INTIM

Büntetésként élem meg, ha egyedül kell aludnom

2011. április 14., csütörtök 18:46

A magány rengeteg ember életében nemkívánatos társ, és gyakran nemcsak átmeneti szállóvendég, hosszú évekre bebetonozza magát mellénk. Nem kérdéses, az egyedüllét alapvetően negatív állapot, de ha már a nyakunkon van, érdemes közelebbről megismerkedni vele, és a nagy magányban felfedezni ezt-azt.

A sikeres élet fokmérője minden ember életében más és más. Van, aki anyagi biztonságra törekszik, mások karrierre vágynak, és vannak, akik számára a kiteljesedett élet a harmonikus és kiegyensúlyozott lelkiállapotról szól. Utóbbiak akkor élnek teljes életet, ha sikerül kialakítaniuk azt a belső stabil életszemléletet, ami akkor is megmarad, ha olykor kicsúszik lábuk alól a talaj. Hitük, vallásuk vagy valamely belső kapaszkodójuk még akkor is mankót jelent, ha az élet úgy hozza, hogy egyedül maradnak és a magány lesz a társuk.

Ők képesek önmagukban lenni, a pszichés sértetlenségük érdekében pedig képesek arra, hogy érzelmeiket kezeljék. Ennek köszönhetően könnyebben viselik az elszakadást, az elválást, a negatív pillanatokban pedig gyakran szükségét érzik az elvonulásnak.

A türelmes és higgadt embereket tisztelik

Az egyedüllét képessége további adottságokat is felszínre hoz; a nyugalom, a derű és a türelem jellemzi őket. Aki türelmes, az tud várni, nem érzi szükségét annak, hogy azonnal reagáljon, nem hoz elhamarkodott, kétségbeesett döntéseket, időt hagy magának. A türelmes és higgadt embereket nagyon gyakran tüntetik ki bizalmukkal a környezetükben élők, és rendszerint megkülönböztetett tiszteletnek, elismerésnek örvendenek.

Léna (32) arról nem számolt be, hogy tényleg többen kérték-e ki a tanácsát, jobban megbíztak-e benne, amikor egyedül élt, de abban egyetértett, hogy türelmesebb emberré vált, amikor egyedül, magányosan élt. "Miután szakítottam a fiúmmal, úgy döntöttem, minimum három hónapot egyedül fogok élni, ha törik, ha szakad. Ezt azért tartottam fontosnak, mert úgy éreztem, máshogy nem fogok tudni a kapcsolatban felvett rutintól, automatikus válaszreakcióktól megszabadulni, a következő szerelembe ezeket akaratlanul is átviszem. A feladat cseppet sem tűnt teljesíthetetlennek, sőt, hasznosnak bizonyult. Az új kapcsolatba már úgy tudtam belekezdeni, hogy kipihentem, feldolgoztam az előző viszonyt, leszűrtem a tanulságokat, és megfigyeltem, ha egyedül élek, milyen igényeim vannak. Nagy meglepetéseket nem tartogattam magam számára. A magány, és egyedüllét nagyon jót tett nekem, sokkal nyugodtabbá váltam tőle. A mai napig igyekszem, hogy napi pár órát egyedül legyek, mert feltölt."

Minden ember vágyik a környezet elismerésére, ennek elvesztésétől nagyon sokan félnek, mert úgy érzik, az egyedüllét valahol egyet jelent a közösségből való kirekesztéssel. Azok, akik igénylik és meg is kapják környezetük rendszeres és elismerő visszajelzéseit, nehezebben maradnak egyedül.

Az egyedüllétet kezelni nem tudó emberek elhagyatva érzik magukat, hiszen a közönség elismerésére vágynak, az ebből fakadó belső nyugtalanságot pedig csak nehezen tudják kezelni. Eljuthatnak egy olyan stádiumba, amikor egy kóros önmegfigyelés alakul ki náluk, a környezet reakcióit gyakran túldimenzionálják, úgy hiszik, hogy megfigyelik és lenézik őket, ennek hatására pedig sokan a teljes elzárkózásba menekülnek. Esetükben hiányzik az erős belső én, ami a kételyek, kudarcok és a belső bizonytalanság esetén is gondoskodik a lélek stabilitásáról - írja a Psychologie Heute.

