Nem a fél veséjüket, csupán a vérüket adják el. Évente 45 alkalommal adhat egy ember vérplazmát, de sokan még mindig trükköznek, hogy több helyen, több pénzt keressenek a gyakoribb plazmázással, szó szerint a vérükkel, sokan az egészségükkel. Igaz, nem marad erre sok idejük, hiszen 2026. január elsejétől átláthatóvá válik a rendszer.
Egy budapesti plazma centrumban járunk, csábító a 16 ezer forintos juttatás, hiszen csak 40 perc az életünkből, és csak a vérünk egy részét kérik, a másik felét ráadásul vissza is kapjuk. Kíváncsiak voltunk, miként működik a gyakorlatban a plazmaadás, de persze az is érdekelt, hogy vajon igaz-e, hogy ez egy könnyű pénzszerzési lehetőség, amivel
fél fizetésnyit össze lehet pihenni a plazmaadó ágyakon.
A plazmaadás első hallásra jó üzletnek tűnik donorként, azaz plazmaadóként, hiszen enni és innivalót is kapunk, kellemes környezetben pihenhetünk egy órán át, és még orvosi szűrővizsgálat is tartozik hozzá. Sokaknak ez a karácsonyi készülődés velejárója, a pluszpénz jól jön az ajándékra, az otthon töltött időszak mindennapi étkezési hozzájárulásaként, vagy éppen a karácsonyi vacsorához.
Nem mindenki tartja be a szabályokat
Egy-egy alkalommal 7-8 deciliter vérplazma az ára annak a 15-18 ezer forintnak, amit átlagosan fizetnek a donoroknak a magyar plazmacentrumok. Országszerte 53 helyen adhatunk plazmát, éves szinten 1,5 millió liternyit termelünk, ami az összeurópai vérplazmavétel igencsak jelentős része.
Évente 45 alkalom, szigorúan 3 nap elteltével,
így adhatunk hivatalosan plazmát. A rendszer apró szépséghibája főleg a nagyvárosokban játszható ki, ugyanis a centrumok informatikai adatbázisa nincs még összeköttetésben, igaz, ez a hírek szerint
január elsejétől változik.
Addig azonban a leleményesebbek, a reményvesztettek és a rászorulók akár ennél gyakrabban is lecsapoltathatják a vérüket a gyors készpénz, élelmiszer- vagy ajándékutalvány reményében.
Így adhatsz plazmát, hogy életeket ments, de a tiéddel mi lesz?
Egy plazmaközpontban dolgozó orvos szerint azok, akik ebből élnek, nem riadnak vissza attól se, hogy vidéken több 100 kilométert utazzanak, ha máshol jobb a kifizetés, vagy az ottani plazmaállomás még nem tiltotta ki őket korábbi trükközés miatt.
De hogyan is zajlik a plazmaadás a valóságban, és miként lehet kicselezni a rendszert? Ennek személyesen jártunk utána. A bejelentkezést követően egy kimerítő, minden információt közlő oktatás és teszt következett, majd irány az orvosi vizsgáló, ahol kikérdeznek minden betegségről, műtétről, allergiáról. Egy hosszabb fizikai vizsgálatot követően már fel is fekhetünk az ágyra, hogy a vérünket vegyék.
A teremben vagy 80 hasonló fekhely, mind tele, most két napra előre nincs is szabad időpontjuk újabb donoroknak.
Azt, hogy jobb- vagy balkezes donor vagyok, már meg sem kérdezik, nyugisabb időszakokban azonban ettől függ, hova fektetnek.
Míg az év más szakában szinte bármikor beeshetünk egy plazmaadásra, decemberben a fővárosi központokban szinte egész nap teltház van, a nővérek reggel 7-kor kezdenek, este 8-ig tart a műszak, közben enni is alig van idő, aki engem felszerel a vaskos tűvel, majd a kezembe nyom egy labdát, hogy pumpáljam, ütemesen folyjon a vérem, délután kettőkor nemhogy nem ebédelt, de nem is evett semmit a műszakkezdés óta. Mint mondja, elképesztően sokan vannak, de várhatóan karácsonyig nem is lesz másként.
Mellettem katonaruhában fekszik egy férfi, ő rendszeresen jár, kiegészíti a fizetését, és még pihen is, biztonságosabb a havi bevétel, ha ezt a fizetéséhez hozzácsapja, ő heti egyszer biztosan eljön.
A másik oldalon egy asszony, takarít főállásban, és néha kétnaponta ad plazmát, hosszabb tapasztalatcserét követően – én vagyok a kezdő, ő rutinosan mondja, mi történik –, amikor végeztünk, már beavat a trükkökbe is, hogyan is lehetséges ez, ha egyébként 3 nap a hivatalos várakozási idő.
Utóbbira egy e-mail is figyelmeztet, azonnal érkezik, amint a gépre kapcsolnak: három napig nem adhatok plazmát, időpontot se fogad be tőlem a rendszer.
Annak azonban, aki most még trükközne, egyszerűen elég bejelentkeznie egy másik centerbe, ahol egyszerűen letagadja azt, hogy máshol is szokott plazmát adni. Ha nem akadékoskodik a személyzet a vénán látható nyomok miatt, ugyanúgy leveszik a vérét a plazmáért.
Nem látják a cégek, mit csinál a donor
Ez még egy kis ideig működőképes megoldás, főként Budapesten, hiszen a fővárosban nem egy cég foglalkozik ezzel, és a rendszerek nem látják egymást. Plazmaadásom az EESZT-be sem kerül be.
„Idén is hosszú lesz a téli szünet, így nincs iskolai reggeli-ebéd-uzsonna, azt neki kell megvennie, most nem adja az iskola, mondja. Minden napra főzni kell, jön a karácsony is, ajándékokat kell venni, muszáj addigra pénzt csinálnom valamiből.”
A kérdésre, nem fél-e, hogy baja esik, elmondja, évek óta csinálja ezt a nehezebb időszakokban, „megtolja” a plazmázást. Nem ő az egyetlen, van, akikkel találkozik máshol is, rendszeresen. Ahogy a nővérek is ismerik a visszajárókat, úgy néhány donor is tartja a kapcsolatot.
Alkalmi beszélgetőpartnerem nem gondolja, hogy komoly baja lehet, hiszen a kötelező szünet időtartamát néha leszámítva betartja az utasításokat – 3 liter folyadék előző nap, és aznap is ugyanannyi még mielőtt megérkezne, fehérjedús étkezés, a véna borogatása. Úgy gyorsabban tűnik el a nyom szerinte.
A véna állapotát ugyanis mindenhol ellenőrzik, és mint azt az orvos velünk megosztotta, azért látszik, ki mikor adhatott plazmát.
A trükközést egyébként a jelenleg még működő rend sok szempontból segíti, hiszen míg egyes centerekben minden alkalommal, máshol 5 alkalom után nézik meg csak, hogy van-e elég fehérje a vérben. Ez az érték utalhat arra, hogy valaki túl gyakran plazmázik.
„Körülbelül egy hét szükséges ahhoz, hogy a szúrás nyoma begyógyuljon, ezért én azt szoktam javasolni a betegeimnek, hogy ennél gyakrabban lehetőleg ne adjanak vérplazmát. A vér fehérjetartalmának rendeződéséhez is körülbelül ennyi időre, valamint pihenésre, és a megfelelő táplálkozásra van szükség
− magyarázta a korábban plazmacentrumban is dolgozó orvos, és azt is hangsúlyozta, hogy
a vérből vett minta eredményén látszik, milyen gyakran ad valaki plazmát, hiszen annak a minősége is romolhat. Ha ez kiderül, előbb-utóbb kitiltják a donort, és ugyanez történik akkor is,ha friss szúrással rajtakapják. Mint mondta, évente 45 alkalommal adhat valaki vérplazmát, ha ezt fél év alatt kimeríti, fél év szünet jön utána.
Azt is kiemelten nézik, és erről meg is bizonyosodhattam én magam is, hogy van-e friss szúrásnyom a könyökhajlatban. Mégis vannak, akik ennek ellenére próbálkoznak, és vannak, akiknek sikerül is.
A pénzért mindent?
Judit elvált anyuka, heti 3 alkalomnál többször nem mer plazmát adni, s amikor felvetem, hogy még ennyiszer sem adhatna, csak legyint. Kell a pénz, náluk a mindennapi megélhetés záloga a rendszeres plazmaadásból járó juttatás, és amióta nem utalványban, hanem készpénzben kapják, azóta még inkább motivált. Arra a kérdésemre, hogy miért „csak” heti három alkalmat vállal be, úgy válaszol, hogy fél, hogy baja esik a gyakoribb plazmázástól, ebben pedig van rutinja. Pár éve ráadásul eltiltották egy időre, mert rosszak voltak az értékei.
Azóta jobban figyel.
Évek óta zsigereli tehát ki a testét azzal, hogy alkalmanként rádupláz, de legalább nem rendszeresen teszi meg ezt. Van, amikor az is elég, ha betartja a szabályokat. De ha nem úgy jön össze a munka – alkalmi munkából él –, akkor
„ez majdnem biztos jövedelem, a rezsire vagy a bevásárlásra pont elég”.
Az így megkeresett, heti közel 50 ezer forint olyan összeg, amiből a kosztpénz kifér, persze a gyerekeknek is kell a zöldség és a gyümölcs napról napra, máshogy pedig nem telne rá.
Megvannak a praktikák
Az első napon hideg, a másodikon a meleg borogatásra esküszik, és árnika géllel is kenegeti a szúrás helyét. Mint mondja, így pont olyannak tűnik, mintha több napot is várt volna két plazmaadás között, mint amennyit valójában. Ő két város között ingázik, hogy meg tudja csinálni ezt kettőnél többször hetente. Ha nem is mindig, de sokszor bejön.
Jövőre változik a rendszer
A trükközéseknek azonban hamarosan vége szakad, vélhetően ez az utolsó olyan karácsonyi időszak, amikor erre lehetőség van, hiszen mint a szakembertől megtudtuk, 2026. január elsejétől összehangolják az informatikai rendszereket. Hogy utána hogyan vásárol majd be az, akinek a megélhetése függ a vérétől, arra egyik, általunk megkérdezett embernek sincs tippje, még nem foglalkoznak vele, mondván, annyi mindenről rebesgették már, hogy megtörténik,
aztán mégsem lett belőle semmi.
A statisztikai adatok alapján közel 1 millió ember él a létminimum alatt Magyarországon, több ezren aktívak a plazmaadásban rendszeresen az országos központokban. A vérplazmára ráadásul egyre nagyobb az igény, hiszen életmentő gyógyszerek alapanyaga, mintegy 4 ezer ember szorul rá, hogy az így levett plazmából készült készítményeket megkapva minőségibb életet élhessen.
Nem mellesleg az éves véradás, amely a rendszeres plazmaadás feltétele, ugyancsak szükséges az ellátórendszernek.
Nem mindenhol jó biznisz a plazmaadás
A legtöbb uniós országban hazánkhoz hasonlóan 3 naponta, évi 45-60 alkalommal lehet plazmát adni, a csehek viszont csak feleennyiszer, míg a belgák még kevesebbszer, 19 alkalommal csapoltathatják le a vérüket,
Luxemburgban csak 12 alkalommal adhatnak a donorok évente plazmát.
A rutinos plazmaadók Magyarországon akár évi 7-800 ezer forintot is megkereshetnek vele, ami nem biztos, hogy mindenkinek soknak tűnik, de van, akinek akár két-három havi fizetést jelent. Plazmát egészen széles skálán adhatnak az emberek, minden 18 és 60 év közötti, 50 kilogrammnál nagyobb testsúlyú, egészséges felnőtt ember befekhez a csövek közé, az ismételt donoroknál a korhatár 65 év.
A háziorvos előtt is titokban marad
A taj-kártyát az azonosítás érdekében ugyan kérik, a plazmaadást azonban az EESZT-ben nem rögzítik, és még érvényes biztosítotti jogviszony sem kell, csak maga a taj-szám. Ez azért is veszélyes, mert így a háziorvos, amennyiben nem tájékoztatjuk,
nem is értesül arról, hogy rendszeresen lecsapolják a vérünket.
És hogy milyen érzés plazmát adni? Mint kiderült, nem is annyira egyszerű ügy ez, megérzi az ember, főleg, ha éppen csak 50 kiló, ami az alsó határ. A plazmaferézis felénél már éreztem, hogy a testemben valami történik, enyhe szédüléssel, majd egy kis másnapi fejfájással vészeltem át az első alkalmam. Ráadásul csak az ígért összeg fele, 8 ezer fonti ütötte azonnal a markom a bejelentkezésért,
a plazmaadásért járó költségtérítést csak a következő alkalommal kaphatom meg,
ha kiderült, tényleg megfelelek donorként. Hogy visszamegyek-e a pénzemért még egyszer egy csapolásra, még nem tudom, van még időm eldönteni. Az biztos, hogy karácsony előtt csábító a kvázi ingyenpénz, de ezzel biztosan nem vagyok egyedül…
Ha kíváncsi vagy arra a módszerre, amely a test immunrendszerének segítsége nélkül is hatékony lehet a daganatok elleni harcban, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket.
