Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A logikai játékok éles eszűbbé, a folyamatos internetezés tompábbá tesznek. Az alkohol elpusztítja az agysejtjeinket. Ilyen és ehhez hasonló állítások tartják magukat makacsul a közhiedelemben, pedig valójában nem is igazak.
"A bal agyféltekés emberek rendszerezettek, a jobb agyféltekések kreatívok"
Jóleső gondolat azt hinni, hogy már a születésünktől fogva el van döntve, kreatívak leszünk-e, avagy rendszerezettek. Ez azt jelentené, hogy hiába is próbálkoznánk egyik, vagy másik irányba fejlődni, ez a tulajdonságunk már genetikailag kódolt. Csakhogy – ahogyan az a Yahoo Health-en olvasható írásból is kiderül – valójában nincsenek jobb és bal agyféltekés emberek.
A hiedelem még az 1800-as években kezdődött, amikor kiderült, hogy az agy egyik oldalát ért károsodások gyakran okozzák ugyanazoknak a készségeknek a sérülését, vagy elvesztését. Amióta azonban egyre több agyi szkenneléses vizsgálatot végeznek, kiderült, hogy az agyféltekék sokkal komplikáltabban vannak összekötve, mint eredetileg hitték, és mind a kreatív, mind az elemző-rendszerező feladatok aktivitást indíthatnak el a bal, mind a jobb agyféltekében egyaránt. A balkezes embereknél ezzel magyarázták a diszlexiát, a kimagasló kreativitást, sőt, olykor még a homoszexualitást is. Legutóbb egyébként éppen a diszlexiáról derült ki, hogy az ebben szenvedők egyénenként teljesen más esélyekkel képesek vagy nem képesek megtanulni olvasni, és hogy mindez kideríthető az agyi szkenneléses vizsgálatokkal.
"Az agyi kapacitásunknak mindössze 10 százalékát használjuk"
Bármennyire csábítónak tűnhet azt hinni, hogy agyi kapacitásunknak csak 10 százalékát használjuk (a városi legenda szerint ez a hiedelem egy tévéreklám miatt vált széles körben elfogadott ténnyé), az igazság az, hogy nem érdemes várni a nagy áttörésre, amely megtanít kihasználni az egész agyunkat, és így szuperintelligens lényekké válunk.
A funkcionális MRI és PET vizsgálatok bebizonyították, hogy a komplexebb tevékenységek az agy több területén is aktivitást indítanak el, így egy nap alatt majdhogynem az agy minden területe dolgozik valamennyit. Hogy mekkora jelentősége van agyunk minden kis részterületének, annak ékes bizonyítéka az is, hogy csupán egy kis rész károsodása is mennyire pusztító lehet. Ennek ellenére vannak azért tartalékaink. Idős emberek agyának részletes vizsgálata után derült ki, hogy azok, akik igyekeztek magukat szellemileg frissen tartani - olvastak, sakkoztak, színházba jártak -, kevésbé mutatták az Alzheimer kór tüneteit, pedig fizikailag ugyanazok az elváltozások jelentek meg náluk, mint szellemileg kevésbé aktív társaiknál. Ez azt jelenti, hogy szellemi edzéssel megerősíthetjük agyi tartalékainkat, amikre baj esetén a későbbiekben támaszkodhatunk.
"Az alkohol elpusztítja az agysejteket"
Azért ne lélegezzünk fel, hogy alkoholprobléma megoldva, mostantól mindenki igyon mint a kefekötő. Ahhoz viszont, hogy az agysejtjeink elpusztuljanak, annyit kellene inni, amennyit emberileg nem lehetséges.
Először egy 1993-as tanulmányban lehetett bizonyítékokat olvasni arról, hogy nincs különbség az alkoholisták és nem alkoholisták agysejtjeinek sűrűségében. A kutatást Grethe Jensen végezte, halottak agyából vett minta alapján. Azóta számos további kutatás és tanulmány vizsgálódik ezzel kapcsolatban, és persze a téma olyasmi, ami bőven ad alkalmat a vitákra.
Amit biztosan tesz az alkohol, és ami miatt mégiscsak érdemes mértéket tartani, az az, hogy megváltoztatja, eltorzítja a sejtek egymással való kommunikációját, ami a teljes működésünket befolyásolja: az izomzatét, beszédét, a mozgáskoordinációét és az ítélőképességét egyaránt.
"A technológia és az internet rontja a memóriát"
Ez a tévhit abból az - elsőre logikusnak tűnő - gondolatmenetből indul ki, hogy ha mindent elvégez helyettünk valamiféle technológiai eszköz, akkor a memóriánk ellustul, mert nincs igazán szükség a használatára. A GPS megmondja, merre menjünk, ezért nem szükséges megjegyezni az útvonalat. A telefonunkban benne vannak a számok, így sokszor már a legközelebbi hozzátartozóét sem tudnánk fejből felidézni.
Valójában azonban arról van szó, hogy az élethelyzet megváltozásával a memóriában máshogy és más fajta információk rögzülnek, mint például az, hogy valamilyen információt milyen hívószavakkal lehet előcsalogatni az internetről. A tranzaktív memória fogalmát először Daniel Wagner, a Harvard pszichológus professzora használta, csak ő még nem az internetre. Kísérletéből az derült ki, hogy hosszú együttélés során a párok ugyanúgy támaszkodnak memóriabankként egymásra, ahogyan ma a mindennapok embere támaszkodik a világhálóra.
Egy újabb kísérletből kiderült, hogy ha azt mondják egy csoport embernek, hogy a számítógépükön tárolt információk előbb utóbb törlődni fognak, sokkal jobban megjegyezték azokat, mint az információikat biztonságban tudó másik csoport. Utóbbiak viszont arra emlékeztek jobban, hogy mit hova és milyen szisztéma szerint pakoltak el.
"A logikai játékok fejlesztik az intelligenciát"
Az egyik computerjáték gyártó cég marketingkampánya szerint ha a buszon hazafelé mindennap tíz percen át logikai játékokat játszik valaki, az fejleszti az intelligenciát. A BBC kétkedett az állítás valóságosságában, és megrendelt egy kísérletet, melyben diákok három csoportra osztva kaptak különböző feladatokat. Az első csoportban problémamegoldó-helyzetelemző játékokat játszottak hat héten át a kísérleti alanyok, a másodikban matematikai, figyelemösszpontosító és memória játékokat, míg a harmadikban nem volt játék, hanem különböző feladatokat oldottak meg az Internet használatával.
Az eredmény hat hét után az volt, hogy egyik csoport általános feladatmegoldó képessége sem fejlődött kimutathatóan. Természetesen a számukra kijelölt játékokban elért eredményeik azért fejlődtek a kísérlet során.
A tanulmány egyébként az egészségügyi szakmán belül sokakat felháborított. Többen is úgy vélik, hogy a kísérlet rövid volt, és tudományos megállapításokra nem igazán alkalmas. A logikai és memóriatréningek jó hatását az agyműködésre ugyanis a tudománynak már több alkalommal is sikerült hitelt érdemlően bizonyítania.
Még több agyműködéssel kapcsolatos tévhitről olvashatnak a Lifehacker tudományos-informatikai online magazin cikkében, amely ennek az írásnak a kiindulópontját is adta.
