Sokak számára ismerős a hétköznapokban igen elterjedt „energiavámpír” kifejezés. De vajon honnan lehet felismerni, ha energiavámpírral van dolgunk? És mit tehetünk azért, hogy minél kevésbé lehessen ránk negatív hatással?
Az energiavámpírokra mondhatjuk, hogy mindennapjaink dementorai. Ott vannak körülöttünk, és szinte fizikailag érezzük, ahogy szívják ki belőlünk az erőt, az energiát. Karsai Szilvia pszichológussal beszélgettünk a energiavámpír-jelenségről, amely bár nem pszichológiai fogalom, hatással van a pszichénkre, és szinte mindannyiunkat érint.
Honnan ismerjük fel?
„Az első és legfontosabb, hogy felismerjük magunkon annak a jeleit, ha energiavámpír »áldozatai« vagyunk” – kezdi a pszichológus. „Ezek a jelek lehetnek fizikai tünetek: például kimerültséget, erőtlenséget, rossz közérzetet tapasztalunk a másik ember társaságában. De lehetnek lelki eredetű tünetek is. Ilyen, amikor stresszt, idegességet, szorongást, nyugtalanságot okoz, esetleg aggodalmat vagy bűntudatot kelt bennünk valaki.”
Fontos tisztában lennünk vele, hogy az energiavámpírok az önbizalmunkra is negatív hatással vannak.
„Amikor fenyegetve, manipulálva, elnyomottnak, illetve gyengének érezzük magunkat, az egy erős negatív hatás. Olyan tapasztalataink is lehetnek, hogy az alsóbbrendűség, kihasználtság érzése kerít hatalmába.”
Azonkívül, hogy felismerjük a személyes tüneteinket, fel kell ismernünk az energiavámpír ismerőssel, baráttal vagy családtaggal való kapcsolatunkban is a jeleket. Karsai Szilvia szerint érdemes ehhez átgondolni magunkban két kérdéskört – az egyik a kapcsolatunkra, a másik a társalgásokra vonatkozik:
- Egyoldalúság, negativitás, a kölcsönösség hiánya jellemzi a kapcsolatunkat?
- A kritizálás, a panaszkodás, a játszmák jellemzik a beszélgetéseinket? Fő téma esetleg a pletykálkodás és a mártírkodás – mindig a másik féllel a középpontban?
Védd magad
Ha a fentiek végiggondolása alapján egyértelművé válik számunkra, hogy energiavámpírral van dolgunk, a következőket tehetjük: meghúzzuk a határainkat (szóban és cselekedetekkel is), és megőrizzük a lelki egyensúlyunkat (az adott helyzetben és általában is).
Ez persze nem könnyű. Hogy hogyan tudjuk mégis megtenni, a pszichológus arra is ad tanácsokat. „A határainkat úgy húzhatjuk meg, hogy keveset osztunk meg magunkból, magunkról, és megtanulunk nemet mondani” – mondja Szilvia. Hozzáteszi,
fontos az is, hogy a nemhez később is tartsuk magunkat, és ne történjen meg az, hogy indokolatlanul lelkiismeret-furdalásunk lesz, ami miatt aztán visszavonjuk a nemet, és mégis igent mondunk egy számunkra kellemetlen és mérgező szituációra.
„A lelki egyensúlyunkat az adott szituációban leghatékonyabban légzéstechnikával és figyelemeltereléssel tudjuk megőrizni, állandó jelleggel pedig úgy, hogy tudatosan figyelünk az egészségünkre, relaxálunk, sportolunk, töltekezünk” – magyarázza a szakember.
Ha fontos a kapcsolat megőrzése
Az egy dolog, hogy felismertük az energiavámpírt, és megpróbáljuk védeni magunkat, de mit tegyünk, ha fontos a kapcsolat megőrzése? Mert például egy közvetlen családtagról van szó.
A pszichológus erre két tanácsot ad:
1) Tárgyilagosan osszuk meg a másikkal, hogy a viselkedése milyen hatással van ránk, milyen érzéseket kelt bennünk. Sok energiavámpír ugyanis nincs is tisztában azzal, mit okoz másokban. „Arra azért figyeljünk, hogy a másik konkrét viselkedésére összpontosítsunk és reagáljunk, ne a személyére, hiszen a viselkedésen lehet változtatni” – mondja Szilvia.
2) Fogalmazzunk meg kérést a másik felé, hogy hogyan, mivel tudná a jövőben ezt a hatást elkerülni. „Különbözőek vagyunk, különböző az ingerküszöbünk, és senki sem gondolatolvasó” – hívja fel a figyelmünket a szakértő.
Ha nem szükséges a kapcsolat megőrzése
Nem kell, hogy benne maradjunk mindenáron egy mérgező kapcsolatban, ezért ha nem fontos a kapcsolat megőrzése, akkor egyszerűen zárjuk rövidre. Karsai Szilvia ehhez három tippet ad a Dívány olvasóinak:
1) Zökkentsük ki a másikat, ne menjünk bele a játszmákba, váltsunk témát!
2) Minimalizáljuk a kapcsolatot, azaz kommunikáljunk röviden, keveset kérdezzünk és ritkítsuk a találkozási alkalmakat!
3) Ha végképp nincs mit tenni, zárjuk le a kapcsolatot! Szakítsuk meg a beszélgetést és kerüljük a jövőbeni találkozást.
