KÖLYÖK

Első telefon karácsonyra a gyereknek? Ezt olvassa el!

Primilla 2016. december 21., szerda 18:03

Így karácsony tájékán alighanem sok szülő fejében megfordul a gondolat, hogy mi lenne, ha a gyerek megkapná az első telefonját? Talán már elég nagy hozzá, hogy okosan használja, és ne is veszítse el rögtön, másrészt úgyis csak arra vágyik, és az összes barátjának van már. A karácsony pedig úgyis a nagy álmok valóra válásáról szól (legyen szó akár a Messiás eljöveteléről, a nappalok hosszabbodásáról, vagy a vágyva vágyott tárgyakról), szóval soha jobb alkalmat hozzá.

Csakhogy nem véletlen, hogy eddig nem kapta meg a gyerek azt a telefont. A mai szülők visszasírják a tíz évvel ezelőtti elődeik problémáit, úgy is, mint „jaj, mi lesz, ha hatalmas számlát csinál?” Hát ez most már a legkisebb gond, sokkal inkább a „mi van, ha mostantól csak a feje búbját látjuk, és az élete hátralévő részében ezt a szart fogja nyomkodni”, illetve „megoszt valami idióta fotót/szöveget magáról, ami örök életre ott is marad a neten”, valamint a „de mi van, ha elkezdik őt zaklatni, vagy még rosszabb, elcsalják valahová, borzalom”.

shutterstock 527448391

Vagyis félelmek vannak bőven, és egy saját telefon, amit bármikor előkaphat – és ne legyenek illúzióink, elő is fogja kapni, sőt, inkább le sem fogja tenni – valóban nagy változást hoz a gyerek és a család életében.

De hogyan legyünk okosak? Ennek próbáltam egy kicsit utána olvasni, mivel a téma, enyhén szólva, nálunk is mindennapos. Na jó, minden órás, amióta egy könnyelmű pillanatomban nem zártam ki kerek perec, hogy akár telefont is kaphat a majdnem tízéves gyerek karácsonyra.

AFatherly egyik cikke úgy válaszolt a kétségeimre és a kérdéseimre, mintha belelátna a fejembe.

A szülő természetesen azért látja el a gyereket telefonnal, hogy veszély esetén tudjon segítséget hívni, vagy szólni, ha az eredeti tervben változás állt be, hogy a szülő ne aggódjon (annyit). Ezzel szemben a gyereknek természetesen „vészhelyzetnek” minősül a legújabb mémek megtekintése, és az élet dolgainak megvitatása a barátnőivel, (természetesen bőséges emoji használattal), na de mit tegyen a szülő? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezek a játékok minden gyereknek bejönnek

Primilla 2016. december 21., szerda 08:08

Előző cikkeinkben közszolgálatilag megóvtuk önöket a rossz választásoktól, levezettük, hogy mik voltak azok a játékvásárlásaink, amelyek tökéletes pénzkidobásnak bizonyultak, illetve már a reklámból lehetett tudni, hogy az lenne, ha bedőlnénk. Az önök kommentjei is sokat hozzátettek a dologhoz, sokan tudták folytatni a sort, másrészről viszont elismerjük, hogy ez nem egy konstruktív hozzáállás.

Úgyhogy kiköszörüljük a csorbát, a már említett barátnőimnek, mintegy hiánypótló céllal, ezúttal azt a kérdést tettem fel, hogy melyek azok a játékok, amelyek igazi teli találatnak bizonyultak, mert a gyerek sokat játszik vele, szereti, és nagy becsben tartja. Mondhatjuk úgy is, hogy minden ráköltött fillért megért.

Ha hiszik, ha nem, ez a felsorolás is jó hosszú lett, vagyis nem minden játék hülyeség, vagy ablakon kidobott pénz. Volt persze, aki a tesót, a legjobb havert, vagy a kerti kutat, meg a gyerek légpuskát említette, mert ezekkel bármikor, bármeddig elvannak a kölykök, mi most mégis a boltban, pénzért megvásárolható játékokra próbálunk koncentrálni.

Természetesen telefon, tablet és játékkonzol. Pipa, ezen akkor túl is lendülhetünk, folytassuk a listát változatosabb elemekkel.

Lego

Ott vannak mindjárt a LEGO-k, mint állandó és időtálló kedvencek, ráadásul annyi féle, méretű és tematikájú kapható, hogy valamelyik úgyis érdekelni fogja a gyereket. Fiúgyereknél; a lányoknál már nem annyira egyértelmű a helyzet.

shutterstock 164792168
Fotó: Stefano Tinti / Shutterstock

Megfigyeléseink szerint a lányok nem annyira építenek, hanem babáznak a LEGO lányokkal, ugyanúgy sztorikat találnak ki és játszanak el, mintha egy bármilyen babát kaptak volna a kezükbe. Bár ez végül is mindegy, ha jól szórakoznak.

Nerf

Szintén többen is jelezték, hogy a NERF-öknek, tudják, a habszivacs töltényeket kilövő fegyvereknek sem tudnak ellenállni a gyerekek, nálunk a jelenleg a hetedik verzióért könyörög a gyerek, annyira. Igaz, a fiúk egy kicsit jobban örülnek neki, mint a lányok, de ha véletlen megfelelő korú fiuk és lányuk is van, nyugodtan vegyenek mindkettőnek egyet-egyet, és már indulhat is a házi kommandó. Ha apa és anya is kap egyet, akkor aztán tényleg szuper lesz a party.

nerf

Egy baj van vele: ha kint lövöldöznek, akkor viszonylag gyorsan kell pótolni az elveszett töltényeket, de végül is kicsi ár ez egy végigjátszott délutánért. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Két szuper társasjáték házilag

Puskás Pálma 2016. december 17., szombat 08:18

Szeret társasjátékozni a gyerekekkel, de nincs kedve egy vagyont fizetni az újabb és újabb játékokért? Semmi gond, társasjátékokat házilag is könnyedén készíthet! És ennek nem kell feltétlenül abban kimerülnie, hogy rajzolunk egy malomtáblát vagy ásványvizes palackkal és teniszlabdával bowlingozunk (bár az is jó mulatság).

A házi készítésű társasjátékok ráadásul nem csak olcsóbbak, de egyediek és személyesek is lehetnek – akár ajándékba is készíthetjük őket. Mutatjuk a két kedvencünket!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mitől lesz boldog a tini karácsonya?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. december 16., péntek 14:27

Amikor felnő az ember, tapasztalja, hogyha nem vigyáz, könnyen átalakul a karácsony: már nem annyira a misztériumról szól, mint a főzésről, bevásárlásról, feladatok megoldásáról. Persze, lehet ez ellen tenni, és az is egyfajta kárpótlás, amikor a szülő a gyerekei szemében láthatja ugyanazt az áhítatot, amit annak idején ő is átélt.

Csakhogy a gyerek is cseperedik, és óhatatlan, hogy tizenéves korában nála is beköszönt valamiféle változás. Ez a folyamat természetes: a kamasz már belát a színfalak mögé, már nem tölti el ugyanazzal az izgalommal, hogy megszólal a csengő, és ott áll a feldíszített fa. Már konkrét elvárásai vannak az ajándékkal kapcsolatban, és csalódást okoz neki, ha mást kap, mint amire vágyott, jobban mondva: amit megrendelt a szüleitől. És ahogy egyre erőteljesebben kamaszodik, egy csomó ambivalens érzés támad benne a családjával, így az ünneppel kapcsolatban is.

shutterstock 533937472
Távolról sincs vége, olvasson még »

Fertőző agyhártyagyulladás, amitől tényleg jobb félni

Szvetlana 2016. december 14., szerda 08:36

Szinte minden évben hírt kell adnunk fertőző agyhártyagyulladásban elhunyt gyerekekről, tinikről, akik a megfelelő védőoltás, és a korai diagnózis hiányában belehalnak a betegségbe. A felismerés pedig életet menthet, de ehhez a szülőknek is ismerni kell a tüneteket, amik ráadásul összekeverhetők az influenzáéval, ehhez viszont tudni kell azt is, hogy az agyhártyagyulladásnak különböző fajtáit különböztetjük meg, amelyek eltérő megelőzést és kezelést igényelnek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

5 DIY ajándék kétbalkezes szülőknek

Divany.hu 2016. december 13., kedd 15:29

Rettenetesen nagyra tartom és távolról irigylem azokat a tökéletesnek tűnő apákat és anyákat, akik barkácsolnak, fúrnak-faragnak, kötnek, hímeznek festenek, ragasztanak a gyerekeikkel. Én is szoktam próbálgatni, sokszor katasztrófa a vége, még többször harsány nevetés.

Az évek keserű tapasztalata alatt rájöttem, hogy nem véletlenül kaptam mindig kegyelemötöst technikaórán, hogy ne rontsa el a tökéletes bizonyítványomat: szegény tanítónő már nézni sem bírta a formátlan görccsé nyomorgatott „sál”, vagy a „hímzett zsebkendő” látványát, amit inkább a görcsös akarat tartott egybe, mint az én kézügyességem.

Azóta megtanultam olyan csináld magad technikákat és ajándékokat keresni, amik könnyen és egyszerűen elkészíthetőek, nem kell hozzájuk túl nagy technikai felkészültség, és nem kell túl sok mindent megvenni, könnyen elkezdhető, folytatható és abbahagyható, a végeredmény pedig olyasvalami, ami azért örömet csal a megajándékozott arcára. Összegyűjtöttem pár, általunk már sikeresen alkalmazott ötletet, hátha másnak is segítséget nyújt

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tényleg csodálatos, hogy 9x1=7?

nemoszi 2016. december 10., szombat 14:19

Vírusként terjed Facebookon egy videó, ami állítólag csodálatos és megható: az alákevert zenéből legalábbis arra következtettünk, meg kéne hatódni rajta. Dióhéjban a sztori, hogy egy tanárnő felírja a táblára a kilences szorzótáblát, de az első sort elrontja és a gyerekek kinevetik. Erre a tanárnő azt mondja: "Az első összeget direkt hibásan írtam fel, mert valami fontosat akartam nektek megtanítani. Azért tettem, hogy megértsétek, hogyan fognak majd veletek bánni az emberek ebben a világban. Amint látjátok, 9 alkalommal helyes összeget írtam be, de közületek senki sem dicsért meg. Ehelyett mindegyikőtök kritizált a hiba miatt. Szeretném, ha megtanulnátok, hogy ebben a világban nem fogják értékelni, amit jól teszel ezerszer, de kritizálnak majd azért, amit egyszer elrontasz."

Tényleg ennyire sötét hely lenne a világ? Természetesen nem! "De ne csüggedjetek. Emelkedjetek a kritika fölé és azok fölé, akik kinevetnek. Legyetek erősek!"

Mit szól?

  • 372
    Ez tényleg nagyon szép üzenet!
  • 685
    Hülyeség az egész.
  • 37
    Nem tudom, meghatódtam tőle.
  • 239
    A szerző inkább nézzen mélyen magába!!!

Hát ez tényleg csodálatos. Nyilván tök jól esik egy ilyen üzenet mindenkinek, aki megosztotta, mert (főleg Magyarországon) valóban a kritka az első és kevés a dicséret. Tényleg jobban esne, ha kedvesebbek lennének az emberek, többet mosolyognának és segítenék egymást gáncsoskodás helyett. De abban mi a tanulság, hogy ha valaki már első lépésként elront egy alapvető dolgot, akkor mégis meg kell dicsérni azért, mert nem rontott el még több dolgot? 

Átlátszó, hatásvadász és bosszantóan ostba lett a végeredmény, ami így szerintünk már pont nem üzen semmit. És felmerül persze az is, hogy egy ilyen üzenet nem nevel-e a  legolcsóbb kifogáskeresésre, hogy jaj biztos úr, hát csak most az egyszer vezettem jogosítvány nélkül? Az az alap hogy az ember nem vezet jogosítvány nélkül: miért kene értékelni, hogy valaki csak egyszer csinál ilyet? De biztos megint mi vagyunk túl szőrösszívűek, úgyhogy betettünk egy szavazódobozt is a cikkbe, hogy kifejezhesse, ön mit érez!

UPDATE: Önnek se tűnt fel, hogy a tanárnő vétett még egy nagy hibát a címben jelzetten kívül? És arról aztán ráadásul mélyen hallgatott? Mondhatni, sunyin? Olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, ami egyébként tök nyilvánvaló, miszerint 9x5 nem 35, ahogy 9x1 sem 7. Most vagy a videó készítői ennyire bénák vagy olyan rejtett mélységek vannak ebben a kisfilmben, amit akkor sem fogunk megérteni, ha nagyon mélyen magunkba nézünk. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem kell mindent megoldani, hogy boldog legyen a kamasz!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. december 10., szombat 09:37

Egy pszichológus kolléga szavai frappánsan foglalják össze a gyermekneveléssel kapcsolatos lényegi tudnivalót: „A gyerek olyan probléma, amit nem lehet megoldani.” Ez így elsőre borúlátónak tűnik, de legalább annyira felszabadító. Lehet együtt élni vele, kaphatunk egymástól kölcsönösen sokat, örülhetünk egymásnak, szerethetjük egymást, és tagadhatatlan: a gyereknevelés (tizenéves korban talán még erőteljesebben) számos problémát is felvet. Ezeket elviselhetjük, és a tőlünk telhetőt megtehetjük, de olyan értelemben, ahogy egy másodfokú egyenletet megoldunk, és dolga végezetten hátradőlünk, úgy nem oldhatjuk meg.

shutterstock 128632589
Fotó: Shutterstock

Gondoljunk bele, milyen problémák merülnek fel egy tinivel kapcsolatban. Ezerféle, de nézzünk néhányat! Nem jó az önbecsülése, rondának, butának találja magát. Nekünk, mint szülőknek valamiféle elfogadást kellene nyújtani, és önbizalmat belé plántálni lenne dolgunk. Na de nyilván nem sikerülhet ez úgy, hogy a kamasz-kételyek szele se suhintsa meg a gyereket.

A másik gyakran felmerülő feladat: hogyan viselkedik velünk és másokkal a tini. Szemtelen, tiszteletlen, néha már ellenséges. Ügyeskedhetünk, hogy tompítsuk ezeket a hullámokat, hogy ráérezzünk, mikor kell békén hagyni, mikor van szükség szigorra, humorra, kedvességre, de ha a fejünk tetejére is állunk, akkor sem lesz otthon mindig derűs és barátságos a légkör.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A hülye p.csát németül is tudni kell a gyereknek?

Primilla 2016. december 8., csütörtök 08:10

Az ön gyereke használja például azt a kifejezést, hogy „Bicskával eszi a fagyit, akkora paraszt”, vagy „Hogy a rendőr/Doszpot rajzoljon körbe!”, vagy „hülye picsa”? Nos, ha igen, akkor önnek szerencséje, van, mert ugyanezeket már németül és angolul is megtanulhatja a gyereke, ami, lássuk be, menő, európai kölyköknek elengedhetetlen ismeret. Vagy lehet, hogy nem, minden esetre a PONS Európai Diákszótárban ezek a kifejezések frankóra ott vannak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nyelvvizsga kell majd a felvételihez, katasztrófa lesz belőle

Primilla 2016. december 6., kedd 16:25

Azok a diákok, akik a jövő év szeptemberében kezdik el a középiskolát, már kizárólag középfokú nyelvvizsgával léphetnek be a felsőoktatásba. A helyzet állítólag nem drámai, hiszen előttük áll négy év, hogy elsajátítsanak ezen a szinten egy nyelvet, amit egyébként már így is valószínűleg legalább öt éve tanulnak. Vagyis ez elméletben nem állhat a továbbtanulásuk útjában.

Ha így nézzük, tényleg nincs itt semmi baj. Ha viszont elfordítjuk egy kissé a fejünket, azt látjuk, hogy jelenleg nemhogy a középiskolákból kikerülőknek nem sikerült középfokú szintre felfejleszteni a nyelvtudásukat, de a diplomáját is több tízezer diáknak pendliztetik, egyszerűen azért, mert még a főiskola/egyetem végére sem jött össze a nyelvvizsga.

Egyszóval messze földön híres a magyar arról, hogy nem beszél nyelveket. A magyaroknak csak negyven százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, az uniós átlag ezzel szemben úgy néz ki, hogy a lakosság kétharmada „tud külföldiül”, és nagyjából minden országban jobban állnak, mint mi.

shutterstock 341832011

Persze vannak magyarázatok (nettó tiszteletből nem akarjuk a szerecsenmosdatás kifejezést használni), hogy miért állunk ilyen rosszul a nyelvtudással. Fel szokták hozni a homogén nyelvű országot, meg a finnugor átkot, habár a finnek 75, az észtek 87 százaléka beszél idegen nyelven.

A valóságban azonban a szakemberek is értetlenül állnak a dolog előtt. Az Új Pedagógiai Szemle című szaklapba Kákonyi Lucia írt cikket a Nyelvtudásért Egyesület tényfeltáró konferenciájáról, ahol a válaszokat keresték. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hihetetlen, de sikerült: újabb mélyponton a magyar oktatás

Dívány 2016. december 6., kedd 13:44

A legutolsó, 2012-ben készült felméréshez képest hatalmasat zuhantak a magyar tanulók eredményei, pedig az akkori értékek sem voltak épp rózsásak. Természetudományos és szövegértési kompetenciából sosem látott, drasztikus mértékű mélyrepülésben vannak a gyerekek, akik egyébként az OECD-átlag alatt vannak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Letagadja az állam saját hibás tankönyveit

ermiz 2016. december 4., vasárnap 12:11

Nem egyszerű dolog a tankönyvírás, és az sem biztos, hogy annak, aki jól tanítja a matematikát, fejlett az íráskészsége. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, a lektor és a szerkesztő sem lehet mindig a topon, amikor átnézi azt a rengeteg tankönyvet.

Múlt héten írtunk egy matek tankönyvnek vagy munkafüzetnek látszó tárgyról, amiben a kilencet sikerült konzekvensek killencnek (és killencvennek, sőt killencszáznak) írni. Persze egy matekkönyv az matekkönyv, nem nyelvtan, de mégis ciki, ha ez így átcsúszik a lektorokon.

Az OFI nem ismerte el sajátjaként. Csakhogy.
Az OFI nem ismerte el sajátjaként. Csakhogy.

Mivel annyira vicces volt a hiba, felmerült bennünk, hogy valaki csak trollkodik egy összerakott képpel, hogy aztán bezsebelje a megosztásokat. Ezért aztán megkérdeztük az oktatásért is felelős EMMI-t (Emberi Erőforrások Minisztériuma), akik az OFI-hoz (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet) továbbították a megkeresést.

Ők azt a választ adták, hogy nem az általuk fejlesztett tankönyvek egyikéből származik a mellékelt kép. Csakhogy megkértük önöket is, hogy ha rémlik ilyesmi, küldjék el nekünk, miben van a killenc, a killencven és a killencszáz. És olvasónktól ezt a képet kaptuk:

Nem csak ezt egyébként, hanem egy másikat is, amiből az is kiderült, hogy pontosan a 45. oldalon van az interneten keringő részlet, erről is küldött nekünk képet segítőkész olvasónk.

Ehhez képest múlt héten az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet még azt írta: a kérdéses könyv nem hozzájuk tartozik, "amennyiben valódi a fotó, valószínűbb, hogy egy nem állami kiadó fejlesztő, gyakorló füzetéből való." Ehhez képest kaptunk a fenti fotót a könyv borítójáról is, amiből egyértelműen kiderül, hogy az OFI adta ki.

Honlapjukon az is megtalálható, hogy a "tankönyvcsalád arra szeretné rávezetni a, hogy gondolkodva, a tantárgy szépségeit felfedezve jussanak el a szükséges matematikai ismeretekhez. A játékos felfedeztetés nagy öröm a gyerekek számára, ez a leghatékonyabb módszer az eredményes ismeretelsajátításhoz. A sokféle tevékenységből származó tapasztalat összegyűjtése vezet el a következtetések levonásáig. A matematikai problémák megoldását a feladatok apró lépésekre bontásával, az elemi algoritmusok alkalmazásával segítjük." 

Az ügy tisztázása érdekében ismét kerestük az OFI-t, akik leírták, hogy az említett kiadvány az Apáczai Kiadó tevékenységének átvétele során került az OFI-hoz a Kormány rendeletének megfelelően.  

Mint fogalmaztak, "az OFI célja, hogy a pedagógusok a legjobb minőségű tankönyvekhez és tanítási segédanyagokhoz juthassanak hozzá, ennek érdekében az átvett kiadványokat szükség esetén alapos és szakszerű átdolgozási eljárásnak vetjük alá." - írták válaszukban, és megjegyezték, hogy várják a javaslatot illetve észrevételt a tankönyvekkel kapcsolatban. Mint írták, a jövő tanévben már sajtóhibák nélkül fog megjelenni a kérdéses tankönyv.

Arra sajnos nem kaptunk választ, miért írták korábbi levelükben, hogy nincs közük a tankönyhöz. 

Vaiana: a Disney hercegnő, akit átkereszteltek egy pornósztár miatt

Miklya Anna 2016. december 3., szombat 13:36

A világ lett píszíbb, vagy a művészek, vagy csak ez jövedelmez mostanában? Akárhogy is, a Disney az utóbbi években kifejezetten arra törekszik, hogy olyan történeteket vigyen vászonra, amik világnézetükben minél kiegyensúlyozottabbak.

A legújabb hercegnő, Vaiana annyira megfelel a korszellemnek, hogy eredetileg Moanának hívják, csak egyes európai országokban átnevezték, nehogy valaki összekeverje az azonos nevű, fiatalon elhunyt olasz pornósztárral. 

Nem véletlenül küzd persze a Disney. Nézzük csak meg például a Csipkerózsikát, vagy a Hófehérkét: hát egyik sem egy mai nőszerep.. Az idők azonban változtak, és bizony a Disney-hercegnőknek is színesebbeknek, aktívabbaknak, öntudatosabbaknak kell lenniük, hogy olyasfajta példát mutassanak, amikkel a most legifjabb generáció azonosulni tud.

001
Fotó: outnow.ch
Távolról sincs vége, olvasson még »

Utcát seperni éhbérért, Borsodban ez a karrier várt

Mártonffy Zsuzsa 2016. december 3., szombat 08:05

Egy borsodi faluban élő tizenhat éves cigány lány szerelmes lesz, kislánya születik, abbahagyja az iskolát, lesz egy fia is, majd szakít a párjával, és egyedül neveli tovább a gyerekeket. Ez volt az indulás.

Ma Melindának (29) érettségije van, a fővárosba költözött, a Magyar Telekom ügyfélszolgálatán dolgozik, eltartja egyedül a két gyerekét, fellép amatőr színészként, kilencéves Félix fia pedig a Prezi iskolájába jár, és készített egy videóklipet a költözésről, amelyet már nyolcezren láttak.

Mesés történet szorgalomról, akaraterőről és szerencséről. Melindával és Félixszel beszélgettem. Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjának riportja.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sakkjátszma: még tíz nap fizetésig

Divany.hu 2016. december 1., csütörtök 11:36

Miközben a karácsonyi ajándékcunamira és süteményhegyekre készülünk lelkiekben, futott bele szerkesztőségünk egyik tagja egy posztba a kendoereje.blog.hu oldalon. A posztot egy fiatal édesanya, Maja Gabriella Mia írta.

Az őszintesége miatt brutális erejű szöveg arról szól: hogy nekik (nekünk), az úgynevezett középosztály tagjaként, rendezett családi háttérrel és fizető állással együtt is forintra kell kiszámolni hogy mit egyenek, mire költsenek, hogy legyen színes ceruza is a gyereknek, és gyümölcs az asztalon.

Hogy míg ő szerencsésnek mondhatja magát, mert ha fogösszeszorítva is, de van mit ennie és meleg van a lakásban, addig az ország java része ennél jóval rosszabbul él, a létminimum alatt. Mert lehetetlen megélni 47 ezer forintból, úgy biztosan, hogy az emberi és fenntartható legyen hosszú távon. A szerző beleegyezésével közöljük a blogbejegyzést. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

8 gyerekes anya: a boldog család titka az önzés

Primilla 2016. november 30., szerda 08:08

Legtöbbünk - főleg ha dogozó anyákról beszélünk - őszinte döbbenetet és némi rémületet érez, ha arról hallunk, hogy valaki dolgozó anyaként 8 gyereket nevel. Ez akkor vált át csodálatba, ha azt is látjuk, hogy a 8 gyerekes anya, sőt az egész család kiegyensúlyozott, sőt kisimult, és boldog. De mi a titok? A 45 éves Jo Carter úgy érzi, ő tudja. És meg is mondja, mindannyiunknak.

Az életvezetési tanácsadóként dolgozó nő szerint a boldog nagycsaládos lét titka az, hogy minden anya szakítson időt saját magára, és ettől majd a gyerekei is boldogabbak lesznek. Sőt: az első és legfontosabb helyre saját magát tegye, és csak utána jöjjenek a gyerekek.

A Manchester melletti Wigan-ben Jo úgy érzi, megváltozott az élete, amikor eldöntötte, hogy a saját érdekeit a gyerekeié elé fogja helyezni. A most 45 éves nő 25 éves kora óta, nagyjából háromévente szült, a legidősebb gyereke jelenleg 20 éves, a legkisebb pedig még csecsemő.

Nem csoda, hogy számára az anyaság nem egy röpke projekt, hanem már évtizedek óta tartó, intenzív élmény, aminek minden mélységét és magasságát megjárta már. Sorra jöttek a gyerekek, és velük az egyre több feladat, amíg rá nem jött, hogy hogyan lehet ezt jól megélni.

Eldöntötte: a legjobb, amit a gyerekeinek adhat az, ha ő maga boldog. És ha ehhez az kell, hogy mindig legyen ideje saját magára, akkor ezt fogja tenni.

Életvezetési tanácsadóként korábban is mindig arról beszélt az anyáknak, hogy tudja, milyen nehéz dolguk van, hiszen egy csónakban eveznek. Ma viszont már egészen más dolgokat mond. Az új életfilozófiája megváltoztatta az életét, és a kapcsolatát a gyerekeivel. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit csináljak, ha más a gyerek? Úgy értem: meleg

Miklya Anna 2016. november 29., kedd 17:46

Nehéz lehet homoszexuális, biszexuális, transzszexuális gyermek szüleinek lenni. Minden tolerancia és szeretet mellett is bitang kemény megküzdeni azzal a ténnyel, hogy a gyermekünk más, mint a társadalom nagy része, hogy addig is kemény küzdelmei voltak saját maga elfogadásával, és hogy a előbújás után is mindennapos problémát jelent, vagy legalábbis kérdéseket vet fel számára identitása megélése.

Hogy nehezebben illeszkedik be az előítéletekkel teli társadalomba, és ha nagyon szerencsés is, valószínűleg problémásabb lesz számára a társkeresés (minimum statisztikai alapon). De úgy gondolom, nehéz lehet a gyereknek is, aki évek alatt lassan hozzászokott „saját magához”, amikor pedig az egészet elmondja a szüleinek, nem biztos hogy azonnal az elvárt választ kapja.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hű, de sokáig tart ez a kamaszkor!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. november 28., hétfő 19:44

A legtöbb szülő előre tart a kamaszkortól, van, aki azon morfondírozik, ha már most (kétévesen, hatévesen) ilyen ez a gyerek, ilyen beszólásai vannak, ennyire megvan az önálló véleménye és akarata, mire lehet számítani, ha tényleg beköszönt a serdülőkor?! Akik pedig benne vannak szülőként, rendszerint csak sóhajtanak, ha a tiniről érdeklődnek tőlük: egy kézlegyintés kíséretében felelik, „nagyon kamasz”. Ez mindent elmond, ebből érti a másik.

Nekik talán rossz hír, hogy számos kutatás igazolta, a kamaszkor manapság sokkal hosszabb, mint régen volt: korábban kezdődik, később ér véget. A korábbi kezdet biológiai mutatókkal vizsgálható leginkább, a viselkedésben megnyilvánuló kamaszodás korai kezdete nehezebben mérhető, mint a nemi érés testi jegyei, de a szülők, pedagógusok erről is beszámolnak. Van, aki egyszerűen neveletlenségként aposztrofálja, amikor a tízévesnek már csípős a nyelve, de ha figyelembe vesszük, hogy ma egy lánynak átlagosan öt évvel korábban jön meg a menzesze, mint egy évszázada, akkor nyugodtan írhatjuk a változásokat a tinikor számlájára.

shutterstock 261603830
Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerekek egymástól tanulják a legfontosabb dolgokat

Brownie 2016. november 27., vasárnap 19:42

„Ha a gyerekpszichológusok valóban GYEREKEK lennének, a személyiségfejlődésről szóló bölcsességek elsősorban nem a szülők, hanem a gyerekek, a kortársak szerepéből indulnának ki” – véli Peter Gray, a Boston College kutatóprofesszora, akinek szakterülete a nevelés- és oktatáspszichológia.

A szakértő Free to Learn című könyvében, valamint a Psychology Today oldalon fejti ki, hogy a gyerekek nem a felnőttektől, hanem egymástól tanulják a legfontosabb és leghasznosabb leckéket, amikre az életben való boldoguláshoz szükségük van, ezért sem kellene átszervezni vagy megvonni tőlük az egymással töltött szabadidőt vagy siettetni a felnőtté válásukat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kaszik: a társadalom, ahol a nők nyomják el a férfiakat

Primilla 2016. november 27., vasárnap 15:46

Néhány évtizeddel ezelőtt Északkelet-India egyik államában fellázadtak a nők, és követelték, hogy őket is ugyanazok a jogok és lehetőségek illessék meg, mint a férfiakat. Vagyont ugyanis csak a férfiak örökölhettek és birtokolhattak, a nők nincstelenül éltek a férjük otthonában, a véleményükre senki sem volt kíváncsi. Sokan közülük alig 14 éves korukban el kellett, hogy hagyják az iskolát, hogy a ház körül dolgozzanak, teljes kiszolgáltatottságban. Nem csoda, ha generációk nőttek fel úgy, hogy menekülési útvonalként alkoholba fojtották a bánatukat.

Nem meglepő, ugye? És akkor, ha azt mondjuk: elnézést, pont ellenkezőleg? Mármint a felkelés valóban megtörtént Meghálaja államban, csakhogy nem a nők, hanem a férfiak próbálták kiharcolni az egyenjogúságot.

GettyImages-142973544
Fotó: Daniel Berehulak / Getty Images Hungary

Az Északkelet-indiai állam hegyei között él a kaszi nép, ahol a gazdasági hatalom – ha a világon nem is egészen egyedülálló, de mindenképpen szokatlan módon – a nők kezében van. A másfél millió főt számláló kaszi társadalom a világ legnagyobb matrilieális - vagyis anyaági leszármazáson alapuló -társadalma.

A kasziknál a családi vagyon anyai ágon öröklődik, a gyerekek az anya nevét viszik tovább, születéskor pedig a lánybabáknak örvendeznek féktelenül, a fiúkra meg hümmögnek: végül is ő is fog majd lányt nemzeni, ha minden jól megy.

A vagyont a legkisebb lánygyerek örökli, neki lesz a feladata, hogy gondoskodjon a testvéreiről, és a családról. A fiatal férj a feleség családjához költözik oda, ahol aztán alkalmazkodik a szokásokhoz.

A férfiak felkelését elfojtották, de az egyenlőségi mozgalom még most is él, éldegél: A mintegy 1,5 millió kasziból olyan 2-3 ezer férfi támogatja. Mármint nyíltan; azt, hogy valójában mennyien értenek egyet azzal, hogy itt az ideje áttérni a „rendes” patriarchális társadalomra, ahol nem a férfiak, hanem a nők a kiszolgáltatottak, nem lehet tudni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Válás után kell csak igazán együttműködni a szülőknek!

Primilla 2016. november 24., csütörtök 13:46

Exférj, vagy -feleség könnyen lehet valakiből, de exszülő nem lesz sosem. Vagyis aki szülőként elválik, vagy külön költözik, jobb, ha az első perctől tudatában van: lehetetlen lezárni és végleg maga mögött hagyni az együtt töltött időszakot.

Ekkor jönnek még csak az igazán szoros és lehetőleg zökkenőmentes együttműködést kívánó ügyek: a felügyelet megoldása, vagyis kivel éljen a gyerek, és a kapcsolattartás, vagyis mikor lehet együtt a másik szülőjével.

A válóperes ügyvéd szerint bosszúból nem születhet jó megoldás, itt az ideje felnőttként viselkedni, hátralépni egyet, és az utód érdekeit nézni. Persze ez nem mindig sikerül, aminek hosszú távon mindenki megissza a levét. Cikkünkben egy sokat látott válóperes ügyvédet, dr. Huszár Zitát kérdeztük a tapasztalatairól.

shutterstock 424477720

Válás után manapság egyre gyakoribb a közös felügyelet, és az új Polgári Törvénykönyv is ezt részesíti előnyben. Ha azonban a szülőknek nem sikerült megegyezniük, általában az anyák javára dől el a kérdés, vagyis ők lesznek a gyerek gondviselői, bár manapság már egyre gyakoribb, hogy az apák nyernek pert. Dr. Huszár Zita válóperes ügyvéd szerint ez egyrészt azért van így, mert a bíróságok a gyerek számára legjobb megoldást keresik, ugyanakkor az anyák általában fontosabbnak is tartják, hogy a gyerek velük maradjon. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért ne adja gyereke kezébe a telefonját

Divany.hu 2016. november 23., szerda 12:37

Anno nem is volt annál jobb szórakozás gimnáziumban, mint átállítani a barátaink Nokia 3210-es telefonját valamilyen teljesen lehetetlen nyelvre, lehetőleg kínaira vagy arabra. Még jóval az okostelefonok előtt, amikor még nem piktogrammokkal tájékozódtunk a telefonok menürendszerében egy ilyen apró kis poén több órás munkát eredményezett, amíg visszaállította az illető a megfelelő nyelvre.

Ennek a bárgyú poénnak egy kicsit modernebb változata, amikor a fiatalok belenyúlnak az autocorrect funkcióba. Ezzel lehet beállítani SMS vagy bármilyen csevegőprogram használatakor, hogy kijavítsa a helyesírási hibákat, három karakter után javaslatot tegyen, hogy milyen szóra is gondolhatott az illető, és ami jelen esetben a leghasznosabbnak bizonyult: azt is be lehet állítani, hogy bizonyos szavakat átírjon egy teljesen másikra, vagy akár az Alkotmány első bekezdésének szövegére. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ön nevelné pontrendszerrel a gyerekét?

Primilla 2016. november 22., kedd 19:52

Amikor először hallottam egy édesanya szájából, hogy „Péter, ha nem húzod fel rögtön a cipődet, nem kapsz este piros pontot”, döbbenetemben a tarkómig szaladt a szemöldököm. Mi van? Egy anya esténként értékeli a gyereke viselkedését, mint az iskolában? És végül kinek mondja meg őt, ha rossz jegyet visz haza? A nagyinak?

Amilyen kíváncsi természetem van, rögtön rákérdeztem az anyukánál, hogy mi ez a pontozás, és hogyan működik. Kiderült, hogy a hatéves kisfia enyhén autista, és ezzel a rendszerrel próbálják rávenni őt az együttműködésre. A piros pontok beválthatók matricára, a matricák pedig LEGO darabkákra, amiből a végén kijön egy egész figura. Az pedig csak a gyereken múlik, hogy milyen hamar rakhatja össze az emberkéjét, egy hét, vagy egy hónap alatt. A módszer beválni látszik, azóta az anya ősz hajszálai nem szaporodnak olyan tempóban, mint azelőtt.

shutterstock 223573555

A magyarázatba bele is nyugodtam, ha nekik működik, tök jó, (Péter azonnal haptákba állt, és felvette a cipőjét), de bármilyen kecsegtető is volt az eredmény, továbbra sem tudtam elképzelni, hogy esténként értékeljem a gyerekeim teljesítményét, és jutalmat osszak az együttműködésükért.

A minap egy cikkbe botlottam, amelyben egy apa egy ehhez hasonló pontrendszer bevezetéséről számol be. Rögtön az elején előre bocsátja, hogy a szülők fele valószínűleg nagyon nem fog vele egyetérteni, ő viszont kitart a rendszere mellett, mert működik. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szabaduljunk meg az oktatás halálvölgyéből!

Primilla 2016. november 21., hétfő 10:06

Az USA bizonyos részein a tanulók akár 60-80 százaléka is kibukik a középiskolából. Ha ezt a számot sikerülne megfelezni, az az ország gazdaságának nettó 1 trillió dollár bevételt jelentene. Társadalmi szinten ilyen hatalmas összegbe kerül eltakarítani a kárt a bukás-krízis után.

Magyarországon nagyjából 11 százalék körül van a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya. Finnországban pedig nulla. Ken Robinson szerint mindez a kibukás (már ahol van), arra vezethető vissza, hogy az oktatás jelenlegi kultúrája egyszerűen ellentmond az emberi élet három fő alapelvének.

Pedig egyszerű dolgokról van szó: az emberek – és a gyerekek – különbözőek, vagyis különbözően kellene bánni velük; kíváncsiak, tehát akár maguktól is tanulnak, csak jól kell terelgetni őket; és kreatívak, vagyis kitalálják, hogy mit kezdjenek magukkal. Ezekre a tulajdonságokra pedig éppen, hogy alapozni kellene az oktatást, nem pedig visszafogni őket.

Ken Robinson (aki egyébként Sir Kenneth Robinson, mivel 2003-ban a tudomány érdekében végzett szolgálatáért lovaggá ütötték) az oktatás, mint tudomány kutatója, és tanácsadója különböző tudományos és non-profit testületeknek.

Hogyan szabadulhatunk ki az oktatás halálvölgyéből című TED előadásában összefoglalta, hogy mi az a három dolog, amire alapozva sikeres oktatási rendszert lehetne létre hozni. A helyzet Magyarországon - és a világon szinte mindenhol - nagyon hasonló, érdemes vele foglalkozni.

Fogadjuk el: nem vagyunk egyformák

Az első ilyen alapelv az, hogy az emberi lények természetüknél fogva különfélék és sokrétűek. Aki egynél több gyereket látott már életében, az pontosan tudja, hogy minden gyerek különböző. Az oktatási rendszer viszont úgy épül fel, hogy nem a gyerekek különbözőségén, hanem a hasonlóságokon alapul. Arra ösztönzi az iskolákat, hogy kiderítse, mire képesek a gyerekek egy nagyon szűk teljesítményspektrumon belül.

A fókusz leszűkül az úgynevezett STEM tantárgyakra (science, technology, engineering and mathematics, vagyis tudomány, technológia, tervezés és matematika), és bár ezek nagyon fontosak, nem bizonyulnak elégnek. Az oktatásnak egyenlő fontossággal kellene kezelni a művészeteket, a humán tárgyakat, a testnevelést.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így harcol egy amerikai tanár Trumppal

(sze) 2016. november 20., vasárnap 09:28

Vírusként terjed a közösségi médiában egy amerikai tanár cetlije, amit Donald Trump kirekesztő politikájára reagálva ragasztott ki az osztályterem ajtajára:  

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés