GASZTRO

Takonyturmix és kukacos pizza - Edd, amit Blumenthal főzött!

2011. március 3., csütörtök 13:24

A hetekben indult el Heston Blumenthal tévéműsora, a Heston's Mission Impossible. A sorozatban a Michelin csillagos szakács Jamie Oliver nyomdokain haladva próbál meg újat mutatni egy gyerekkórházban, repülőn és moziban: forradalmasítani akarja az ellátást. A kórházban például kukacos pizzát adott a gyerekeknek.

Négyrészes dokut forgatott a Channel4 Anglia egyik legismertebb sztárséfjével, Heston Blumenthallal, aki annak idején éttermével, a Fat Duckkal új fejezetet nyitott a molekuláris gasztronómia történetében.

Tényleg kukacos pizzát tálalt fel

A séf, aki általában olyanokon szokott heteket-hónapokat dolgozni, hogy a steaket melyik ötféle fából rakott tűzön süssék, vagy, hogy a makréla füstöléséhez a széna miért jobb, mint a szalma, vagy, hogy hányszor kell megsütni a sültkrumplit és miben, ahhoz, hogy tökéletesen ropogós legyen - a kamerák előtt most azt akarja megmutatni, mit ér a tudománya olyan területeken, mint például a közétkeztetés. Ilyen helyen nemcsak szűkösebb anyagi keretekkel, de bürokratákkal, törvényi szabályozással és gyakran évtizedes berögződöttségekkel is fel kell vennie a harcot.

A sorozat négy epizódja négy különböző területen veti be Blumenthalt: az Alder Hey gyerekkórházban, a Cineworld mozihálózatban, a British Airwaysnél és a Királyi Haditengerészetnél.

Az első, gyerekkórházas részben Blumenthal rögtön hozta is a formáját: a gyerekeknek "fogadjunk, hogy nem bírod megenni"- menüt készített, takonyturmixszal és kukacos pizzával - ez nem valami molekuláris gasztronómiai trükk, tényleg kukacos pizzát tálalt fel -. Az ügymenet egyébként előírásszerűen haladt, megvolt minden, amit egy közepes sitcom forgatókönyvíró is beletenne a sztoriba: kelletlen, ellenséges konyhai személyzet, fafejű, táblázatok bűvöletében élő bürokraták, kezdetben tartózkodó, de alapvetően kíváncsi, végül elégedett gyerekek. Akik még a kukacos pizzát is megeszik, ha az jó hangulatban találja őket, és kellően szórakoztatóan van tálalva.

Az étel is része a gyógyításnak

"Pont azt szerettem volna demonstrálni ezzel - mondja Blumenthal - ha kellően izgalmassá tesszük az evést, és szórakoztatóan prezentáljuk az ételeket, akkor bármit megesznek, még a kukacokat is." A séf egyébként azért döntött a kissé meglepő megoldás mellett, mert látta, hogy a kórház menüjén egy rettenetes, pizzának csúfolt, paradicsommal és sajttal borított vastag tésztalap volt a legnépszerűbb tétel. Viszont proteint nem tartalmazott, úgyhogy ezen akart segíteni az ehető kukacokkal, amit a gyerekek tök jól fogadtak. Leszámítva egy valakit, aki nem ette meg. Nem ízlett neki a paradicsomszósz. "Megdöbbentett egyébként, hogy a kórházban mennyire nem gondolják, hogy az étel is része lenne a gyógyításnak. És nemcsak abban az értelemben, hogy normális minőségű tápanyagot kellene adni a legyengült szervezetnek, hanem abban is, hogy a finom étel örömet okoz" - mondta Blumenthal.

Aki a műsortól a Ramsaytől megszokott ordibálós, keménykedős séfet várja, az csalódni fog. Ugyan régebben Blumenthal sem ment a szomszédba, ha arról volt szó, hogy valakinek szét kell rúgni a seggét - akár verbálisan, akár konkrétan -, a latinos temperamentum már a múlté: sok melóval és még több terápiával a Kövér Kacsa tulajdonosa sikerrel lépett túl egykori önmagán.

Bementem apám dupla csövű berettájáért

"Az én konyhám mindig nyugodt, mert nem vagyok az az ordibálós típus." - mondta a Guardiannek - "Az sem érdekel különösebben, hogy séfnek vagy Hestonnak szólítanak (amin néhány régebbi vágású szakács ki szokott borulni). Nyolc vagy tíz éve nem emeltem föl a hangomat a konyhában, és nem is szeretem a hangos veszekedést. Most már. Régen elég durva dolgokat műveltem, a sok stresszt keménykedéssel vezettem le, de ez megváltozott. Volt egy-két incidens, amikor csak a vakszerencsén múlott, hogy nem tartóztattak le. Mint például amikor az apámat befenyítették valami vitás anyagi ügy miatt ilyen építtetők. Ez még a Fat Duck előtti időkben volt. Ott voltunk náluk, én és a kisfiam, és a gyerek megijedt tőlük, és elkezdett sírni. Bevittem a házba, letettem. És akkor fantasztikus érzés kerített hatalmába, minden belassult, hihetetlenül lenyugodtam. A szemeim vérben forogtak azt hiszem, de nagyon jó érzés volt. Bementem apám dupla csövű berettájáért, megtöltöttem, kiálltam az ajtóba, és szépen elsütöttem. Azonnal beültek a kocsiba, és elhajtottak. Én meg utánuk. Aztán egy parkolóban megtaláltam őket, és mondtam nekik, hogy akkor most vagy szépen visszajönnek, és megbeszéljük rendesen a dolgokat, vagy elintézzük itt. A végén a konyhánkban kötöttünk ki (én egy bárddal a kezemben), megbeszéltünk mindent, kezet ráztunk és ennyi volt."

Blumenthal egyébként alapvetően maximalista: a Kövér Kacsával tizenöt év után most először volt teljesen elégedett, amikor nemrég a fiának tizennyolcadik születésnapját ünnepelvén elfogyasztottak ott egy vacsorát. A három csillagos Fat Duck egyébként még mindig nem számít nyereséges üzletnek: mint mondja, ilyen terhek mellett egyszerűen képtelenség megoldani. Pedig érdeklődés akad: a négyszáz foglalást intéző telefonra, amit a diszpécserek napi szinten bonyolítanak, jut huszonnégyezer olyan hívás, amit a rendszer észlel, de nem tudnak vele foglalkozni. Blumenthalt mindez nem igazán érdeki, és folyamatosan csökkenti az asztalok számát a helyen, mert így még többet tudnak az apró részletek tökéletesítésére szánni. "Mindent a kacsának köszönhetek, így a más üzletekből származó bevételeimet is. Minden arra van, hogy a Kacsát eltartsa. A Kacsa az én kisbabám, meg kell védeni."

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.03 15:41:05magyar bucó

    Ha valami veszteséges és a kereslet nagyságrendekkel haladja meg a kínálatot, árat szoktak emelni. Magasabb áron csökken a túlkereslet és rentábilis lehet az üzemeltetés.

  • 2011.03.03 18:15:00Mbraun

    Mar elore tul van bookingolva (tobb honapra) az uj etterme a Mandarin Orientalban.Meg nem talalkoztam a csokaval, de tenyleg ritka az olyan chef aki nem ordit mit a faba szorult fereg. A musoraban is eleg lazanak tunik.
    Elozo hozzaszolonak megemlitenem hogy egy etteremben altalaban nem a kajan, hanem az italokon lehet sok penzt keresni. A Michelin csillagos ettermeknel soha nem lesz Mcdonald`s szintu turnover a vendegek szamat tekintve.

  • 2011.03.03 19:43:05magichorse

    Én jártam a Fat Duckban és egyet kell értsek Bucóval. Hónapokig kellett hívogatnom, mire asztalt tudtam foglalni, és akkor is csak várólistáról jutottam be. Ugyanakkor az egész csak 150 fontba kerül fejenként, ami viccesen olcsó, ha figyelembe vesszük, hogy életre szóló élményrõl van szó, a világ 3 legjobb éttermének egyikében. Még én is simán kifizettem volna érte duplaannyit, ha nem kell hónapokig telefonálnom cserébe.

    Mindenkinek tudom ajánlani, aki elég kitartó, hogy asztalt szerezzen, fantasztikus karácsonyi vagy születésnapi ajándék. Folyékony nitrogénbõl elõvett desszert (fehér füst gomolyog ki az ember orrán, miközben eszi), Alice csodaországban leves levesben oldódó aranyórával, fövenytál, ami úgy néz ki, mint a tengerpart, de minden ehetô rajta (közben iPodon játszott tengermoraj), ehetõ franciakártya stb. És fantasztikusan finom, váratlan ízharmóniák.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta