Az író Paul Thomas Mann néven született 1875. június 6-án, a Német Birodalom Schleswig-Holstein tartományához tartozó ősi Hanza-városban, Lübeckben. Régi patrícius család sarja, édesapja, id. Thomas Mann jómódú kereskedő volt, aki a félig brazil származású Julia da Silva-Bruhnsszal kötött házasságot. Frigyükből öt gyermek született, közülük a két legidősebb, Heinrich és ifjabb Thomas egyaránt világhírű író lett. A család gazdagságban élt, a gyerekek a legjobb neveltetést kapták, és hamar felfedezték a humán műveltség és a művészetek szeretetét. Thomas tizenhat éves volt, amikor apja rákban meghalt. Végrendeletében arra utasította feleségét, hogy adja el a vállalatot és a lübecki házat, a gyerekek további anyagi jólétéről pedig a bevétel kamataiból gondoskodjon. A család hamarosan Münchenbe költözött.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Az ifjú Thomast az iskola sohasem érdekelte különösebben, ellenben már gyerekként megszállottan írt, középiskolás korában pedig különböző újságokban jelentek meg prózái és tanulmányai. Érettségi után rövid ideig egy tűzkár-biztosítási vállalatnál dolgozott, a család ugyanis azt akarta, hogy polgári foglalkozást válasszon. Később a Müncheni Műszaki Főiskolán tanult, ahol történelmet, közgazdaságtant, művészettörténetet és irodalmat hallgatott. Azt tervezte, hogy újságíró lesz, mégis huszonegy évesen, amikortól a felnőttkorba lépve megkaphatta az apja hagyatékából őt illető járadékokat, otthagyta a felsőoktatás világát és elhatározta, ezentúl kizárólag prózaírással foglalkozik. Bátyjával Olaszországba utaztak, két évig ott éltek. Ekkoriban írta első közismertté vált novelláját, Friedemann úr, a törpe címmel, és belefogott első regénye, A Buddenbrook ház megírásába.
Az 1901-ben megjelent nagyregény egy huszonéves alkotótól meglepő komplexitással és mélységgel meséli el egy észak-német nagypolgári kereskedőcsalád négy nemzedékének történetét, az 1830-as évek közepétől a Német Birodalom (újra)egyesüléséig, az 1870-es évekig. A generációról generációra a bukás felé sodródó, végül teljesen lehanyatló famíliát egyértelműen saját családja nyomán alkotta meg. Habár a cselekmény helyszínéül szolgáló porosz kereskedőváros nincs megnevezve, az olvasók jól tudták, hogy a Mann család egykori otthonáról, Lübeckről van szó, a helyiek pedig számos alakban fedeztek fel valódi személyeket (állítólag a városban terjedt egy nyomtatott lista, amely beazonosította a regénybeli figurákat valóságos megfelelőjükkel). A Buddenbrook ház mind a kritika, mind a közönség körében egyöntetű siker lett, és ennek köszönhetően Mann neve berobbant a német és európai irodalmi köztudatba.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A következő években egyre jobban eltávolodtak egymástól bátyjával, akivel eléggé más nézeteket vallottak az irodalomról, kultúráról. Thomas úgy gondolta, bátyja lenézi őt, ő pedig Heinrichet bírálta szerinte unalmas, áporodott stílusáért. 1904-ben úgy döntött, megházasodik, bár fiatalkora óta tisztában volt saját homoszexualitásával, ami egész életében nyomasztotta. Korábban egyáltalán nem is érdeklődött a nők iránt, a házassággal azonban úgy gondolta, tisztes polgári életet és nyugodt állandóságot teremthet magának. Az egyik leggazdagabb német család sarját, egy vasúti vállalkozó unokáját, Katharina Pringsheimet vette el, és hat gyerekük született, akik közül hárman is (köztük a Mefisztó szerzője, Klaus Mann) irodalmi pályára léptek. Mann viszonya a gyerekeivel gyakran bonyolult volt: a távolságtartó, polgári-értelmiségi apát sokkal jobban érdekelte az írás, mint a gyereknevelés. A család összetartásáról, az ügyes-bajos dolgok intézéséről Katia gondoskodott: a gyerekek nevelése mellett intézte a család pénzügyeit, szervezte a társasági összejöveteleket. A Mann gyerekek jellemző módon felnőttkorukban is hozzá és sohasem apjukhoz írtak levelet, amikor anyagi támogatásra volt szükségük.
