Mi az oka annak, hogy akkor sem állunk neki egy feladatnak, ha tudjuk, szorít a határidő? Miért válunk saját magunk ellenségévé azzal, hogy görgetjük magunk előtt a tennivalókat?
Ebédig már csak 1 óra, minek kezdjek hozzá… Ebéd után jól jön egy kis pihenés. Na jó, inkább most ezt csinálom meg, a másik ráér este is. Holnap is jó lesz az, mert a barátaimnak nagy szüksége van rám. És szépen lassan elérkezik a rémes határidő, amikor már iszonyatosan feszít a stressz, és közben szidjuk magunkat, hogy miért halogattuk az utolsó utáni pillanatig már megint. Ismerős a helyzet? Mutatjuk, mit tehetsz ellene!
Saját magunk ellenségei vagyunk
Sok logika nincs a halogatásban, hiszen azzal, hogy elodázzuk a nyomasztó feladat elvégzését, attól az még megoldandó feladat marad. Hiába tudjuk, hogy magunknak ártunk, ha sokáig tologatjuk a teendőket, nehéz erőt venni magunkon. Joseph Ferrari, a chicagói DePaul Egyetem pszichológiaprofesszora szerint előfordul, ha néha-néha halogatunk, de a krónikus halogatás, azaz a prokrasztináció nemcsak a munkánkra, hanem az egész életünkre negatív hatást gyakorol. „Nem számít, mennyire vagyunk elkötelezettek és jól szervezettek, ha úton-útfélen azon kapjuk magunkat, hogy órákat töltünk hírböngészéssel, online vásárlással vagy épp sorozatnézéssel – ahelyett, hogy a határidős feladatainkon dolgoznánk. Közben romlik a hatékonyságunk, megjelenik a bűntudat, a stressz, de akár a depresszió is.”
Akkor mégis miért tologatjuk a munkát?
Amerikai kutatók vizsgálták, mi állhat a halogatás hátterében. Megállapították, hogy a halogatás különösen szembetűnő volt a diákok körében. A Psychological Bulletinben közzétett 2007-es elemzés szerint a főiskolai hallgatók 80-95%-a rendszeresen halogatta a feladatok és egy-egy kurzus elvégzését. A hallgatók hajlamosak voltak túlbecsülni, mennyi idejük volt egy-egy feladat elvégzésére, valamint azt is, mennyire lesznek motiváltak, ha későbbre halasztják fontos teendőiket (többnyire tévesen azt gondolták, meg kell várni, hogy a megfelelő lelkiállapotba kerüljenek). Ellenben alábecsülték, mennyi időre van szükség a teljesítésre.
Dr. Seth J. Gillihan, a Pennsylvania Egyetem Pszichiátria Tanszékének professzora további három fő tényezőt határozott meg, amik gyakran állnak a halogatás mögött: Ha eleve kellemetlennek ítélünk meg egy feladatot, akkor minél tovább szeretnénk elkerülni, hogy foglalkozni kelljen vele. A másik a kudarctól a való félelem, hogy mi történik, ha nem fog sikerülni. Ez is egy jelentős motiváció a halogatásra. A harmadik a megerősítés, azaz megkönnyebbülést érzünk, amikor elkerülünk valamit, amitől rettegünk; így nagyobb valószínűséggel ismételjük meg az elkerülést a jövőben is.
Személyiségfüggő a halogatás?
Kutatások azt is alátámasztják, hogy bizonyos személyiségtípusok hajlamosabbak a halogatásra.
- A perfekcionista: Elhalasztja a feladatokat attól félve, hogy nem tud tökéletesen elvégezni egy feladatot.
- Az álmodozó: Elhalasztja a feladatokat, mert nem méri fel kellőképpen, nem figyel a lényeges részletekre.
- A dacos: Kikéri magának, hogy valaki meghatározza az időbeosztását.
- A szorongó: A változástól vagy ismeretlentől való félelem miatt halasztja el a feladatokat.
- A stresszkeltő: Elhalasztja a feladatokat, mert úgy érzi, jobban teljesít nyomás alatt.
- A túlvállaló: Túl sokat vállal magára, és nem méri fel, hogy neki is csak 24 órából áll egy napja. Nem talál megfelelő időt a feladat elkezdésére sem.
Akármi is áll a halogatás hátterében, ha krónikus szinten van jelen az életünkben, mindenképp érdemes küzdeni ellene, hiszen komoly gondokat okozhat a mindennapjainkban.
„A krónikus halogatók későn fizethetik be a számláikat, nem kezdenek bele nagy projektekbe a határidő előtti éjszakáig, az ajándékvásárlást a születésnap előtti napra halasztják” – sorolja Joseph Ferrari pszichológus. „Sajnos ez a halogatás komoly hatással lehet az élet számos területére, beleértve az egyén mentális egészségét és szociális, szakmai, valamint pénzügyi jólétét. Emellett magasabb szintű stressz éri, ami betegségekhez vezethet, rombolóan hat az illető társas kapcsolataira; halogatásával kivívhatja a családja, a barátai és a munkatársai neheztelését is.”
Így küzdhetsz a halogatás ellen
A pszichológiaprofesszor számos nagyszerű ötletet ad, hogyan vegyük fel a harcot a halogatás ellen, hogy ne gördítsen felesleges akadályokat a mindennapjaink elé.
- Készíts egy teendőlistát, és mindig szabj meg pontos határidőket a felírt feladatokhoz.
- Haladj kis lépésekben! Elrettentő lehet belegondolni, mennyi mindennel jár egy bonyolult projekt kivitelezése, érdemes ezért kezelhető lépésekre bontani a feladatot, és egyesével haladni.
- Ismerd fel a figyelmeztető jeleket, például figyelj a halogatással kapcsolatos gondolatokra, és tégy meg mindent, hogy ellenállj a kísértésnek. Kényszerítsd magad, hogy legalább néhány percet foglalkozz a feladatoddal.
- Szabadulj meg a figyelmedet elterelő dolgoktól; például ne nyisd meg a közösségimédia-felületeket, vagy menj jó távol a tévékészüléktől.
- Veregesd vállon magad, ha időben kipipálhattál egy tételt a teendőid listáján. Az önjutalmazás ebben a helyzetben hasznos és fontos, mert ha rendszeresen így teszel, a legközelebbi feladat megkezdésekor is emlékezni fogsz ajó érzésre, ami a munka végén vár rád.