Amikor képes vagy kettesben lenni magaddal

Donald W. Winnicott, angol pszichoanalitikus az egyedüllét képességét, vagyis, hogy az ember kettesben tud lenni önmagával, a gyermekkorra vezeti vissza. Az a gyermek, akit szülei hagynak magában játszani, egyedüllétében nem kontrollálják, nem zavarják, az a gyermek elsajátítja egyedül lét képességét.

A szülőnek ez a hozzáállása feltételezi, hogy neki sem okoz gondot az egyedüllét, nem igényli a környezet és a gyermek folyamatos figyelmét, képes elfoglalni magát. Velük szemben vannak azok a felnőttek, akik képtelenek kezelni ezt az állapotot, állandóan a gyermek körül nyüzsögnek, megzavarják játékában, folyamatos késztetést éreznek a gyermek animálására, okítására, ezek a felnőttek figyelem nélkül egyszerűen nem képesek működni.

Emocionális egyedüllét

Bár sokan úgy hiszik, hogy a magány egy társtalan állapotot jelöl, annak nem mindig van köze egy partnerhez. A magányos ember társaságban, párkapcsolatban is magányos, attól a kínzó érzéstől szenved, hogy nem tartozik sehova és senkihez, egész egyszerűen képtelen kapcsolatokat létesíteni másokkal.

Egyedüllét és unalom

A két állapot szükségszerűen összekapcsolódik, azok, akik nem tudnak magukban lenni, gyakran unatkoznak és fájdalmasan vágyódnak a társaság után, sokszor úgy, hogy nem is tudják, valójában mire is vágynak igazán. Az ilyen típusú emberek gyakran éreznek tehetetlen haragot, dühöt és neheztelést, és mivel egyedül vannak, a sok negatív érzelmet önmaguk vagy egy vétlen személy felé irányítják. Jellemzőjük, hogy a rájuk telepedő csenddel sem tudnak mit kezdeni, valamilyen formában lármát csapnak maguk körül. Számukra a csend élettelenséget jelent.

Mariann (33) nem unatkozik, ha egyedül van, talán ideje se lenne rá, mert olyankor szorongással tölti az idejét. „Utálok egyedül lenni, számomra az egyedüllét büntetés. 17 éves korom óta, amikor is járni kezdtem az életem első fiújával, nettó három hetet töltöttem egyedül. Egyik pillanatban jól esett, hogy végre van egy olyan időszak az életemben, amikor senkihez nem kell alkalmazkodnom – alkalmazkodásban egyébként profi vagyok - a másik pillanatban halálosan megijedtem, hogy most mi lesz velem. Büntetésként élem meg azt is, ha egyedül kell aludnom. Szeretem a rendszeres, gyakori szexet, ha pár alkalom kimarad, már szorongok, hogy ez valaminek a vége lehet. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem normális, az ember tudjon egyedül lenni, évek óta próbálom megfejteni, mi lehet a magányfóbiám oka. Félek, hogy az élet rákényszerít majd arra, hogy huzamosan egyedül kell majd lennem, mert ettől félek a legjobban."

A magány kirekesztésének egy további jellemző technikája a túlzásba vitt munka. Azok, akik folyamatosan munkába kényszerítik magukat, megmenekülnek attól, hogy saját belső világukban, magukban maradjanak. Ezt a hozzáállást a mai teljesítménykényszer és a felgyorsult munkafolyamatok csak tovább erősítik.

Hogy éled meg az egyedüllétet?

  • 109
    Minden perc fáj
  • 844
    Jól viselem
  • 662
    Vágyom rá
  • 100
    Szorongok
  • 894
    Néha jó, néha borzalmas

A mókuskerékből csak a bátrak szállnak ki

Közhelynek tűnik, de ebből a sodró folyamatból rendszerint azok lesznek képesek kiszállni, akik elég bátrak ahhoz, hogy higgyenek önmagukban, ez a fajta hit pedig a tulajdon képességekbe vetett hiten alapul. Itt pedig szó sincs különleges képességekről, adottságokról, ezek az emberek tudatában vannak korlátaiknak, teljesítmény képük pedig nem az állandó perfekcionizmusra fókuszál. Aki képes felismerni korlátait, és ennek tudatában állít maga elé megoldandó feladatokat, az legtöbbször képes arra is, hogy magában legyen, az nem fél attól, hogy a szociális normákkal ellentétes döntéseket hozzon. Vagyis nem fél az egyedülléttől. Az ilyen ember soha nem lesz magányos, támasza az erős belső én.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.04.14 21:32:13Dr.perrycox

    "Miután szakítottam a fiúmmal, úgy döntöttem, minimum három hónapot egyedül fogok élni, ha törik, ha szakad. :D :D
    Na ez aztán a kömény fogadalom :D :D
    Mellesleg az Egyedüllét NEM egyenlő a Magánnyal.
    Kedves cikk író!

  • 2011.04.14 21:47:54Zennia

    "Miután szakítottam a fiúmmal, úgy döntöttem, minimum három hónapot egyedül fogok élni, ha törik, ha szakad." Siralmas. :D Most komolyan: valakinek megerőltető ha egy ideig nincsen barátja/barátnője?
    "...egy kóros önmegfigyelés alakul ki náluk, a környezet reakcióit gyakran túldimenzionálják...", ez a jelenség ellenben igaz.

  • 2011.04.14 22:23:50Husi_Laci

    "17 éves korom óta, amikor is járni kezdtem az életem első fiújával, nettó három hetet töltöttem egyedül. Egyik pillanatban jól esett a másik pillanatban halálosan megijedtem, hogy most mi lesz velem. Szeretem a rendszeres, gyakori szexet, ha pár alkalom kimarad, már szorongok, hogy ez valaminek a vége lehet. "


    ostobenkó kurva :D. jól látod, neked az ember csak pótlék, magadra is fogsz maradni. megrohadsz egyedül :D

  • 2011.04.14 22:29:28Zigomer Trubahin

    Hja, Léna sztorijánál én is visszaolvastam a mondatot, nem néztem-e be valamit, esetleg 3 évet mondott? De nem, a csaj azt fogadta meg, hogy 3 hónapot lesz egyedül, ezzel most példa lett egy a magányosságról szóló cikkben, és ahogy nézem, csak úgy tenyészik is benne a sok filozófiai gondolat ez után a rendkívüli vállalkozás után. Szerintem meg ez kb. olyan szintű önismereti tréning, mint elmenni Goára, és egy magát jóginak nevező idiótával dugni a tengerparton. Persze lehet, hogy valakinél már ez is spirituális előrelépést jelent.

  • 2011.04.14 22:35:06franc0

    Nem tudtátok? A nők olyanok, mint a majmok. Addig nem engedik el a liánt, amíg meg nem fogták a másikat.
    3 hónap lián nélkül kész örökkévalóság!

  • 2011.04.14 23:07:37penelope garcia

    Én mindig is "magamnak való" voltam. Túl kényelmes vagyok, nem szeretek alkalmazkodni. Vén fejjel meg már nem is fogok, az tuti. :)
    A legnagyobb szerelem közepette és még házasságom ideje alatt is külön ágyról ábrándoztam, mert nagyon rosszul viselem, ha mellettem valaki mocorog. Biztos felszínesen alszom, vagy mi, nem tudom, mindenesetre én képtelen vagyok nem csak "kiflizve" aludni, de még úgy se, ha csak összeér bármi testrészünk a másikkal.
    Egyébként szerintem egyedül (tehát pár nélkül) élni jó. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok olyankor, ha nem élek együtt férfival.
    A gyerekek meg más tészta.

  • 2011.04.15 00:10:38Netszamuráj

    Szerintem főleg a felszínes emberek félnek a magánytól. Akiknek állandóan kell, hogy menjen a tévé, akkor is, ha épp egyedül vannak otthon. Nehogy csönd legyen körülöttük, és még véletlenül gondolatok jussanak az eszébe. Az ilyen embernek mindig kell valaki maga mellé, akkor is, ha nem igazi társ.

    Az elmélyültebb gondolkodók tökéletesen elvannak magukban is. Olvasnak. Gondolkoznak. Csak akkor kell valaki maguk mellé, ha az a valaki megfelelő szellemi társ is egyben.

    Persze ez csak az én meglátásom.

  • 2011.04.15 01:20:14Karnamantra

    Netszamuráj, nem a szó barátságtalan értelmében, de mellétrafáltál. Én vagyok az pont, akinek mindig megy otthon a tv vagy rádió, előbb kapcsolom be, minthogy lerúgom a cipőmet. viszont nagyon szeretek egyedül lenni, és egyáltalán nem érzem magam magányosnak (nem vagyok már fiatal).

    volt társam, de inkább nyűgnek éreztem.Sőt, együtt még sosem éltem a barátommal A pár hetes vagy pár hónapos kapcsolatot legalább 1 éves szünet követte, amikor feltöltődtem, vagyis újra magamra találtam.

