Eleinte albérletekben, később különféle átmeneti otthonokban húzták meg magukat, de az állandóság és a biztonság hiánya miatt a két nagyobbik gyermek elszakadt a családtól. Mi az, ami egy ilyen helyzetben mégis erőt adhat egy édesanyának, hogy folytassa a küzdelmet a vele élő gyermekekért, a közös otthon megteremtéséért? Gyakorlatilag semmilyen esélyt nem látott arra, hogy valaha saját fedél legyen a fejük felett, és az átmeneti otthonokból végül saját, állandó lakhelyük legyen.
Az Üdvhadsereg Szabadegyház által üzemeltett védett ház nem csak átmeneti biztonságot nyújtott, de hitet és reményt is adott az újrakezdéshez. Ebben az intézményben ugyanis, ellentétben a korábbi lakóhelyekkel, az új élet kezdésre koncentrálnak, hasznos, gyakorlati tanácsokkal látják el az itt lakókat, és – ami talán a legfontosabb egy ilyen helyzetben – visszaadják az ember elveszített hitét. Regina eleinte félt a nagyvárostól, mert korábban kizárólag faluhelyen laktak, így sem neki, sem a gyerekeknek sem volt könnyű megszokni a hangos, zajos városi életet. Egyik gyermeke 2 hónap után megszökött tőle, és visszament a faluba, ahol az asszony testvére élt, de mivel itt sem voltak rendezettek a körülmények, a fiú egy időre intézetbe került. Másik gyermeke már az otthonba kerülés előtt kiszakadt a családból. Az édesanya lelkileg teljesen összetörve imádkozott, hogy legyen egy saját házuk, ahol gyermekeivel új életet tud kezdeni.
Az Üdvhadsereg intézményében felhívták a figyelmét egy pályázatra, amely Családok Átmeneti Otthonából történő kilépési, önállósodási lehetőségre nyit utat. Regina megtelt reménységgel, és örömmel írta a pályázatot. Készült a költözésre, csomagolt - már azelőtt, hogy, értesült volna a pozitív válaszról - mint aki tudja, hogy már megkapta az ajándékot. A válasz megérkezett, ma már Regina egy saját házban él gyermekeivel, több száz kilométerre a fővárostól, békességben és nyugalomban.
