Mindenkinek van egy rémtörténete házépítésről, felújításról. Az sem egyedi, hogy a kivitelező az építészre mutogat, vagy esetleg a tulajdonosra. Sokszor hiába készülünk fel egy építkezésre, mentálisan, szakmailag – mert már azt is tudjuk, mi a horonyvéső, és milyen szigetelőanyagok vannak, annak ellenére, hogy valójában irodalmat tanítunk egy középiskolában.
Tapasztalataim szerint nem létezik olyasmi, hogy felkészültünk egy építkezésre, és az is ritka, ha minden időben elkészül. Mert bármi közbe jöhet: belefúrnak a vízvezetékbe, és az alattunk lakó üvöltve veri az ajtónkat, hogy eláztattuk, vagy csak simán eltörik egy vadonatúj idom. Esetleg nem érkezik meg időben a jó előre kiválasztott burkolat, vagy eltűnik a mester, mint szürke szamár a ködben, és soha többet nem tér vissza. Felújítással kapcsolatos rémtörténetek olvasóinktól.
Amikor a család is megsínyli a felújítást
Ha anyagi kár vagy veszteség keletkezik egy felújítás során, az ember nem örül, de vagy lenyeli a békát, vagy megteszi a szükséges jogi lépéseket, ahogy Noémi is. Ám ha a gyermekét is negatívan érinti a helyzet, mert a kivitelező az iskolatársának az édesapja, és emiatt konfliktus alakul ki az iskolában, az már egészen más, mert nyilván egy tetőtér sem ér annyit, hogy a gyermek a hátralévő iskolás éveit emiatt szorongással töltse.
Noémiéknél ami előfordulhatott, az elő is fordult: hiába a szerződés, a vállalkozó jóval később kezdte a munkát az ígértnél, nem tartotta magát a megállapodáshoz, hogy például azonnal elszállítja a szemetet a ház udvaráról, emiatt patkányok rohangáltak a kertben, az öt felújított szobából egyben nem működött a fűtés, nem azokat az anyagokat használta a kivitelező, amiben előzetesen megállapodtak Noémiékkel.
A hónapokig húzódó építkezés után végül Noémi és családja 1,5 millió forintos kötbért kapott, de a ház tetőtere azóta sincs kész teljesen, és a család abban a fázisban van, hogy soha többet nem akarnak mestert látni.
Nem a mestereken múlt, hogy a konyha elkészült
Szabina története is ismerős lehet: elmondása szerint első nagyívű felújításuk során sokat tanultak arról, miért ne tegye ezt soha az ember. A két hónapos projekt egy hónapos csúszással zárult, a burkolás során nem a megbeszélt felületre tették le a járólapot, így a konyhapult a mai napig túllóg az amerikai konyhának tervezett részen. A hab a tortán, hogy a barkácsáruházból nem a megfelelő színű járólapot küldték, ráadásul rengeteg törött darab volt a csomagokban. A kiszállítás után Szabina és a férje vitték vissza ezeket saját autóval, majd hozták el az eredetileg megrendelt darabokat.
Szabina szerint a slusszpoén a vágyott konyhabútor összeszerelése volt: megrendelték a szolgáltatást egy erre szakosodott cégtől, a megbeszéltek szerint a lakberendezési áruház parkolójában találkoztak volna velük, onnan ők szállították volna el az elemeket.
Közben valószínűleg ellenőrizték Szabináék címét és rájöttek, hogy a parkolás rettentő nehézkes lenne, ezért még aznap felhívták őket azzal, hogy a teherautó elromlott, nem jönnek. Soha többé nem voltak elérhetők.
A család így költözött be a konyha nélküli lakásba, Szabina a fürdőszobában mosogatta a műanyag tányérokat, és hetekig csak mikrózható ételt ettek, a konyhát pedig mintegy két hét alatt szerelte össze férje minden lehetséges rokon mozgósításával, úgy, hogy közben ott volt az egy- és hároméves gyerekük.
Új fal vagy új konyhabútor
Dorináék két lakást nyitottak egybe, ez önmagában is komoly szervezést igényelt, de már a nehezén – a fűtésszerelésen – túl voltak, amikor az amerikai konyha kialakítása következett volna. Ez a tervek szerint meg is kezdődött, már a villanyszerelési munkák jöttek volna, amikor jelezte a szakember, hogy nem stimmelnek a méretek.
Vagy a konyhabútor nem fér majd be, vagy le kell bontani és néhány centivel arrébb kell építeni a falat.
Ez már a felújítás ötödik hónapja lehetett, rengeteg pénz, idő és energia ment el, és ekkor Dorinánál elszakadt a cérna. Majdnem kiabálva hívta a kivitelezőt, aki csak annyit mondott, még aznap este kimegy, és megnézi a helyzetet. Ez meg is történt, majd közölte, hogy a fal bontása és újbóli felépítése többletköltséget jelent majd Dorináéknak.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Dorina ekkor közölte a férfival, hogy vagy lenyeli ő a költséget vagy összepakolhatnak és mehetnek a mesterek. Hosszas vita után végül a kivitelező belement, hogy lenyeli a költséget. A falat lebontották, újra felépítették, és emiatt csak egy hetet csúsztak a munkálatok. Dorina elmondása szerint ő ekkor már annyira fáradt volt, hogy az egy hét nem osztott, nem szorzott.
Felújítások mindenütt vannak, ezen a balatoni strandon kifejezetten jól sikerült a fejlesztés.
