Napjainkban a modern technológiák és szolgáltatások megkönnyítik a mindennapi életünket: hűtőszekrény, villanyvilágítás, digitális újságok, orvosi ellátás. De belegondoltunk valaha, hogy régen ezekhez mesterségek kellettek? Készülj fel az időutazásra: fedezzük fel azokat a foglalkozásokat, melyek egykor elengedhetetlenek voltak, és barangoljunk egy olyan korszakban, amikor az élet teljesen másképp zajlott.
Lámpagyújtogató
A gázlámpák korának éjszakai őrzői voltak a lámpagyújtogatók: a város utcáit hosszú botjaikkal járták, hogy esténként meggyújtsák a lámpásokat, hajnalban pedig eloltsák őket, ezzel biztosítva a közvilágítást. Míg a gázlámpák hangulatos fénye romantikus képeket idéz, a lámpagyújtogatók munkája azonban kimerítő volt, a hideg téli estéken pedig különösen embert próbáló feladat volt. A lámpagyújtogatók szakmája elavulttá vált a villanyvilágítás bevezetésével, és a nagyvárosokból a XX. század elejére teljesen eltűnt. (Érdekes, hogy az első pesti gázlámpát közterületen már 1816-ban meggyújtották, az akkor az Egyetem téren álló Nemzeti Múzeum homlokzatán.)
Jégvágó
A hűtőszekrények megjelenése előtt kemény és veszélyes munkának számított a jégvágók tevékenysége: befagyott tavakról és folyókról vágták ki a jeget, aztán elszállították a városokba, ahol különböző jégházakban tárolták. Ez a jég az élelmiszerek hűtését biztosította: frissen tartotta az ételeket a nyári hónapokban.
Valljuk be őszintén, ma már nehéz lenne elképzelni úgy egy téli napot, hogy a jégvágók kézzel kivágják a vastag jégtömböket, hogy aztán szánkókkal vagy lovaskocsikkal elszállítsák a jégházakba, igaz?
Azonban a modern hűtőgépek elterjedésével ez a foglalkozás is teljesen feleslegessé vált, és mára már csak történetek és archív fotók őrzik emlékét.
Gyertyamártó
Ma már szinte elképzelhetetlenül távolinak tűnik a gyertyamártók munkája, ám a villanyvilágítás előtti időkben mindez nélkülözhetetlen volt. Gondos és aprólékos folyamatnak számított a gyertyák készítése: a kanócot olvadt viaszba mártották újra és újra, míg azok elérték a kellő vastagságot. Ez a foglalkozás különösen télen volt fontos, hiszen a napok rövidek lévén, szükség volt a megfelelő fényforrásra. Az elektromos fényforrások elterjedésével azonban a mesterség szinte egyik napról a másikra eltűnt. Mára már csak a kézművesek és történelmi fesztiválok idézik fel a gyertyamártók világát.
Drótostót
A drótostótok olyan vándorló mesterek voltak, akik lábasokat, fazekakat és egyéb háztartási eszközöket javítottak drótozással.
A drótostótok jelentették a fenntarthatóságot és takarékosságot – még mielőtt az emberek hozzászoktak volna az olcsó és könnyen cserélhető tárgyakhoz.
A drótóstótoknak különösen fontos szerepük volt a falvakban, hiszen ott nem lehetett könnyen beszerezni új háztartási eszközöket, így nagy volt az igény a javításra. Azonban a tömegtermelés elterjedésével az emberek egyszeriben elkezdték eldobni a régi tárgyakat ahelyett, hogy megjavították volna őket, így a drótostótok mestersége kihalásra ítéltetett.
Vándorborbély
A vándorborbélyok nemcsak hajvágást és borotválást vállaltak: amellett, hogy apróbb sebészeti beavatkozásokat és foghúzásokat is végeztek, különféle betegségekre is ajánlottak gyógynövényeket. Abban az időben, amikor még nem voltak elérhetők az orvosok minden településen, az egészségügyi ellátásban fontos szerepet játszottak a vándorborbélyok. Az orvostudomány fejlődésével és az orvosi szakmák különválásával azonban lassan eltűnt a vándorborbély mestersége.
Piócás ember
Az orvoslás egy korai formáját képviselték a piócás emberek: a középkorban a piócák segítségével csapolták meg a vért.
Úgy vélték, hogy néhány betegséget a rossz vér okozott, ezért a piócás emberek feladata az volt, hogy „megtisztítsák” a betegeket a vérük egy részének eltávolításával.
A mocsarak lecsapolásával, a folyók szabályozásával, valamint az orvostudomány fejlődésével feleslegessé vált a foglalkozás.
Írógép- és pénztárgépműszerész
A XX. században az írógépek és mechanikus pénztárgépek javítására és karbantartására szakosodott szakemberek nagy precizitással dolgoztak: a finom mechanikai részletességüknek köszönhetően aprólékosan kellett az írógépeket beállítani és javítani. Ám a számítógépek, valamint a digitális pénztárgépek elterjedésével fokozatosan kimentek a divatból, így velük együtt a műszerészek munkája is csakhamar eltűnt.
Ezek a szakmák jól mutatják, hogy egykoron mennyire másképp zajlott az élet, és hogyan születtek olyan mesterségek, amelyek a kor kihívásaira válaszul alakultak ki. Mindezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy minden korszaknak megvannak a maga hősei és nélkülözhetetlen emberei, akik a maguk módján támogatják a társadalom működését. Bár ezek a mesterségek ma már nem léteznek, az általuk megtestesített tudás és tapasztalat értékes emlékeket hagynak az utókor számára.
Előfordulhat, hogy a technológia folyamatos fejlődésével egyszer majd a mai foglalkozások közül is tűnnek el, de vajon a jövő emberei is nosztalgiával gondolnak majd vissza a mai mesterségekre?
A mai foglalkozások sokak szerint a mesterséges intelligencia miatt tűnhetnek majd el. Olvasd el erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
