Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A húsevés ma már nemcsak a telített zsírok és a koleszterin miatt adhat okot az aggodalomra, de az állattenyésztés során felhasznált hormonmennyiség emberi szervezetre kifejtett hatása is több kérdést felvet. Biztonságos-e a hormonokkal felduzzasztott mellű csirke vagy az önálló tejüzemként működő szarvasmarha húsa, teje. Körbejártuk a témát. Az aggodalom jogos, egyértelmű válasz viszont kevésbé van.
Ha tanyád van, nem kell aggódnod
Mennyivel könnyebb lenne, ha te nevelnéd fel az állatokat a farmodon, és tudnád, mit és mennyit ettek. Nem lenne kérdés, hogy a vasárnapi húsleves és rántott csirke alapanyaga milyen gyorsan nőtt akkorára és mitől. Ugyanakkor a mindenhonnan ránk zúduló információdömpingben az iparilag megtermelt élelmiszerekbe, köztük a húsokba, húskészítményekbe vetett bizalom egyre inkább csökken.
Elrettentő mesék keringenek a pár hét alatt felnevelt csirkékről, a hormonnal és gyógyszerekkel etetett marhákról. Közben egyre több a daganatos beteg, az elhízott ember és a meddő pár.
Mire kell a hormon a húsban?
A kilencvenes években az európai farmerek a hormonmentes állattenyésztés híveiként éles vitában álltak a kísérletező kedvű amerikai kutatókkal, akik természetes eredetű és mesterségesen előállított nemi hormonokkal (ösztrogénnel és progeszteronnal) kezelték a marhákat, hogy azok jobban nőjenek, így több húst és zsírt hozzanak a piacra, anélkül, hogy többet ennének.
Míg a tesztoszteron éppen ellenkező hatású, a nagyobb izomtermelés mellett csökkenti a zsírét, így szálkásabb húst eredményez. Valódi hormonok helyett megteszi azok művi változata is, amelyek utánozzák például a tesztoszteron (trenbolone acetate) és az ösztrogén (zeranol) hatásait, ezeket is előszeretettel használták.
A hormonokat nem a tápba keverik, hanem az állat bőrébe injekciózzák tabletta formájában, főleg a fül mögé, mivel azt nem valószínű, hogy az emberek megennék.
Nemi hormonok
Ösztrogén: női nemi hormon, amelyik elősegíti a másodlagos női nemi jellegek, mint például a mellek fejlődését, és szerepet játszik a menstruációs ciklus szabályozásában.
Progeszteron: szintén női nemi hormon, amelyik a reproduktív korú nők petefészkében keletkezik a tüszőrepedést követően, az ovulációt kiváltó luteinizáló hormon hatására.
Tesztoszteron: férfi nemi hormon, amelyet kis mértékben a női szervezet is előállít. A férfiaknál a herékben, a nőknél a petefészekben és mellékvesékben képződik. Felelős a férfi nemi jellegek, mint szőrnövekedés, mutálás, izomtömeg kialakulása, erekciós képesség kialakulásáért és fenntartásához.
Az EU-ban tilos
1989-ban aztán az Európai Unióban betiltották a növekedést serkentő hormonokkal (pl. ösztradiol 17ß, tesztoszteron, progeszteron, zeranol, trenbolone acetát, melengesztrol acetát) kezelt (amerikai) állatok importját, bár egy hasonló szer, a stilboestrol addig még használatban volt.
A növekedésserkentő hormonok Európában továbbra sem engedélyezettek a velük szemben támasztott egészségügyi kétségek miatt, amelyeket az Egyesült Államokban végzett kutatások és vélemények többnyire cáfolnak. (Bár mint tudjuk, minden vizsgálat kimutathatja ugyanazt és az ellenkezőjét is.) 1999-ben az EU végképp elzárkózott a témától és az egyik független tudományos tanácsadó testülete úgy határozott, hogy nem állapítható meg napi tolerálható mennyiség (ADI) ezekere a hormonokra.
A vita azóta sem csillapodik (habár az állatok hormonnal való nem feltétlenül legális felpumpálása már jóval korábban elkezdődött és ki is verte a biztosítékot az egészségtudatos fogyasztók körében), mi sem bizonyítja jobban, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) által 2010 nyarán végzett felmérésből kiderült, hogy a tagállamok 15 év feletti fogyasztóinak 30 százaléka a második legnagyobb kockázati tényezőnek a hústermékek antibiotikum és hormontartalmát jelölte meg.
A hormonok élettani folyamatokat szabályoznak
A belső elválasztású mirigyek – toboz-, pajzs-, mellékpajzs-, csecsemő-, hasnyálmirigyek, hipofízis, mellékvesék és a nemi mirigyek – vagy a hipotalamusz, a gyomor, a bél, a szív, a vese és a szervezetben lévő speciális szövetek által termelt anyagai, váladékai, amelyek közvetlenül a vérbe jutva élettani funkciókat, anyagcsere-folyamatot befolyásolnak.
A hormonok mindig csak meghatározott szervekre fejtenek ki hatást, amelyeknek meghatározott kötési helyeik, ún. receptoraik vannak. A hormonmolekulák ezekhez kötődnek és a sejtek belsejében kémiai reakciókat indítanak el. Számos élettani folyamat – a növekedéstől és az anyagcsere sebességétől kezdve a szaporodásig – hormonszabályozás alatt áll. Forrás: drinfo.hu
Lehetséges veszélyek
Az emberi fogyasztásra húsok hormonnal történő kezelése legalább akkora nagy bizalmatlanságot, hisztériát és megosztottságot eredményez a fogyasztók körében, mint a genetikailag módosított élelmiszerek témaköre.
Az információhiány félelmet és szorongást kelt, már pedig a teljes igazságot egy átlagember nem biztos, hogy megérti, ha hozzá is jut. Az aggodalom sok esetben nem alaptalan. Az állattenyésztésben alkalmazott ösztrogént és ösztradiolt összefüggésbe hozták az emlőrák fokozott kockázatával és a férfiaknál jelentkező nemzőszervi problémákkal.
Daganatokért felelősek
A progeszteronról kimutatták, hogy a kísérleti állatoknál fokozza a petefészek-, emlő-, méhdaganatok kialakulását. A tesztoszteront pedig a prosztatarákért teszik felelőssé. A hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket. Egy naponta többször hamburgert falatozó amerikai kisdiák esetében ez a saját hormonszintjéhez képes jelentős lehet. Sokan ezzel magyarázzák az egyre gyakoribb gyerekkori daganatos betegségeket is.
A néhány évvel ezelőtti járványügyi adatok meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak a vöröshúsfogyasztás és bizonyos hormonfüggő daganatok közötti kapcsolatról. Az már más kérdés és a válasz sajnos, nem kellően ismert, hogy vajon a húsból származó hormonmaradványoknak ebben mennyi lehet a szerepe.
Mi a teendő?
Mielőtt sikítva áttérnél a vegetarianizmusra, holott valójában nem szívesen mondasz le a húsevésről, gondold át a következőket. Az étkezés terén a legfőbb szabály a mértékletesség, változatosság. Ha nem eszel minden nap húst (már pedig erre nincs is szükség) és/vagy állati termékeket, és hacsak lehet, legelőn nevelt marha, házi sertés vagy éppen kapirgálós baromfi húsát választod (időigényes, de a megbízható forrásokat keresd), akkor máris sokat tettél az egészségedért. Bízzunk benne, hogy idővel egyre keresettebb és elérhetőbb lesz a „biohús” is, vagyis az ökológiai gazdálkodással nevelt, hormonmentesen táplált hús is.
Ha húsra vágysz, maradj a színhúsnál (kerüld a felvágottakat, virsliféléket és egyéb ipari termékeket), fejenként tisztítva 80-12 dkg-mal számolj és a látható zsiradékot vágd le a főzés, sütés előtt.
