KÖLYÖK

Másmilyen tanár kéne a mai, digitális kölykök mellé

2015. április 23., csütörtök 15:41

A mai diákok nem tudnak figyelni, nem akarnak tanulni, lusták, érdektelenek – sok tanár panaszkodik erre. Ami persze nem új, mert minden generáció úgy látja, hogy a „ezek a mai fiatalok” mások. Általában rosszabbnak, nehezebben kezelhetőnek tartják őket.

Kutatások szerint azonban tényleg igazuk van azoknak – csak nem úgy – akik így látják a fiatalokat, és ebben a jelentősen megnövekedett technikai eszközhasználatnak hatalmas szerepe van. Nem rosszabbak lettek a gyerekek, csak nagyon máshogy működik az agyuk, ami abból következik, hogy nagyon más világban nőnek fel, mint a korábbi generációk. Ezért a pedagógiának is alkalmazkodnia kéne ahhoz, milyen stratégiákkal lehet őket motiválni.

Pár héttel ezelőtt tartották az idei Digitális Nemzedék Konferenciát, melynek célja éppen az, hogy a szakemberek jobban megértsék a tanulókat – és önmagukat is - abban a világban, amelyben élünk, és amelyben az információszerzés elsődleges terepe, belátjuk vagy nem, az internet.

Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat? – tette fel a kérdést előadásában Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének vezetője. Egyáltalán, mi a dolga egy digitális bevándorló tanárnak egy digitális bennszülöttekből álló osztályban? 

A digitális korban, ahol a diák a bennszülött, a tanár pedig legfeljebb letelepedési engedélyért folyamodhat, a pedagógus szerepe: a vezetőé, tanácsadóé. A régi alá-fölérendeltség helyett partneri viszonyt kell kiépíteni a tanulókkal, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. A legfontosabb, amit meg kell tanítani, az önértékelés, és, hogy hogyan kell élni a 21. században - véli Szabó Éva.

Egyáltalán tényleg mások a mai gyerekek?

  • Gyakori probléma, hogy a tanárok úgy vélik, hogy a gyerekek nem képesek koncentrálni. Valójában dehogyisnem, csak éppen arra, ami érdekli őket.
  • A másik jellemző kritika, hogy ezeket a mai fiatalokat már semmi sem érdekli. Ami ebben a formában szintén nem igaz, egyszerűen arról van szó, hogy az érdeklődésük rendkívül haszonelvű, az foglalkoztatja őket, amiről tudják, hogy mire jó, mire tudják használni.
  • Ráadásul többek szerint kitartásuk sincs (hát hogy lehet így élni???), pedig valójában még az is van nekik, csak tudni szeretnék, hogy mit miért csinálnak. Ez a generáció már nem fogadja el azt a választ, hogy „mert azt mondtam”.
  • Felhozzák még ellenük, hogy nem kellően fegyelmezettek, amit abból szűrnek le, hogy nem tudnak nyugton ülni. „Az itt jelenlévők is nézték a monitoraikat, multitaskingoltak, ami nem figyelemhiányt jelent, hanem egy nagyon speciális, megosztott figyelmet” – mutatott rá Szabó Éva – és nem a felnőtt generáció multitaskingolt, hanem a fiatalok – tette hozzá. Ebben a korban képtelenek kivárni a gyerekek, hogy megosszák az élményeiket, és lássuk be, annak idején mai felnőttek is ezt csinálták. Csak mi még nem a telefonunkat nyomkodtuk, hanem leveleztünk órán, amibe be kellett vonni a többieket, és lebukott az egész osztály.
  • Szintén kritikaként fogalmazzák meg, hogy a „mai fiatalok” nem tudnak önállóan dolgozni, mindig egymással beszélnek, amitől a tanárnak az a benyomása támad, hogy csalnak. Holott ez nem más, mint kooperáció, együttműködés, közös gondolkodás, csapatmunka.

De miért vannak ezek a változások? A legújabb kutatások szerint azok a dolgok, amikkel foglalkozunk, olyan mértékben befolyásolják az agyat, hogy valósággal átépítik a szerkezetét. Vagyis, amit csinálunk, sokkal jobban hat ránk, mint azt korábban gondolták. Ha az agyban meg akar nőni egy terület, akkor annak helyet kell keresnie valami más árán: el fog álmosodni, zárójelbe fog kerülni más agyi terület. Ezért van az a sok változás, amivel a tanároknak szembe kell nézniük.

Mik azok a legfontosabb változások, amik az olyan gyerekeket érik, akik napi 5-6 órát töltenek (és játszanak) a számítógép előtt?  

  • Ezek a gyerekek sokkal gyorsabban dolgozzák fel a képi információkat, ugyanakkor háttérbe szorulnak a hallottak.
  • Rendkívül nagy igényük van arra, hogy gyorsan változzon az információ, különben unatkozni kezdenek. 
  • Azonnali visszajelzésre van szükségük, hogy amit csinálnak, az jó-e, célravezető-e, vagy sem. Ezt a tulajdonságot egyébként nagyon nehéz figyelembe venni és beépíteni a tanároknak a mindennapi oktatásba, egy harmincfős osztályban állandóan igennel vagy nemmel reagálni az összes gyerek minden egyes lépésére alighanem lehetetlen is.

Vannak azonban olyan dolgok, amik nem változnak,

ezért van szükség a tanárokra. A szociális készségek például semmivel sem fejlődnek gyorsabban, ugyanannyi idő alatt tanulnak meg beszélni a mai gyerekek is, és a társas érintkezéssel járó problémákat sem tudják hamarabb megoldani. A morális fejlődésük sem javult semmit (és nem is romlott, ha már itt tartunk).

Az agy társas jellegét vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a morális döntéshozásért felelős agyi területek megváltoznak, ha a gyerekek olyan játékokat játszanak, amelyekben könnyen hoznak a normába általában nem beleférő erkölcsi döntéseket (vagyis például kinyírják a másikat.

Csak tetézi a problémát, hogy a gyerekek újabb eszközöket kaptak a kezükbe, amelyekkel a nem jól megoldott szociális problémáikat online egészen durva módon tudják megbosszulni, aminek leállíthatatlan elektronikus zaklatás is lehet a vége.

Ezek súlyos változások, amik arra figyelmeztetnek, hogy nagyon nagy szükség van olyan pártfogókra, szülőkre, nevelőkre, pedagógusokra, akik segítenek a gyerekeknek ebben a borzasztóan gyors világban eligazodni.

A technikai eszközökkel nem a tanároknak kell bíbelődni, hanem a diákok kezébe kell nyomni

A másik nagy ötlet a gamification, a játékosítás. Ennek egyik nagy alakja egyébként Montessori volt, ha valaki tudott valamit a játékosításról, az ő volt, holott korántsem nevezhető digitális bennszülöttnek. Most ugyanezt kell csinálni, csak új eszközökkel. A játékosítás persze nem azt jelenti, hogy tanulás helyett játszanak a gyerekek, hanem meg kell tudni, hogy a játékban mi motiválja őket, és azt lehet átemelni oktatási helyzetbe – ami nagyon komoly szellemi erőfeszítést és tudományos szervezést igényel. Ebbe a folyamatba a gyerekek ötleteit is célszerű bevonni, nem a tanárnak kell kitalálnia, amit a gyerek jobban tud. Fontos, hogy a feladat illeszkedjen a valós kontextusba, hogy a való életbe is át lehessen vinni a tudást.

A régi metafora, ami szerint a tanár kertész, ma már nem működik. A tanár ma már sokkal inkább rakétamérnök kell, hogy legyen. Senki se tudja, hogy mi lesz a rábízott „rakétából”, hova tart, és mire lesz szükség ott, ahova megy. Éppen ezért installálni kell rá olyan dolgokat, amik, majd ha szükség lesz rá, működésbe lépnek. Például önreflexiót, önjavítást, adatelemzést, hogy a visszacsatolást tudják hasznosítani.

Dr. Szabó Éva elődadása (A digitális szakadékon innen és túl - A tanárszerep változása a XXI. században) 2015. március 21-én, a Digitális Nemzedék Konferencián hangzott el, itt teljes hosszában megtekinthető. 

KOMMENTEK

  • 2015.04.23 17:28:38Shopping

    Ekkora baromságot már rég olvastam.

    Aki meg van akkora barom, hogy a 3-4 éves gyereket beültetni a TV , laptop, IPad elé, az meg is érdemli.
    Mondjuk addig legalább a szülő nyugodtan tudja nézni a barátok közt-öt, meg az éden hotel-t.
    Szép gyerekkor

  • 2015.04.23 17:30:32Alapító Atya

    Akkor milyen is legyen az a bizonyos mai tanár? Mert számomra egyedül ez nem derült ki a cikkből! :-)
    Jó lenne vagy 10 fontos és szükséges tulajdonságát leírni a jó mai tanárnak.

  • 2015.04.23 18:42:17Kis.anita

    Szerintem ezt a mintát (is) tanulják a gyerekek-és vajon kitől?a szülőktől..ennyi.
    Közös beszélgetés játék kirándulás stb kell

  • 2015.04.23 18:58:15amiform

    Kedves Hozzászólók!
    Úgy érzem, hogy nemcsak a gyermekeknek vannak szövegértési problémái...

  • 2015.04.23 21:26:32Papp Levente

    ...

  • 2015.04.23 21:33:26Papp Levente

    Kiráz a hideg a digitális bennszülött kifejezéstől. Digitális bennszülöttek a mai 40-60 éves informatikusok, akik a számítógépek 70-es évek elejei robbanása után csöppentek bele a számítástechnikába és együtt nőttek fel vele. A unixoktól a linuxokig át , a dos-tól a Windows 7-ig, a lyukkártyától az SSD-ig és hosszan, nagyon hosszan lehetne sorolni még a szoftveres és hardveres példákat. A mai gyerekek nem bennszülöttek, hanem digitális paraziták. Egy olyan világon élősködnek, amit semmilyen szinten nem értenek. Annyi tudásuk van mint egy fagyöngynek a tölgyfán. A tudásuk egyre felszínesebb és sekélyesebb lesz. A témában NAGYON ajánlott olvasmány: Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet?

  • 2015.04.23 21:45:03retinax

    Papp Levente: na most nem egészen értem, hogy a gyerekek mióta értik a világot, amibe beleszületnek? Használják, megszokják, megtanulják. De attól még bennszülött ott, amibe beleszületik.
    A parazita hasonlat egy kicsit erős volt.
    Én meg ajánlanám Douglas Adams-t, aki szerint az, ami már akkor létezett, amikor az ember megszületett, az a világ legtermészetesebb dolga, ami felnőtt korában, 40 éves koráig lesz, az progresszív újítás, ami pedig azután jön, az az ördög műve :D.

  • 2015.04.24 00:50:58Androsz

    "Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat? – tette fel a kérdést előadásában Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének vezetője."

    Kedves Szabó Éva, a pszichológiai szakcikkek, értekezések jelentős része nem más, mint különféle szerzők különféle cikkeiből kiemelt szövegrészletek egymás mellé állítása, és az új cikk szerzője valamilyen hol értelmes, hol értelmetlen magyarázattal próbál ezek között valamilyen újszerű kapcsolatot kreálni, mindenki okulására. Olvastam már egypárat, a kijelentésemet megalapozottnak tekintem. Egy ilyen tevékenységhez talán elegendő lehet egy keresőprogram nyüstölése. Elgondolkodtam már néhányszor azon, hogy milyen érzés lehet az, amikor egy ember csak akkor tekinthető műveltnek és szakmailag képzettnek, ha képes rengeteg más embertől mondatokat idézni.

    Próbáljon ki valamilyen új dolgot, valami kreatívat. Például: segítendő a kicsit nehézfejű gyermekét, jó szülőként írjon egy aprócska programot, amely számok összeadására és kivonására ad fel egyszerű példákat, és ellenőrzi, hogy a gyerek elfogadható időn belül jó választ adott-e. A szavamat adom, hogy az ehhez szükséges összes tudnivaló megtalálható az interneten. Például az msdn.microsoft.com honlapon. Szánjunk rá, mondjuk, egy hetet. Én meg tudom csinálni, mert megtanultam. Ön kereséssel fogja megoldani, várjuk az eredményt.

  • 2015.04.24 01:23:16Androsz

    "ezerszer annyi információhoz hozzájuthat ..."

    Túlbecsüljük az információ értékét. Stanislaw Lem egy mókás és tanulságos kis történetében egy információk gyűjtéséért lelkesedő űrkalóz kap egy kis szerkezetet, amely folyamatosan leírja neki a világ összes információját. A kalóz - egész pontosan zsivány - megbánja mohóságát, mert szó szerint foglyává válik a felmérhetetlen mennyiségű információáradatnak. Az információt mennyiségre mérni, íme, nem túl okos dolog.

    Vannak, akik nem értik, hogy miért is hasznos egy gyerek számára, ha az megtanulja egy matekfeladat megoldását úgy, hogy általa korábban tanult - azaz megértett és megjegyzett - tételeket, szabályokat illeszt össze. De akor vegyünk egy edszerü példát amikor minnden természett tudományos tudás nékül csak a hejes írás szabájait kelene alkalmasznunk. A tanitonéni nem eröltetet a felyembe minnden féle szabájokat mert a neten bár mit meglehet keresni. Tegyük fel, hogy ún. "lexikális" tudás kolonca nélkül felnőve egy Europass CV-t (ezt a neten kerestem meg) kellene letennem az asztalra. Vagy egy szociál- és fejlődéspszichológiai cikket. Önöknek nyilván vannak már tanulmányaik is a lexikális kolonccal megterhelt és az iskolaéveit szabad önmegvalósítással eltöltött gyerekek képességeinek összehasonlításáról, mint ahogy az előbb idézett ökörségét is nyilván objektív kutatási eredmények támasztják alá. Menyi idömbbe fog telni míg a kolonctalan elmémmel pár ébkézláb mondatot öszekeresgélek a neten?

  • 2015.04.24 08:44:32retinax

    Androsz: szerintem végig kéne olvasni a cikket. Felteszi a kérdést, majd megválaszolja.

  • 2015.04.24 09:12:39Asszem

    Androsz: szerintem nem az információ értékének túlbecsüléséről volt szó a cikkben, hanem az információ megszerzésének módjának változásáról (lexikon helyett internet). Nem jó az, ha ma kinyomtatjuk a Wikipédiát, majd 30 évig ebből a nyomtatott verzióból kellene tanítani, miközben a gyerekek realtime ellenőrizhetik azt, amit mondasz, ha rákeresnek a mobiljukon a neten.

    Sőt, pont ezért kéne erősíteni a kritikus gondolkodást, az adatok és források ellenőrzését és megválogatását, hogy a felnövő generáció ne üljön fel minden Facebook hoaxnak, de könnyen el tudjon dönteni egy ténykonfliktust, stb. stb.

    A gamificationra pedig a Minecraft-ot és a DOTA-t ajánlanám az oktatásba bevonni, mindkettőből rengeteget lehet tanulni.

  • 2015.04.24 09:24:40Gazz

    Örülök, hogy más is észrevette hogy valami nagyon megváltozott.
    [link]

  • 2015.04.24 13:53:41Androsz

    @Gazz: Kétségtelen, több dolog is megváltozott rövid idő alatt. És ha a lehető legjózanabbul, legtárgyilagosabban megpróbálom (és mások is megpróbálják) ezeket a változásokat értékelni, az jön ki, hogy egy részük elég károsnak látszik. Amit úgy kell érteni, hogy a társadalom, a helyi közösségek stabil működését nehezíti, esetleg veszélyezteti, és hosszabb távon aszociális irányba való elmozdulás ígéretét hordozza magában.

    @retinax: Nem, a cikk nem válaszolja meg. Csak sejteti, érzékelteti azt az irányt, amit a cikkíró, feltételezhetően Szabó Éva előadásának tanulságát interpretálva a gondolat folytatásaként mutat be. Az előadást nem volt kedvem elolvasni, azok után, amit itt láttam. De lehet, hogy megteszem, mert ha kiderül, hogy a cikk írója, Primilla, meghamisítva, vagy csak tévesen érzékeltette az előadás lényegét, akkor Szabó Éva még érdemes lehet a bocsánatkérésemre. Ha viszont a cikk valós képet ad az előadásról, akkor szó sem lehet bocsánatkérésről. Ha egy fejlődéslélektani szakember valóban kétségbe vonja a tanítás és a tanítások megtanulásának fontosságát, és a tanuló önálló információkeresését, egyben a tanítót tanácsadóvá visszaminősíti, akkor meggyőződésem szerint barbár liberalista kontár.

  • 2015.04.24 14:24:49Asszem

    Androsz:

    Kérdés:
    "Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat?"

    Válasz:
    "Vannak azonban olyan dolgok, amik nem változnak, ezért van szükség a tanárokra".

    Szerintem ezzel megválaszolja a kérdést, nem csak sejteti.
    És utána még a részleteket is (szociális készségek) és lehetséges megoldási javaslatokat is (gamification) ad, persze a cikk terjedelmi határain belül, figyelembe véve a várható olvasóközönség (dívány) befogadási határait is.

  • 2015.04.24 15:07:34BKV reszelő

    "Kétségtelen, több dolog is megváltozott rövid idő alatt. És ha a lehető legjózanabbul, legtárgyilagosabban megpróbálom (és mások is megpróbálják) ezeket a változásokat értékelni, az jön ki, hogy egy részük elég károsnak látszik. Amit úgy kell érteni, hogy a társadalom, a helyi közösségek stabil működését nehezíti, esetleg veszélyezteti, és hosszabb távon aszociális irányba való elmozdulás ígéretét hordozza magában."

    Ennél nagyobb ökörséget még nem olvastam. Még itt sem. A változások nem károsak, sőt, amely változásokról itt szó van, forradalmiak. A helyzet az, hogy ehhez ez a primitív tőrzs nem akar felnőni. Mert képtelen rá, mert nyílt dolog, elérhető mindenkinek, nincs belekódolva az előny...pedig pont ez az előnye. Ami a közösségek szociális problémáit illeti, az meg nem innen ered...a családok környékén kellene szétnézni. Ott vannak a probléma gyökerei. Lehet áhítani, hogy majd az agyonerőltetett vak hit, az egyházak visszaadják a tartását a társadalomnak, de jobb minél előbb beletörődni, hogy az egyházak nem mások, mint remek multinacionális cégek, akik ígéretekkel és hamis megnyugvással kereskednek ott, ahol az pont a családok minősége, a közösség széthullása miatt kell. Ahelyett, hogy közösséget építenének...

  • 2015.04.26 19:44:17Kuoni pásztor

    Shopping: Elkepeszto nagy ökör vagy! Ki a jo fene beszelt 3-4 evesekről? Miota jarnak 3-4evesek iskolába?!
    Ha neked meg csak az EH-ig meg a BK- ig terjed az agyad az a te problemad, ne vetitsd ezt ra masokra! Koszi!

  • 2015.04.27 15:38:48Turza Milán

    Korrekt cikk.
    Lassan, de változni fog a rencer, de amit itt leirt ez lesz a jövő.
    És már nem kell végig szenvedni a iskolának nevezett börtönt a jövő generációnak, hanem azt csinálhatja azzal foglalkozhat, ami motiválja és érdekli.

  • 2015.04.29 16:58:01Katnysevergreen

    Az általános sulit én is börtönként éltem meg, nem nagyon szerettem általánosba járni.
    A középiskolában is voltak olyan dolgok amiket nem értettem, hogy lehet ez kényszer.
    Pl. a Margitszigeti uszodában kötelező volt a legmélyebb, toronyugróknak fenntartott medencébe beleugrani egy közepesen magas deszkáról. Én megtagadtam, de volt olyan aki félve de beleugrott addig gyepálta a tesitanár, hát egészen a 7 méteres aljazig süllyedt, majdnem megfulladt úgy kellett érte az úszómesternek lemenni. A tesitanár meg a többi jelenlévő vad üvöltözésbe kezdett, és engem kezdett hibáztatni, hogy én 'széthúzó" vagyok...
    Egy évvel később a tesitanár lánya belefulladt a tengerbe Horváthországnál.
    A mai általános és középiskolai viszonokat nem tudom mert ha van is két gyerek a családban, ők már Nagy-Brittaniában járnak suliba...
    Ott pedig 5 éves kortól kötelező a suli.

  • 2015.05.05 12:11:58Suszt Máté

    Kettős érzés fogott el a cikk olvasása után. Az egyik: remek ez a digitális világ, mert fejlődünk, gyorsabban megkapjuk az információkat. Viszont, éppen ezért jön a másik érzésem, ami az ellenkezője, tehát a rossz. A világ egyre gyorsabb lesz. Már minden számítógépen történik. Ha valaki sokat ül a gép előtt, annak egy idő után romlani fog a szeme. És ez csak a legkevesebb. Véleményem szerint, ezért lenne még nagyobb hátrány, ha már az általános iskolákban is több órát ülnének a gyerekek a számítógépek előtt. A gyerekeknek még nem a számítógépre lenne szükségük. A világ változását ugyan nem tudjuk megállítani, viszont a szülő felelőssége, hogy odafigyel-e a gyerekére, hogy egyáltalán mennyit ül a számítógép előtt és mennyit mozog. Egy cikkben olvastam[link] hogy ettől a tanévtől kezdődően kísérleti tankönyvekből kezdenek tanítani, melyek már az interneten is elérhetőek. Én is megfigyeltem, hogy mivel a gyerekek több órát játszanak a számítógépen, és ahogy ti is írtátok a cikkben ,,Rendkívül nagy igényük van arra, hogy gyorsan változzon az információ, különben unatkozni kezdenek. " ebből következőleg egy idő után már semmi sem fogja őket lekötni, mert ha már nem végeznek legalább 5 különféle tevékenységet, unatkozni fognak. Ez számomra nagyon szörnyű. Majd amikor apa leszek, figyelni fogok a gyerekemre, hogy ne órákat üljön a gép előtt, mert ettől sokkal jobb, ha kimegy a gyerek a játszótérre és játszik a többi gyerekkel.

  • 2015.11.22 18:08:59quantas

    Csak egy halk, félve feltett kérdés: hány Klik által fenntartott iskolában vannak meg ezek a digitális eszközök?

SZÓLJON HOZZÁ!

OnGo beszámolók

  • Wachau
    Wachau Az osztrák Dunakanyar felfedezése...
  • Dominika A Karib-tenger vad szigete...
  • Borneo A Bako Nemzeti Park csodái...

Hirdetés