Thomas Mann hamarosan a legjelentősebb európai írók közé emelkedett. Tonio Kröger című kisregényének (1903) hőse egy fiatal írópalánta, aki egyaránt érzi magát távol szülei konzervatív, polgári világától és a bohém művészszcénától. A Halál Velencében (1912) egy idősödő írónak, Gustav von Aschenbachnak egy lengyel kamaszfiú, Tadzio iránt érzett plátói szerelmét meséli el a kolerajárvány sújtotta olasz város díszletei között. A történet alapja a beszámolók szerint valós – Mann feleségével nyaralt Velencében, amikor elbűvölte őt egy szintén ott időző lengyel arisztokratacsaládhoz tartozó fiú szépsége és ifjúsága. Szintén valós élmények adták az alapját Mann leghíresebb, grandiózus regényének, az 1924-ben megjelent A varázshegynek. A tüdőproblémákkal kezelt Katiát kísérte el egy, a svájci Alpokban található híres szanatóriumba, az itteni tapasztalatok pedig arra késztették, hogy fikciós történetbe foglalja a kórház előkelő, nemzetközi vendégeinek különös világát. Eredetileg kisregényként képzelte el a cselekményt, az első világháború kitörése azonban megakasztotta az írást és alaposan megváltoztatta a szerző szándékát.
A varázshegy hőse egy jómódú polgári származású, hamburgi ifjú, Hans Castorp, aki unokatestvérét látogatja meg a jó nevű davosi tüdőszanatóriumban, mielőtt munkába állna a családi cégnél. Bár eredetileg csak kéthetes látogatást tervez, végül több mint hét évig marad az intézetben, az orvosok ugyanis meggyőzik, hogy egészsége érdekében jobb, ha nem megy vissza a világba. Ott-tartózkodása alatt Castorp számos különböző figurával megismerkedik, akik a háború előtti európai polgárság és nemesség különböző arcait képviselik. A legemlékezetesebb karakterek között van a humanista, szabadkőműves, egy enciklopédia szócikkein dolgozó Settembrini és ádáz ellenfele, a zsidó-jezsuita Leo Naphta, aki a feudális, totalitárius társadalom híve, illetve Mynheeer Pepperkorn, a dionüszoszi életformát képviselő holland szerencsejátékos. A főhős végül a háború kirobbanásának hírére hagyja el végleg a szanatóriumot és vonul be a német hadseregbe.
1929-ben Thomas Mann A Buddenbrook házért megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A díj mellé járó 200 ezer márkás pénzjutalom egy részéből a gyerekei által felhalmozott adósságokat fizette ki, a másik részét befektette – ez jól jött neki, amikor néhány évvel később el kellett hagynia szülőhazáját. Habár a közönség előtt mindig rideg értelmiségiként próbált feltűnni, akit nem érdekelnek könyvei sikerei, valójában nagyon is érzékenyen érintette őt egy-egy negatív kritika, és sokra tartotta a különböző díjakat, elismeréseket és az olvasóközönség szeretetét. Nem kellett csalódnia, művei ugyanis rengeteg példányban fogytak világszerte. 1930-as kisregénye, a Mario és a varázsló – melyet színpadon is sikerre vittek később, itthon Latinovits Zoltán bravúros alakításával – már a közelgő szélsőjobboldali veszélyre figyelmeztetett metaforikus formában. Három évvel később, a náci hatalomátvételt követően Mann és családja a nem kívánatos személyek közé került.
Az első világháborúban az író még lelkesen támogatta a császárt, a vereség és a köztársaság kikiáltása után viszont egyre jobban a demokrácia híve lett, és baloldali, szociáldemokrata nézeteket vallott. Folyamatosan felszólalt a nemzetiszocialisták térnyerése ellen, Hitler és párttársai ezért gyakran ócsárolták őt nyilvánosan. 1933-ban feleségével hosszabb külföldi utazást tettek, ekkor értesültek róla, hogy odahaza az új rezsim nyilvános könyvégetésein az ő művei is a lángok martalékává váltak. Úgy határoztak, nem térnek haza, hanem külföldön telepednek le. Először Dél-Franciaországban, majd Svájcban éltek, ahol több emigráns némettel, köztük Albert Einsteinnel is megismerkedtek. Válaszként az otthoni hatóságok megvonták Manntól, feleségétől és három velük tartott gyereküktől a német állampolgárságot.
Thomas Mann több magyar íróval is jó kapcsolatot ápolt, köztük Kosztolányi Dezsővel. A Nero, a véres költő német kiadásához ő írt előszót. Összesen hatszor járt Magyarországon, Móricz Zsigmondot is meglátogatta betegágyánál a ’20-as években. 1937. januári budapesti látogatásakor a Szép Szó folyóirat felkérésére a Magyar Színházban olvasta fel készülő Goethe-regénye, a Lotte Weimarban egyik fejezetét. Erre az alkalomra írta a Szép Szó főszerkesztője, József Attila híres ódáját, a Thomas Mann üdvözlését, melynek felolvasását azonban a hatóságok megtiltották.
A ’30-as évek végén az író családjával az Egyesült Államokba költözött. Megérkezésükkor az újságírók azt kérdezték tőle, neheze viseli-e a száműzetést. Mann így válaszolt: „Ahol én vagyok, ott van Németország. Magamban hordozom a német kultúrát.” Az USA-ban a Princeton Egyetem vendégoktatója lett, később pedig a család átköltözött Dél-Kaliforniába, egy Los Angeleshez közeli kisvárosba. Ekkor már egy évtizede dolgozott legnagyobb lélegzetvételű művén, az ószövetségi témát feldolgozó, négykötetes József és testvérein, melynek utolsó könyve 1943-ban látott napvilágot. A háború alatt egy másik témán kezdett munkálkodni: a Doktor Faustus egy zseniális zeneszerző története, aki alkut köt az ördöggel: végzetes szifiliszt kap, cserébe a világ egyik legzseniálisabb komponistája válik belőle. Végül beleőrül és belehal az évtizedeken át őt gyötrő kórba. A regény többek között az apollói és a dionüszoszi művészetfelfogásról, a művészi lét alapkérdéseiről értekezik, de a nácizmusba sodródó Németországnak is tükröt állít. Nem csoda, hogy megjelenésekor, 1947-ben a német kritika igencsak ellenségesen fogadta.
A háború után az írónak újdonsült hazáját is ott kellett hagynia politikai okokból: baloldali elkötelezettsége szúrta a McCarthy-bizottság szemét. Nem tért haza Németországba – nyíltan hangoztatta véleményét, miszerint a németek bűnösek abban, hogy hagyták Hitlert hatalomra jutni, és őket terheli a felelősség az országot ért háborús pusztításért. Svájcban, Zürichben telepedett le, és továbbra is folyamatosan dolgozott. Utolsó regénye, az Egy szélhámos vallomásai 1954-ben jelent meg. A következő év augusztusában, nyolcvanéves korában érte a halál.
Thomas Mann hatása a későbbi írókra kétségbevonhatatlan, de színpadon és filmen is többször feldolgozták, illetve megidézték különböző műveit. A Buddenbrook házból már 1923-ban némafilm készült a szerző hazájában, később 1959-ben és 2008-ban is feldolgozták, szintén Németországban. Sikert aratott Luchino Visconti rendezésében a Halál Velencében 1971-es olasz adaptációja (melyben Aschenbach író helyett zeneszerzőként jelenik meg). Kevésbé pozitív kritikákat kapott A varázshegy nagyszabású, nemzetközi koprodukcióban született 1982-es filmverziója, melyben többek között Rod Steiger és Charles Aznavour is szerepelt. 1994-ben Klaus Maria Brandauer rendezésében és főszereplésével, német–osztrák–francia gyártásban készült film a Mario és a varázslóból. Érdemes még megemlíteni Mijazaki Hajao 2013-as animációs filmjét, a Szél támadot, melyben számos utalás történik A varázshegyre. A Family Guy egyik epizódjában pedig Brian egy németországi túravezetővel vitázik azon, hogy Thomas Mann miért is hagyta ott a hazáját. A túravezető szerint 1939 és 1945 között a németek „vakáción voltak”, a híres író pedig azért költözött Amerikába, hogy egy Dairy Queen gyorséttermet vezessen.
Lemaradtál a tegnapi kultúraadagról? Kattints ide, hogy pótold:
