Eheti piacmustránk vizsgálati alanyai a vásárcsarnokok - lettek volna. Ahogy ugyanis elkezdtük végigjárni Budapest csodaszép téglacsarnokait, kiderült, hogy legtöbbjük már teljesen elveszítette eredeti funkcióját.Az egyikben a túlélő árusok egy csoportja küzd a fennmaradásért, a másikban gyümölcs híján bugyit és újságot kínálnak. Kár értük.
Belefutottunk négy olyan, valaha csarnoknak épült épületbe Budapest szívében, ahol már vagy egyáltalán nem működik piac, vagy csak pár kitartó árus dacol az idő múlásával. A jó hír, hogy a 19. századi épületek nagy része védettség alatt áll, így működhet tovább a Hold utcai, a Rákóczi, a Fővám és a Klauzál téri csarnok piacként, és újúlhatott meg az épület eredeti állapotának visszaállításával a Batthyány téri, bár ez inkább plázaszerűség lett és nem piac.
Folyik a harc
A Hunyadi téri csarnokért napjainkban is folyik a harc, melynek élére a 2007-ben alakult "Kincsünk a Piac - Hunyadi tér" csoport állt. A 2007 nyarán kerületi lakókból és más kerületből a piacra járó vásárlókból alakult csoport célja, az, hogy a környékbeli lakók is befolyásolhassák a belváros egyik terének, piacának és az ott lévő vásárcsarnoknak a jövőjét illető terveket.
Most, amikor az emberek egyre nagyobb része kezd tudatosan vásárolni, amikor törekedne a helyi, esetleg bio, de mindenképp jó minőségű árukat beszerezni, úgy tűnik Budapesten erre évről-évre kevesebb az esélye. Minden uniformizálódik, megszűnnek a helyi, több évtizede ugyanott árusító pici zöldségesek, vagy a megszokott, színes piacok. De mi volt a piacok, csarnokok aranykorában?
Követelték a vásárcsarnokokat
Az 1900-as évek elején Budapesten 44 piac volt, ahol több, mint hatezer árus kínálta portékáit napról-napra. Mondhatnánk, hogy ez volt a budapesti piacok aranykora, de az akkoriban igényesedő pestieknek nem tetszettek ezek a kaotikus, piszkos kis utcai piacok, és követelték a modern vásárcsarnokok megépítését. A mai Erzsébet tér valaha Újvásár tér volt, és valóban heti rendszerességgel több száz árus érkezett ide Vác felől, hogy eladják portékájukat a budapestieknek?
A közelben épült fel a Hold utcai vásárcsarnok, ahol 200 árusnak szándékoztak helyet biztosítani. A terveket Czigler Győző készítette, csak úgy, mint a Hunyadi téri csarnokét. A korabeli leírásokból látszik, hogy mennyire megterveztek minden apró mozzanatot a csarnokok építése körül: a telkeken álló épületeket elbontották, az építőanyagaikat gondosan letisztogatták, és felhasználták a csarnokok építéséhez, ezzel is csökkentve a költségeket. A Hunyadi téri és a Hold utcai csarnok építésénél is előnyben részesítették a hazai vállalkozókat, annak ellenére, hogy pár százalékkal magasabb árat adtak pl. a vasszerkezet elkészítéséért. Indoklásként a helyben befizetett adó szerepelt. A csarnokokat szinte egy időben, 1897-ben adták át.
Újságot és bugyit kínálnak
A vásárcsarnokok építésekor, de még a hetvenes években is sok helyen jéggel hűtötték a húsárut, ehhez eleinte a Dunáról gyűjtötték a jeget a csarnok alatti jégvermekbe, később gyártott jégtömböket használtak. A Klauzál téri csarnok főbejárata mögött bérlakások kaptak helyet, és csak utána helyezkedett el maga a csarnok, a Hold utcai csarnoknál viszont, a csarnoképület bejárati homlokzata fölé építették a bérlakásokat.
A Klauzál téri, és a Hold utcai csarnokot is felújították a kilencvenes években, de sajnos a régi élet már nem tért vissza falai közé. Bár a Hold utcai továbbra is csarnokként működik, az elárusító standok helyét szinte teljesen átvették a kis kifőzdék. Mivel a környéken egyre kevesebb a lakás, de egyre több a bank és az iroda, hatalmas igény mutatkozik a gyors, de olcsó étkezési lehetőségek iránt. A földszinten egy csütörtöki délelőtt nyitva találtunk négy zöldségest, egy csirkést, egy hentest, és két péket is. Kapható itt a bejáratnál friss virág, újság, és egy vicces hölgy bugyikat is ajánlgat az arra járóknak.
Délben aztán megtelik élettel a hely: megkezdőik az ebédidő. Öltönyös, kiskosztümös banki alkalmazottak lepik el a csarnokot. A lángost, vagy a lacikonyhát kevesen vállalják be, itt inkább azok falatoznak, akik tényleg vásárolni jöttek a piacra, de kanyarog a sor a sushi bár, a pizzás, és a kínai előtt is. Legnagyobb sikere a péknek és az önkiszolgáló étteremnek van, mi a bablevest próbáltuk ki ezer forintért. Ettünk már jobbat, de igazi panasz nem lehet rá.
Sajnos parkolni csak az utcán lehet, meglehetősen borsos áron, ha éppen sikerül parkolóhelyet találni a közelben, igaz nem is térünk haza magpakolt kosarakkal.
A Klauzál téren egészen más hangulat fogad: itt egyetlen öltönyös alakkal se találkozunk, de nem is számítunk ilyesmire a park padjain ücsörgő parkoló őrök, és alkoholisták után.
A csarnok belső terét megvásárolta a Kaisers szupermarket. Veszünk egy ásványvizet, közben biztonsági őr figyel szúrós tekintettel. Szerencsére a csarnok előtti udvarban még megmaradt három zöldséges, és egy füstölt húsokat árusító húsbolt is kitart, de hétközben a lacikonyha bonyolítja a legnagyobb forgalmat. Főzelékek feltéttel ötszáz forint körül, be is vállalunk egy tökfőzeléket marhapörkölttel, nem kell csalódnunk, a hosszú asztalnál kérés nélkül összehúzódnak az ott ebédelők, helyet biztosítva nekünk is, majd mindenki jó étvágyat kíván.
Látszik, hogy törzsvendégek itt, legtöbben keresztnevén szólítják a személyzetet. A Klauzál téren szombaton délelőttönként autókból kipakolós, jó kis piac üzemel, sok-sok zöldséggel és gyümölccsel, disznótorossal, néha antikvár könyvekkel, régiségekkel, vagy ócskaságokkal. Mára csak ennyi maradt a nem is olyan rég még két részből álló csarnokból: itt árusítottak ugyanis a zsidónegyed közepén libát, kóser árut az egyik oldalon, a másikon pedig füstöltcsülköt lehetett beszerezni a bableveshez.
Ha már a Klauzál téren járunk, érdemes beülni pár házzal arrébb a Kádár étkezdébe, inni egy málnaszörpöt és enni egy maceszgombóc levest vagy sóletet a kockás abrosszal leterített kis asztaloknál. Az étkezde csak ebédidőben van nyitva, és szombatonként komoly sorban állásra érdemes számítani, itt ugyanis szinte mindenki törzsvendég, személyes ismerős.
A Hunyadi téri csarnok olyan, minta csak egy háttér intézménye lenne az előtte helyet kapó kis termelői piacnak. Felújítva nem volt, rozoga bódék bújnak meg a sötétben, igaz nem is járnak be sokan, aki ide jön, célzottan keresi kedvenc árusait a szabad ég alatt.
A Batthyány téri vásárcsarnokot 1902-ben adták át. Első átalakítására 1976-ban került sor, amikor az emeletről kiszorultak a kereskedők és piaci árusok, hogy helyet adjanak az újonnan létrehozott közértnek. 2003-ban, ezt a trendet követve a csarnokot ismét felújították, ekkor már a Spar vállalta az építkezés költségeit és ezzel a vásárcsarnok teljesen elveszítette piaci mivoltát. A Spar az emeletről a sokkal könnyebben megközelíthető földszintre költözött, az emeleten pedig kávézót, butiksort és egyéb szolgáltató egységeknek alakítottak ki helyet. Zöldséget, gyümölcsöt vagy húst ebben a csarnokban kizárólag a szupermarket hűtőpultjaiban találunk. Néha találkozhatunk a bejárat előtt virágot, frissen szedett cseresznyét árusító nénikkel.
A vásárcsarnokok átalakítása, eredeti funkciójának megváltoztatása nem idegen más európai városokban sem, elég arra gondolnunk, hogy egykor a Covent Garden helyén is vásárcsarnok üzemelt. A londoni példánál maradva azonban azt is láthatjuk, hogy ezzel az átalakítással a város más emblematikus piacai nem hogy veszítettek volna jelentőségükből, hanem inkább kiemelt szerepet kaptak, így vált London egyik központi látványosságává a Bourough Market. Budapesten messze vagyunk még egy valódi elitpiac létrejöttétől, sokkal inkább a vásárcsarnokok hanyatlásának lehetünk szomorú tanúi.
