Ha vámpírokról van szó, akkor rögtön a gonosz mitológiai lények jutnak eszünkbe, akik éjszakai ragadozóként emberek vérét szomjazzák. Ők talán a legismertebb klasszikus szörnyek, amiket ember kitalált. Valóban csak a fantázia szülöttei, vagy tényleg léteztek vámpírok?
A legtöbb ember a vámpírokat Vlad Tepeshez, azaz Drakula grófhoz, Anne Rice karaktereihez és a Twilight-saga lényeihez köti. De még a Bram Stoker-féle, 1897-ben megjelent Drakula-regénynek legendás, vérszívó hősét is megelőzi a vámpírok valódi története.
Léteztek vámpírok, vagy csak a kitaláció szülöttei?
A vámpírokkal kapcsolatos babona a középkorban virágzott, különösen, amikor a pestis egész városokat tizedelt meg. A betegség gyakran hagyott vérző szájsérüléseket az áldozatokon, ami a műveletlenek számára a vámpírizmus biztos jele volt.
Ebben az időben az sem volt ritka, hogy akinek ismeretlen testi vagy lelki betegsége volt, vámpírnak bélyegezték. A vámpírmítosz terjesztéséért felelőssé tett betegségek közé sorolhatjuk a veszettséget vagy a golyvát is. De több szakértő szerint a porfíria az, amely leginkább összefüggésbe hozható a vámpírlegenda eredetével.
A porfíria egyes tünetei ugyanis átmenetileg enyhíthetők vér fogyasztásával, ahogy azt a népi orvoslás kitapasztalta.
A porfíria további tünete lehet, hogy a fogíny sorvadni kezd, és ezért a szemfogak természetellenesen hosszúnak tűnhetnek, valamint az erős napfényérzékenység, hólyagos bőrelváltozásokkal.
Drakula-kór vagy népiesen bíborbaj
A porfíria ritka, genetikailag öröklődő anyagcserezavar, elnevezését a görög bíbor szóból nyerte, mivel jellemző tünete a bíborvörös vizelet. A porfíria valójában egy betegségcsoport, közös bennük, hogy a hátterükben a hemképződés zavara áll. Európában körülbelül ezer lakosra jut egy megbetegedés. Magyarországon ez a szám nem pontosan ismert, mert sok a nem diagnosztizált beteg, pedig alapvető fontosságú lenne, hogy ne így legyen, mivel a porfíria súlyos esetben akár halálhoz is vezethet.
Kezelés nélkül nagyon pusztító betegség képét festi, mivel a szervezet kémiájában bekövetkező rendellenességek miatt a bőr rendkívül érzékennyé válik a napfényre. Ennek következtében még az enyhe napfénynek való kitettség is súlyosan károsítja a bőrt, annyira, hogy az orr és az ujjak leeshetnek, az ajkak és az íny pedig olyan feszessé válhatnak, hogy a fogak, bár nem nagyobbak a szokásosnál, úgy néznek ki, mintha fenyegetően kiállnának.
David Dolphin, a Brit Columbia Egyetem munkatársa, aki Kanada egyik legjobb vegyésze lett, 1985-ben írta le a porfíriás betegek fényérzékenységét, és annak lehetőségét, hogy a visszahúzódó íny agyarak látszatát keltheti. Azt is felvetette, hogy a fokhagyma olyan vegyi anyagot tartalmaz, amely súlyosbítja az állapotot, és hogy míg a porfíriát ma már vérkészítmények (például a porfirinszintézist akadályozó hematin) beadásával kezelik, egykor az áldozatok talán vérivással próbálkoztak öngyógyítás címén.
Mindez érdekes spekulációnak bizonyul, amivel egy apró probléma van. Nem igazán állja ki a tudomány próbáját. A porfíria valóban egy borzasztó betegség, de nem jelenti azt, hogy vámpírok léteztek.
