Miért csinálunk orgiát a legénybúcsúból?

Zanza!

„A tortából kiugró csajnyuszi, a kupilátogatás és az egyéb klasszikus, a legénybúcsúkat jellemző dorbéz élő hagyomány. Ilyenkor részemről passzolok.” Tari Annamária és Horváth Gergely ezen a héten a legénybúcsúk lélektanával foglalkozik, valamint az elhúzódó jegyességek mögött rejlő félelmekkel.

Tari Annamária

Jegyesség, aztán legénybúcsú és házasságkötés. Filmek örökzöld témái immár, vicces és torokszorító pillanatokkal, melyben felváltva drukkolhatunk leendő férjnek, hogy ne hallgasson a férfiszabadságot hirdető vagány barátaira, vagy a leendő feleségnek, hogy ne kezdjen elsárkányosodni... Egyszer régen, réges-régen, mikor a legények még céhekbe tömörültek, volt egy szokásuk... A legénybíró vezetésével nagy mulatságot csaptak annak a legénynek, aki aztán a házasság kötelékébe lépett. A legénybúcsú szép hagyományában tehát olyan ünneplés zajlott, melyben a jegyesség után a leendő férj egy korábbi életszakaszának lezárását ülte meg a társaival.

Lelépett vőlegényekről és megcsalt menyasszonyokról

A jegyesség hagyománya és ceremóniája is mára már némiképp átalakult, noha régebben hozzátartozott a társadalmi konvenciókhoz. Lélektanilag az volt a szerepe, hogy a pár két tagja, elismerten tartozzék egymáshoz, és felkészüljön a házasságkötésre. A szigorúbb társadalmakban ebben a szituációban több gesztus vált megengedetté, mert a nyílt bejelentés és annak megünneplése felért egy elköteleződéssel. Manapság ez a folyamat módosult, szomorkás női regényekben olvashatunk lelépett vőlegényekről és megcsalt menyasszonyokról, látjuk tehát, hogy a szabályok már mások, és nem kötelező érvényűek. A párkapcsolatok működése a fogyasztói társadalomban nehezebb keretek között valósul meg. A bizalmatlanság és a vágy a bizalomra sajátosan keveredik, tehát a házasság sokszor a másik megfogásának és a bebiztosításnak az eszközévé vált. Ha a jegyesség bomlik fel, tulajdonképpen még időben derült ki, hogy a kapcsolat nem működött volna akkor sem, ha rögtön az anyakönyvvezető elé rohannak.

Sokat elmond a jegyességről, ha több évig tart

Érdemes tehát úgy gondolni erre a ceremóniára, mint, ami szép időszak lehet, ha nincs tele kételyekkel és gondokkal. Ha egy nő a jegyesség alatt hetente kérdezi meg, hogy „már mikor veszel el”, arra utal, hogy egyáltalán nem biztos a kapcsolatban, számára kell a hivatalos megerősítés. Érzelmileg egy kapcsolat akkor biztos és megtartó, ha mindkét fél egyformán akarja, tehát a jegyesség időszaka egyikük számára sem a fellélegzés ideje, hogy még „kapott egy kis időt”, aztán majd csak lesz valami. Nyilván sokat elmond egy kapcsolatról, ha a jegyesség több évig tart, mert azt jelzi, hogy van nézeteltérés és szorongás a felek között. Ha mindez a hagyományőrző családi elvárás miatt fontos, akkor sem szabad beleugrani, érzelmek és közös vágy nélkül. Különben az egész olyan formálissá válhat, ami végképp igazolja majd az ellenzők nézeteit, miszerint pénzkidobás és színház zajlik a rokonoknak. És akkor már érthetőbbé is válik, miért sorolódik a modern legénybúcsúk ajánlott eseményei közé a sztriptíz, mintha tényleg a „csak még utoljára szabadon” szlogen lenne az érvényes. Pedig nem rablánc csörög a távolban, hanem jó esetben érzelmi biztonság, szeretet és elfogadás...

Horváth Gergely

Nem szeretem az olyan ünneplést, ami hányással végződik. Úgy érzem, nem tudom miért, hogy a fejem természetes helye nem a vécécsészében van. E felismeréshez nagyban hozzásegítettek azok a hajnalok, amikor mégis ez történt. Persze lehet ésszel is élni, de van az az élethelyzet, amiről azt gondoljuk, hogy pont észvesztő volta miatt kell annyira. Kiránt a hétköznapi rutin és szorongások közül.

Pia, nők, tombolás

A legénybúcsú pont ilyen ceremónia. Oda a szabadság, veszik a legényélet, nosza, hajoljunk el utoljára, s előre pótoljunk mindent, ami a jövőben hiányozhat; pia, nők, tombolás. Felteszem, ki milyen legény, úgy búcsúzik, számomra ez egy megszokás, ami kicsit úgy hat, mint az utolsó szabad sóhaj a rabruha felvétele előtt. Mert az a helyzet, hogy a tortából kiugró csajnyuszi, a kupilátogatás és az egyéb klasszikus, a legénybúcsúkat jellemző dorbéz élő hagyomány. Ilyenkor részemről passzolok.

Nem azért, mert ezek a kardozós-partraszállós bulik annyira érthetetlenek lennének. Nem, van ebben a rabruhában valami, ez kétségtelen. Csak ott a másik oldal, jelesül az, hogy az ember leendő felesége már a házasságkötés előtt is a párja, legalábbis abban a lelki értelemben, amely szerint az elköteleződés testben és lélekben legrosszabb esetben is akkor megtörténik, amikor a felek a házasság mellett döntenek. Tehát valahogy már nem fekszik közéjük a nyuszi. Emlékeim szerint az van, hogy az ember nem is akar mást. De persze sokfélék vagyunk, és az is nyilvánvaló, hogy a lányokat sem kell félteni a leánybúcsús unalomtól.

Az is igaz, hogy van alternatíva. A legénybúcsú ugyanis olyan ünnep, amihez szerintem érdemes bátor kreativitással nyúlnunk; bátran lépjünk ki a számunkra idegen szokások közül és kreatívan formáljuk a saját képmásunkra. Mert nem mindegy, hogy a legény a benne élő gyereket siratja, vagy kezet fog férfi énjével.

Tari Annamária

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik. A facebookon is.

Horváth Gergely

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Blogmustra