    Családtaggal viszont éltem már együtt, és folyamatosan zúgolódtam, hogy "nekem saját szoba kell, saját élet!". most megvan, igaz, csak kb 5 éve, de nem cserélném el egy álombéli lovagért sem! Nagyon kellett, és most megvan. A zajongó tv-vel együtt:)

  • 2011.04.15 01:21:38Karnamantra

    penelope garcia - akkor mi hasonlóak vagyunk.

  • 2011.04.15 08:01:45By request

    A kommentekből lassan kiderül, hogy az ember nem is társas lény. Az egyedüllét és a magány naná, hogy két különböző fogalom (G.G.Marquez híres regényét ajánlom szerényen a témát kedvelők figyelmébe).

  • 2011.04.15 09:16:18sheriffkoma

    A tévé azonnali bekapcsolása, illetve ha zavaró a csend, akkor az tényleg utal valamilyen pszihés problémára a saját magunkkal való kapcsolattal kapcsolatban.

    Eddigi élettapasztalatom alapján van összefüggés a csend elfogadása és a stabil érzelmi élet között, akit zavar a csend, azt sok minden más is zavarja az életben, általában bizonytalan, ha menőnek látszik, csak álca, előre menekülés jellemzi.

    Saját magát nehezen tudja az ember objektíven megítélni, mivel ismétlődő dolgait normálisnak tudja be, holott korántsem azok, ezért szükség van bizonyos viszonyítási pontokra önmagunk megismeréséhez. Az egyik ilyen pont a csend és egyedüllét elfogadása. Aki erre képes, ott nagy baj nem lehet. Másik ilyen pont, ha valami nagy kudarc éri, eszébe jut-e, vagy sem bármilyen tudatmódosító szer ( alkohol, stb. ) használata. Gyenge emberek kénytelenek, mert a kudarc náluk rombolóbban hat, tulajdonképpen egy idegösszeomlást kerülnek el vele.
    Így tévé bekapcsolása is enyhíti a magány érzését, semmi baj, kapcsolja be, akit zavar a csend. De tudatosuljon benne, hogy erősítenie kell magát lelkileg, mert azzal jár jobban hosszútávon.

  • 2011.04.15 10:25:53Karnamantra

    sheriffkoma, nagyon jó, amiket írsz, nagyon igazak. De tudni kell rólam, hogy én magát a társaságot nem igénylem (szó szerint kerülöm) ilyenkor. A tv-ben, rádióban beszélnek, hozzám beszélnek (filmeket szinte sosem nézek, dokumentum és sportcsatornákat annál inkább), de a lényeg: nem kell reagálnom! Nincs kényszer benne. Így talán jobban érthető.

    Nem beszélve arról, hogy egy kis lakásban a csend, mint olyan nem létezik, a szomszédok zaját nyomom el a tv-vel:) Kutya, másik tv, gyereksírás, buli stb.

  • 2011.04.15 12:02:11sheriffkoma

    OK, de nem rólad írtam, csak általánosságban.
    A mai világ találmánya a társasház, amit ha vékony falakkal csinálnak, eléggé embertelen. Eleve a zsúfolt nagyváros kártékony a pszihére, sokkal jobb lenne, ha kertvárosban vagy tanyán laknának az emberek, mert a természet közelségére mindenkinek szüksége van, "lombikban" a test és lélek csak torzul.

  • 2011.04.15 12:41:32Frengi

    Netszamuráj: igazad van, erről (is)ír Szolzsenyicin a Rákosztályban: mindenütt bömbölt a hagszóró, szólt a zene, hogy az emberek egy pillanatra se maradjanak egyedül a gondolataikkal, mert a végén még eszébe jut valami.

    Úgy érzem néha, hogy a diktatúrának ezt a trükkjét a piacgazdaság is átvette.

  • 2011.04.15 12:57:52mertcsak

    szeretem a csendet, de a szomszédaim richtig tesznek ellene

  • 2011.04.16 13:00:00magyar ember teli szájjal

    Szerintem ez egy összeszedett, jó cikk, az első ilyen amit itt olvastam. Mondjuk a magány, egyedüllét és a hasonló fogalmak keverése arra utal hogy a szerző nem értette a dolgot, de sebaj.

  • 2011.04.16 17:54:06Animacs (a Tyne folyó déli partja)

    kemény három hónapot fogadott meg??? nekem az is évekbe telik, hogy túljussak az exen...akkor is, ha nem volt óriási, lángoló szerelem. hát még ha igen...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta