A bencés rend alapítója három évet élt remeteségben, távol mindenkitől.
Nursiai Szent Benedek apátot, a bencés rend alapítóját a nyugati szerzetesség atyjaként és Európa védőszentjeként tiszteli a katolikus hagyomány. A szent életéről keveset tudunk, ami információ fennmaradt, az elsősorban Gergely pápának köszönhető, aki Dialógusok című művének második kötetében írta le Benedek életét, természetesen inkább az apát szellemiségét és az olvasók erkölcsi tanítását, mintsem a hiteles életrajzot tartva szem előtt. A nagy pápa által írt „életrajz” szerint Benedek a Szabin-hegyek között elterülő kisvárosban, Nursiában (ma Norcia) látta meg a napvilágot 480 körül. Szülei vagyonos és művelt polgárok voltak, akik fiukat már korán Rómába küldték tanulni. Az Örök Városban uralkodó légkör azonban taszította Benedeket, ezért otthagyta Rómát és az iskolát. Elkövetkezendő éveit Isten keresésének szentelte, és egyre jobban elzárkózott a világtól. Három évig élt remeteként, teljes lemondásban egy Subiaco melletti barlangban.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Háromévnyi remeteség után aztán visszatért az emberek közé, és a környék lakói gyakran keresték fel őt gondjaikkal, panaszaikkal. Rengeteg tanítvány szegődött mellé, akikkel 529-ben egy régi erőd romjaiba beköltözve, a Monte Cassino hegyén megalapította a kolostorát, ezzel létrehozva a bencés rendet. Társaival közösen megírták a regulát, a szerzetesi élet szabálykönyvét, amelyben pontosan meghatározták az imádság, az olvasás, a munka és az étkezés idejét (híres mottójuk ora et labora, vagyis „imádkozz és dolgozz!” volt), és szigorú aszkézist írtak elő maguknak. Ez a szabályzat hamarosan általánossá vált, egész Európában ennek szellemében éltek a szerzetesi közösségek. Benedek kiváló vezetőnek bizonyult, és bár nem ő teremtette meg a szerzetesség intézményét, ő csiszolta azt a ma ismert formájára. A szent apát 547. március 21-én hunyt el, halála napját állítólag előre megjósolta rendtársainak. Gergely pápa szerint Benedek, amikor érezte a véget, a templomba vitette magát, tanítványaira támaszkodott, és kezét az ég felé emelve lehelte ki a lelkét.
A katolikus egyház a 9. századtól kezdődően hagyomány szerinti halálának és temetésének napján, március 21-én tartja az ünnepét. A 13. században III. Honorius pápa avatta szentté. 1964-ben VI. Pál pápa Európa fővédőszentjévé nyilvánította. Emellett Benedek az iskolás gyerekek, a haldoklók, a bányászok és a rézmetszők patrónusa is, továbbá gyakran fordultak hozzá a mérgezésben, tűzvésztől, lázban, fog- és vesebetegségben szenvedők is.
Gergely pápa nyomán számos legenda maradt ránk Benedek életéről. Az egyik szerint amikor a remeteként élő szent egyre nagyobb hírnévre tett szert, egy közeli kolostor lakói megkérték, vegye át rendjük irányítását. Habár Benedek vonakodott, végül mégis elvállalta a feladatot. Az elkényelmesedett szerzetesek azonban elviselhetetlennek találták új vezetőjük követeléseit, ezért mérget öntöttek a poharába. Amikor az apát szokás szerint keresztet vetett rá, a pohár kettéhasadt. Ebből Benedek megértette társai szándékát, otthagyta őket és visszatért barlangjába.
Egy másik alkalommal Florentinus, egy irigykedő pap próbált Benedek életére törni, és mérgezett kenyeret küldött neki. Terve azonban nem sikerült: egy holló, amely gyakorta meglátogatta a szentet és csipegetett a kenyeréből, ezúttal nem mert falatozni belőle, helyette szárnyát verdeste, ugrált az asztalon, jelezve Benedek számára a mérgezést.
Egy másik alkalommal Benedek a kolostor kőpadján ült, amikor egy hírnök jelentette, hogy érkezik Totila, a gótok fejedelme. A díszes menet élén lévő férfit megpillantva azonban az apát így szólt: „Tedd le, fiam, amit viselsz, mert nem a tiéd!”. Mint kiderült, valóban nem a király érkezett – Totila ugyanis ki akarta próbálni, igaz-e, amit beszélnek, Benedek tényleg látó-e. Később az apát pontosan megjövendölte a király sorsát („kilenc esztendeig uralmon leszel, de a tizedikben meghalsz”), és arra intette, legyen kíméletesebb a legyőzött népekkel.
Szent Benedek munkássága az egész kereszténységre nagy hatással volt. A bencés rend az egész világon elterjedt, idehaza Pannonhalmán 996 óta működik folyamatosan a rend főapátsága. A katolikus egyház egyik legrégebbi, a 11. század óta létező szentelménye az ún. Szent Benedek-medál, melynek az évszázadok során rengetegféle gyógyító és a gonosztól védő hatást tulajdonítottak a hívek. A medál elején a szent látható, jobb kezében keresztet, baljában a rendi regulát tartja. Jobbján a méregpohár van, melyből egy kígyó ugrik elő, miután keresztet vetett rá, balján a holló készül elrepülni a mérgezett kenyérrel. A medál hátulján az ún. Benedek-pajzs látható: egy kereszt, mellette és körben iniciálék, egy-egy szó kezdőbetűi, melyek feloldása egy-egy imádság szövegét adja.
Érdekesnek találtad a történetet? Akkor olvasd el a tegnapi kultbaitet is:
