ókor levél

Az ókori emberek sem különböztek olyan sokban tőlünk – legalábbis erre utalnak a fennmaradt levelek, amelyekből kiderül, hogy a Mezopotámiában vagy Egyiptomban élőket is hasonló gondok foglalkoztatták, mint a ma élőket. Szebb ruhákat vagy gyöngyös fejdíszt kértek az apjuktól vagy az anyjuktól, aggódtak, hogy rosszat pletykálnak barátjukról, vagy panaszt tettek egy kereskedőnél, mert nem tartották megfelelőnek a kapott árut, és szerették volna visszakapni a pénzüket. Még a hatalmasok is sokszor hasonló problémákkal szembesültek, mint például Tusratta, Mitanni királya, aki azért ragadott agyagtáblát, mert Ehnaton egyiptomi fáraó a megállapodás szerinti tömör aranyból készült szobrok helyett csak aranybevonatú szobrokat küldött neki lánya, Taduhepa kezéért cserébe. 

Az ókorban is kunyeráltak a szülőktől

Az egyik ilyen fennmaradt levelet egy Iddin-Sin nevű diák írta édesanyjának, Zinunak az időszámításunk előtti 18. században. Az akkoriban szokásos udvariassági bevezető után, amelyben Shamash, Marduk és Ilabrat istenségek kegyébe ajánlja anyját, a fiú arról panaszkodik, hogy nem elég jó minőségűek a ruhák, amiket kapott.

Évről évre fiatal társaim ruhái egyre jobb minőségűek, miközben te hagyod, hogy az én ruháim egyre rosszabbak legyenek. Igen, egyre olcsóbb és gyengébb minőségű öltözeteket készítesz nekem

– írja a fiú, aki különösen rossz néven veszi, hogy egyik társának, akinek apja, Adad-iddinam az ő apjának a segédje, két öltözete van, míg neki csak egy. „Annak ellenére, hogy te megszültél engem, míg Adad-iddinam fiát örökbe fogadta az anyja, ő szereti a fiát, de te, te nem szeretsz engem” – zárja sorait a diák.

Egy másik régi babiloni levélben Adad-abum ír apjának, Uzalumnak, és egy gyöngyös fejéket kér tőle. „Sosem írtam még neked azért, hogy valami értékeset kérjek tőled. De ha igazán az apám akarsz lenni, küldj nekem egy gyöngyökkel teli fejdíszt” – fogalmaz. A fiú az apja lelkére köti, hogy a küldönc, aki a levelet vitte, ne lássa, mi van a csomagban, amelyet mindenképp zárjon le pecséttel az apja. „Ebből látni fogom, hogy úgy szeretsz-e, ahogy egy igazi apa szereti a fiát.” A változtatás jogát természetesen fenntartja magának: „Ha nem tetszik a fejdísz, vissza fogom küldeni.”

A legrégebbi vásárlói panaszlevél

Időszámításunk előtt 1750-ben írt levelet egy Nanni nevű kereskedő, aki minőségi rézrudakat vásárolt Ea-nasirtól. Illetve csak azt gondolta, hogy kiváló minőségű árut kap majd, ám a levél tanúsága szerint nem volt elégedett a termékkel, így vissza akarta kérni a pénzét. „Minek nézel engem, hogy ilyen megvetéssel kezelsz?

Küldöncöt küldtem hozzád, hogy visszahozza a pénzemet, ám te többször is üres kézzel küldted vissza hozzám – ráadásul háborús övezeten keresztül”

– szól Nanni panaszáradata. Egy fenyegető ígérettel folytatódik a levél, amelyben a kereskedő kifejti, hogy ettől fogva csak azokat a rézrudakat veszi át, amelyek megfelelő minőségűek, és személyesen fogja ellenőrizni az árut. „Élni fogok az elutasítás jogával, amiért ilyen megvetően bántál velem” – zárja sorait.

A testvéri szeretet záloga

Igazi aranybányája az ilyen írásoknak Leo Oppenheim Levelek Mezopotámiából című könyve. Ebben található például az első babiloni dinasztia idejéből Sirum levele leánytestvérének, amelyben felrója Elmesumnak, hogy bár együtt nőttek föl, mióta annak szerencsés fordulatot vett az élete, sosem mutatta ki nővéri szeretetét semmilyen ajándékkal. Sőt, egy alkalommal, amikor Sirum megszerzett egy bizonyos abarahhu (ennek jelentése ismeretlen) nevű tárgyat, a testvére elvette tőle, s nem is adta vissza. „Küldök most hozzád egy embert.

Küldj vele száz sáskát és annyi élelmiszert, ami egy ezüstshekel egy hatodát éri. Így tudod bebizonyítani testvéri érzéseidet irántam”

– fogalmaz a testvér. (Akkoriban ételkülönlegességnek számított a sáska, amelyet egyes források szerint erjesztve is fogyasztottak.)

Aggodalmak pletykák és imák okán

Az Újbabiloni Birodalomból (i. e. 612–539) maradt fenn a többi között ez a két levél, amelyekben az aggodalmaikról írtak az ókoriak. Nabu-zera-ibni arról írt testvéreinek, hogy barátjára, Bel-epusra testvéreként gondol, ám aggódik amiatt, hogy miket beszélnek barátjáról. „Testvéreim tegyenek meg mindent, hogy elhallgattassanak mindenkit, aki gonosz dolgokat mond róla” – kéri rokonait. Szinte könyörögve kéri, hogy minél előbb válaszoljanak levelére, ám az sajnos nem derül ki, hogy miféle pletykák izgatták ennyire föl.

Kudurru vallási kérdésben kér segítséget testvérétől, Bel-rimannitól. Aggódik, hogy vajon volt-e holdfogyatkozás, mert egy időre felhők takarták el az égitestet, így nem biztos benne. „Derítsd ki, milyen imákat kell a holdfogyatkozás miatt elmondani. Küldd el jól átgondolt véleményedet” – kérleli testvérét.

Királyi problémák

Igaz, nem mezopotámiai leveleket tartalmaznak, de ettől még nagyon érdekesek az úgynevezett Amarna-levelek, amelyek az időszámításunk előtt 1350 körüli életről festenek képet. Egy egyiptomi parasztasszony lelt rájuk Amarna városának romjai között kutatva. A feljegyzések főként az államigazgatással kapcsolatosak, ám úgy tűnik, az ókori Egyiptomban olykor mai szemmel nézve kifejezetten izgalmas ügyekkel is foglalkozniuk kellett az uralkodóknak. Erre utal az a levél például, amelyet Tusratta, Mitanni királya írt Ehnaton egyiptomi fáraónak (egy darabig IV. Amenhotep néven is uralkodott).

„Az apádtól, Mimmureyától tömörarany szobrokat kértem, és a te apád ezt mondta: »nem csak tömörarany szobrokat fogok küldeni, hanem olyanokat is, amelyek lapis lazuliból vannak«… De nem ilyen szobrokat kaptam, hanem olyanokat amelyek fából vannak, és arannyal csak be vannak borítva” – írta az uralkodó.

Ha még szívesen olvasnál ókori érdekességekről, kattints ide!