A dietetikusok szövetsége táplálkozási zavarokat fejtette ki a legfrissebb hírlevelében, és ezek történeti áttekintésére is kitért. Ebből kiderült, a legtöbb írásos emlék az anorexia nervosáról maradt fent. A beteges étvágytalansággal és önéheztetéssel járó betegségnek kezdetben vallásos magyarázatot adtak, a vezeklés sajátos formája volt a böjt. Az éhező szentek jelenléte a 13.-14. századot jellemezte, amikor is sokan évtizedekig csak szent ostyán próbáltak élni.
Amikor a 15.-16. században boszorkánysággal és ördögi megszállottsággal magyarázták az önéheztetést, akkor ez a betegség üldözötté vált. A középkor vége felé az éhezők egy részét inkvizíció el küldték boszorkányság vádjával. Úgy vélték, ahhoz, hogy valaki seprűnyélen repüljön, fontos az alacsony testsúly, ennek ellenőrzésére az úgynevezett boszorkánymérleget használták, és gyakran úgy manipulálták, hogy az illetőnek egyáltalán ne legyen kimutatható testsúlya. Ez elegendő bizonyítékot jelentett a halálbüntetéshez.
A 16. századtól a koplalás a vásári látványosságok közé kezdett tartozni, az éhezőművészek jövedelemforrása volt az önmaguk sanyargatása. Az éhezőket élő csontvázként mutogatták belépődíj ellenében. Ezzel egyidőben az orvosi magyarázat is megjelent, az önéheztetést a betegségek közt kezdték számontartani.
