Az elmúlt napok ősziesre forduló időjárása miatt azon kaptuk magunkat, hogy a pálmafás tengerpartok helyett inkább már tarka tájakról, vidám szüreti mulatságokról álmodozunk. Biztosan nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, így megmutatjuk három (plusz egy) kedvenc borvidékünket, ahová érdemes elutaznia 2014 őszén, ha még nem járt ezeken a képeslapra kívánkozó tájakon. Sőt, azt is eláruljuk, mit láthat a szőlőtőkéken és borospoharakon kívül, ha ellátogat ezekre a helyekre.
Az elmúlt napok ősziesre forduló időjárása miatt azon kaptuk magunkat, hogy a pálmafás tengerpartok helyett inkább már tarka tájakról, vidám szüreti mulatságokról álmodozunk. Biztosan nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, így megmutatjuk három (plusz egy) kedvenc borvidékünket, ahová érdemes elutazni 2014 őszén. Sőt, azt is eláruljuk, mit láthat a szőlőtőkéken és borospoharakon kívül, ha ellátogat ezekre a képeslapra kívánkozó tájakra.
Szőlőteraszok a tóparton: Lavaux, Svájc
Lavaux borvidéke Svájcban, Közép-Európa második legnagyobb édesvizű tavának, a Genfi-tónak az északi partvidékén fekszik. A 2007 óta világörökségi védelmet élvező szőlővidék 898 hektáron terül el, a szőlőt mintegy tízezer, kőtámfalú teraszon művelik. A Genfi-tó és a teraszok fantasztikusan néznek ki, ezt a tájat egyszer az életben mindenkinek látni kell!
Mi pont két éve néztük meg magunknak a Vevey és Lausanne között elterülő vidéket, és egy kis időt egy helyi szőlősgazdánál is vendégeskedtünk. Bár mi csak elsuhantunk Vevey mellett, aki több időt tölt a környéken, érdemes ezt a várost is meglátogatni, itt élt Charlie Chaplin, Jean-Jacques Rousseau, édesszájúaknak pedig jó hír, hogy itt van a Nestlé központja is.
Epesses-nél szálltunk le a vonatról, majd a településre felbaktatva egy csodás panorámájú kertben kóstoltunk saszla szőlőből készülő helyi borokat. A teraszosan elhelyezkedő szőlőt kézzel művelik meg, mert gépekkel nem férnek hozzá a tőkékhez, így a bor ára is drágább, 15 euró körül van egy palack. Bár nagyon üdítő, kellemes, zamatos borokat készítenek erre, amiket érdemes megkóstolni, a magyar boltok polcain ne nagyon keressék: a svájciak csupán két százalékot exportálnak. Borkóstolás után a gyönyörű tájban az embernek kedve támad facér szőlősgazdák elérhetőségei után érdeklődni, hogy tovább tartson az itteni életérzés... Vagy ha azt nem, legalább felvásárolni a teljes borkészletet.
Ha már a környéken járunk, érdemes betérni a mediterrán hangulatú Montreux-be is, ahol gyönyörűen gondozott pázsit, tarka virágok fogadják az érkezőt, a tóparti promenádot elegáns grand hotelek szegélyezik. Montreux határában fekszik a tavon a Chillon-i kastély, ahol még Lord Byron is vendégeskedett, és verset is írt róla. Ha még nem volt elég a kastélyokból, például Gruyéres-be kirándulhatunk. A település mennyei sajtját se hagyják ki, a kóstolást üzemlátogatással lehet egybekötni. További tippek Lausanne és a környék felderítéséhez korábbi cikkünkben: ide kattintson érte!
Zseniális borok és a Willendorfi Vénusz lelőhelye: Wachau, Ausztria
A wachaui kultúrtáj Alsó-Ausztriában, egy harminc kilométeres völgyszorosban található a Duna mentén. 2000-ben került fel a világörökségi listára. Amint megérkezünk ide, egyből nyilvánvalóvá válik, miért: a wachaui borvidéken hangulatos borozók, érdekes templomok, várromok és lenyűgözően szép táj fogad. Teraszos művelésű, lépcsőzetesen elhelyezkedő szőlőültetvények, csodás panoráma, középkori és barokk építészeti emlékek, no meg izgalmas borok – kell ennél több?
Érdemes kerékpárt hozni magunkkal, vagy bérelni egyet, és a jól kiépített kerékpárúton élvezni a természet közelségét. De a Wachaun át is vonatozhatunk, és persze hajózni is lehet. Érdekesség még, hogy itt található Willendorf település is, ahol a vasút építésekor került elő a híres Willendorfi Vénusz szobrocska, amit ma Bécsben, a Természettudományi Múzeumban lehet megnézni.
A wachaui kultúrtájat az apátságáról híres Melk zárja le, Kremsből autóval fél óra alatt érhetünk át ide. Bár a melki apátság jellegzetes, sárga, barokk épületegyüttesét a többség csak az autópályáról szokta látni, érdemes közelebbről is megismerkedni ezzel a hatalmas bencés apátsággal – gyönyörű kertet és izgalmas, modern kiállítást rejt.
Ha az osztrák Dunakanyarban járnak, még egy települést kell feltétlenül felkeresniük: Wachau kapuját, Krems városát. A település egykor Bécs riválisának számított, és kiterjedése mellett jelentős bortermelése – a százezer litert is meghaladta a város által exportált bormennyiség a 11-12. században – és kereskedelme miatt volt már akkoriban is fontos hely. Bár természetesen van modern része is, a történelmi óvárosát érdemes felkeresni ennek a városkának.
A környékről szóló korábbi cikkünkért ide kattintson, az osztrák borokról szóló élménybeszámolónkat erre találja.
Festői dombok, ódon települések és remek borok hazája: Toszkána, Olaszország
Végül, ha jó borokról, lenyűgöző tájakról és hangulatos településekről együttesen esik szó, nem maradhat ki Toszkána sem. Az Apennini-félsziget északnyugati részén elhelyezkedő hegyes-völgyes táj sajátos mikroklímával rendelkezik, több kitűnő minőségű bort előállító vidék hazája. Két kedvencünk a Firenze és Siena között elterülő Chianti, illetve San Gimignano, ahol a kiváló fehér Vernacciát készítik.
Míg Chianti területe a francia Bordeaux után a világ második legnagyobb szőlőtermesztő és bortermelő vidéke, addig a Vernaccia di San Gimignano egészen kis területen, csak az azonos nevű város környékén készül. Amiben közösek, azok a festői dombok, hangulatos parasztházak és ódon hangulatot árasztó, középkori jegyeket a mai napig magukon viselő települések.
A környéken található városok közül a reneszánsz fellegvárát, Firenzét valószínűleg senkinek sem kell bemutatnunk Ponte Vecchiótól, Uffizin át a Pitti-palotáig. De Sienát kagyló alakú főterével, vidám csíkos katedrálisával és zegzugos utcáival éppúgy kár lenne kihagyni, mint a középkori Manhattant, San Gimignanót. A város egykor 70 lakótoronnyal büszkélkedett, ma már csak 14 áll belőlük. Fantasztikusan hangulatos település a sok turista ellenére is, mindenképpen nézzék meg, ha erre járnak!
+1: Kedvet kapott a borozáshoz, de nem menne érte ilyen messzire? Irány Etyek!
Szőlőre és borokra vágyó Budapestieknek remek egynapos célpont lehet a fővárostól nagyjából harminc kilométerre fekvő Etyek. A hangulatos Fejér megyei község 2012-ig a komoly tömegeket vonzó fesztiválnak, a Kezes-Lábosnak, illetve a Pincefesztiválnak adott otthont, majd szakítva a korábbi hagyománnyal, egy jóval családiasabb, barátságosabbfesztivált álmodtak a szőlőhegyre: az Etyeki Pikniket. És bár békeidőben is érdemes ellátogtani Etyekre, mi azt tanácsoljuk, érdemes esélyt adni ennek a kellemes fesztiválnak. Az őszi Etyeki Pikniket szeptember 6-án és 7-én tartják az Újhegyi és Szépvölgyi pincesoron, a részletes programot ide kattintva találják.
A profilváltás óta kétszer volt szerencsénk eljutni a fesztiválra, egyszer kettesben, egyszer gyerekekkel együtt, és mindkétszer imádtuk a rendezvényt. Hogy mi tetszett a legjobban? Az, hogy amikor ide ellátogat, nem egy személytelen kirakodóvásár résztvevőjének érzi magát az ember, hanem szívesen látott vendégnek. Ahol a sajtkészítővel kedélyesen elbeszélgethetünk, ahol kiülhetünk a pince előtti kisasztalhoz vadidegenekkel beszélgetni, ahol, ha úgy tartja kedvünk, a kert végébe vagy a szőlő tövébe is leteríthetjük a pokrócunkat. És ahol a pince mögött egyszercsak egy fergeteges rockabilly-buliba csöppenhetünk, ahol együtt táncol mindenki a kétévestől a nagymamáig.
