A botrány egész pontosan 1536-ban robbant ki, mikor mai kattintásvadászat-paródiánk főszereplőjét, Boleyn Annát házasságtörés, vérfertőzés, valamint boszorkányság vádjával állíttatta bíróság elé férje, VIII. Henrik angol király. A királyné ellen bizonyíték ugyan nem állt rendelkezésre, a testület kimondta rá a máglyahalált, amit az uralkodó amolyan jófejségből lefejezésre enyhített.
1536. május 19-én sújtott le a pallos VIII. Henrik második feleségére, Boleyn Annára, akinek bűne az volt, hogy nem tudott fiúgyermeket szülni hitvesének. A tragikus sorsú királyné története azóta számtalan filmes és egyéb művészi feldolgozást is megihletett.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Anna 1507. május 5-én született (bár pontos születési éve viták és találgatások tárgya), előkelő és gazdag családban, a diplomataként és kereskedőként működő Thomas Boleyn rochfordi gróf és Elisabeth Howard norfolki hercegnő második lánygyermekeként. Édesapja a legjobb neveltetést biztosította két lánya számára, külföldre küldte őket, hogy elsajátítsák az etikettet és a humanista műveltség alapjait. Anna és nővére, Mária a francia királyi udvarban szolgáltak és tanultak. A művelt, költészettel is foglalkozó, és rendkívüli szépségéről híres Anna édesapja kérésére 1522-ben visszatért Angliába, hogy feleségül menjen írországi unokatestvéréhez, James Butlerhez, ezzel megoldva egy birtokvitát. A frigyből végül mégsem lett semmi, Anna pedig VIII. Henrik felesége, Aragóniai Katalin mellé került udvarhölgynek a királyi palotába. Ekkoriban újra eljegyzést kötött, titokban Henry Percy northumberlandi gróf jegyese lett, a férfi apja azonban ellenezte a kapcsolatot, így ez a jegyesség is kudarcba fulladt.
VIII. Henrikkel csak 1525-ben, a két sikertelen házassági kísérletet követően találkozott először. A király első látásra beleszeretett a szépséges, elegáns fiatal hölgybe, Anna azonban sokáig vonakodott elfogadni az uralkodó közeledését. Ennek oka az volt, hogy korábban nővérével, Máriával is viszonya volt Henriknek – sőt talán a nő két gyermekének is ő volt a valódi apja. Anna úgy látta, nővére túl hamar, túl könnyen odaadta magát a királynak, amaz ezért unt rá olyan gyorsan. Tudatosan próbált játszani az őt szerelmével ostromló Henrikkel, és így egyre feljebb kapaszkodni a ranglétrán. Terve az volt, hogy elfoglalja Aragóniai Katalin helyét és királyné lesz belőle. Katalin pozíciója az 1520-as évek végén megingott, ugyanis hiába esett hétszer is teherbe, egyszer sem tudott fiú utódot szülni férjének. Henriknek mindennél fontosabb volt egy fiúgyermek, ugyanis attól tartott, trónörökös híján viszonylag rövid múltra visszatekintő családja, a Tudor-ház elveszíti az angol trónt.
A király megpróbált Anna kedvéért elválni Katalintól, ehhez azonban az egyház beleegyezése is szükséges volt. Hosszú harcok és politikai huzavonák után – kezdetben a vérfertőzés vádját akarta ráfogni feleségére, aki őelőtte bátyjának, a fiatalon meghalt Artúrnak volt a menyasszonya, de terve nem sikerült – végül Henrik úgy döntött, kivonja országát Róma fennhatósága alól, és megalapította az anglikán egyházat. 1531-ben elküldte Katalint az udvartól, lakosztályát Annának adta. 1533 januárjában Anna rájött, hogy gyereket vár. Henrik számára felcsillant a remény, hogy fia születik, ezért meggyorsította a válás jogi folyamatát. Január 25-én titokban összeházasodtak Annával, majd májusban nyilvánosan, hivatalosan is egybekeltek. Júniusban Boleyn Annát királynévá koronázták.
A király reményei azonban egy csapásra szertefoszlottak, amikor szeptemberben megszületett közös gyermekük, Erzsébet. Henrik számára – aki nem tudhatta, hogy lánya később jelentős, férfiakat megszégyenítő tehetségű uralkodóként vonul be az angol történelembe – óriási csalódást jelentett az újabb kudarc, és az sem tetszett neki, hogy Anna túlságosan önállósította magát az udvarban és a politikában. A királyné arrogáns, gőgös viselkedése miatt népszerűtlen volt, a királyi udvarban élveteg fiatal nőként tekintettek rá, aki gyakran táncolt, flörtölt előkelő fiatalemberekkel. Henrik hamarosan elkezdte keresni a módját, hogyan szabadulhatna meg új feleségétől úgy, hogy ne kelljen visszatérnie a régihez. Egy vetélést követően Anna újból teherbe esett, és ezúttal fiúgyermeket szült, az utód azonban nyitott gerinccel, holtan jött a világra. Ez a tragédia csak még jobban elmérgesítette a viszonyt a királyi pár két tagja között, és megpecsételte a fiatal királyné sorsát.
Katalin 1536-ban elhunyt, ezért Henriknek már nem kellett volt feleségétől tartania, és fel tudott lépni Anna ellen. Mivel nem akart egy újabb botrányos válási procedúrán végigmenni, koholt vádakat hozott fel a királyéval szemben. Azzal vádolta, hogy testvérével, George Boleynnel tart fent vérfertőző viszonyt, ennek következménye volt a tragikus szülés. A hűtlenség és a vértfertőzés mellett boszorkánysággal is megvádolták a királynét, illetve azzal, hogy összeesküvést szőtt férje ellen. 1536. május 2-án őrizetbe vették, a Towerbe zárták, majd különbíróság elé állították. Habár semmilyen bizonyíték nem volt ellene, május 17-én a testület bűnösnek találta Annát, és házasságtörés, vérfertőzés vádjával halálra ítélték. Henrikkel kötött házasságát érvénytelenítették, címeitől megfosztották, lányát törvénytelennek nyilvánították. A királyné eredetileg máglyahalált érdemelt volna, Henrik azonban kegyelemből lefejezésre változtatta az ítéletet. Anna bátyját és a vélt összeesküvésben részt vett feltételezett szeretőit minden jogi procedúra nélkül még aznap kivégezték.
Két nappal később a királynét – aki mindvégig ártatlannak vallotta magát – lefejezték. Az ítéletet egy rutinos francia hóhér, Jean Rombaud hajtotta végre karddal. A legenda szerint Rombaud felkiáltott: „Szolga, hol a kardom?”, mire a bekötött szemű királyné a hang irányába fordult. A bakó ekkor hirtelen lesújtott rá, megkímélve őt az utolsó másodpercek kínjaitól. Annát még aznap eltemették, jel nélküli sírba, a Bilincsbe Vert Szent Péter-kápolnában. A királynak ekkor már új szeretője volt, Jane Seymour udvarhölgy személyében, aki beköltözhetett Anna (és Katalin) egykori lakosztályába. Tizenegy nappal Anna kivégzése után Henrik össze is házasodott újdonsült arájával. Henrik, majd mostohalánya, Mária uralkodása alatt Anna emlékét a köztudatban folyamatosan gyalázták, boszorkányként emlegették az egykori királynét. Amikor azonban lánya, Erzsébet került a trónra, alakja újraértelmeződött: romantikus, tragikus hősnőként kezdtek tekinteni rá, azóta is ez a kép él róla a köztudatban. Erzsébet megkoronázása után Annát az anglikán egyház mártírjává nyilvánította.
Boleyn Anna történetét a körülötte kialakult legendának megfelelően számos alakban dolgozták fel. Tragikus hősnőként jelenik meg Shakespeare VIII. Henrikjében és Gaetano Donizetti Boleyn Anna című operájában (utóbbi címszerepében többek között Maria Callas és Montserrat Caballé is sikert aratott). A királyné életéből 1920-ban készült először komolyabb játékfilm, a német születésű hollywoodi legenda, Ernst Lubitsch rendezésében. Maxwell Anderson színdarabja, az Anna ezer napja 1949-ben mutatkozott be a Broadwayn, majd két évtizeddel később elkészült a tíz Oscarra jelölt (végül csupán egyet, a legjobb jelmeztervezés díját begyűjtő) filmváltozat is, melyben Henriket Richard Burton, Annát pedig egy fiatal kanadai színésznő, Geneviève Bujold alakította. A Tudorok sorozat első két évadában, 2007–2008-ban Natalie Dormer játszotta Annát, több szakmai elismerést is begyűjtve. 2008-ban mutatták be Philippa Gregory regénye, A másik Boleyn lány filmváltozatát, mely a történelmi tényeket szabadosan kezelve ábrázolja a két nővér, Mária és Anna sorsát. Előbbit Scarlett Johansson, utóbbit Natalie Portman formálta meg a vásznon. Lehetséges, hogy Anna valóban boszorkány volt? Az első Harry Potter film díszlet-berendezői valószínűleg így gondolták, portréja ugyanis – több más, a történelemből ismert híres varázslóval együtt – jól láthatóan ott lóg a háttérben a Roxfort varázslóiskola lépcsőfolyosóján.
Ha tegnapi kultúraadagról lemaradtál volna, itt pótolhatod:
