Szinte nincs olyan hét az évben, hogy a kedvenc streamingszolgáltatóink ne kínálnának meg minket újabb és újabb bűnügyi sorozatokkal, legyen az valós vagy fikciós történet. Elgondolkodtató, hogy miért is vonzódunk a brutális gyilkosságok részleteinek megismeréséhez, miközben az egésztől feláll a hátunkon a szőr.
A nyomozós kalandok sikere persze nem most kezdődött. Gondoljunk a Columbo- vagy a Miss Marple-filmekre, amik előtt minden héten izgatottan várta a család, hogy ma este milyen szerencsétlenség fog történni, és ki tudja kitalálni a gyilkos kilétét. Manapság már kedvünkre válogathatunk, hogy milyen gyilkosság brutalitásával szembesülünk, miközben feltörhet bennünk a bűntudat, hogy miért választjuk újból és újból szórakozásul mások tragédiáját.
Miért szórakoztat minket a sötét és felkavaró tartalom?
Valószínűleg Sigmund Freud nem volt még krimirajongó, de az általa sokat emlegetett schadenfreude kifejezés jól magyarázza, miért is hat ránk pozitívan, amikor örömünket leljük mások szenvedésében. Ez nem jelenti azt, hogy ha bűnügyisorozat-szeretők vagyunk, akkor valami szadista hajlam miatt lennénk azok.
Ez az élmény azért is okozhat elégedettséget bennünk, mert egyszerűen megkönnyebbülünk, hogy ezek a szörnyűségek nem velünk történtek.
Ha a XX. századi pszichoanalitikusoknál távolabb utazunk az időben, akkor a megkönnyebbülés élvezetéről az evolúciós magyarázatok mesélnek nekünk. Képzeljük csak el azokat az időket, amikor még a kardfogú tigrissel való szembetalálkozás valós veszély volt, és még nem számított csúcsragadozónak az ember. Hasonlóan a tigrishez, a gyilkosságok közvetett túlélése pozitív, elégedett érzéseket váltanak ki belőlünk, egyfajta megnyugtató forgatókönyvet adva arról, hogyan lehet túlélni életveszélyes helyzeteket.
A kiegyensúlyozott élethez szükségünk van a biztonságos világba vetett hit egészséges szintjére. Hiszen, ha extrém szorongást élünk meg azzal kapcsolatban, hogy kimozdulhatunk-e az utcára anélkül, hogy bajunk esne, nagyon gyorsan beszűkülne az életterünk. Ezzel kapcsolatos szorongásainkat csökkentheti, hogy megbizonyosodhatunk róla, hogy a gonosz igenis elnyeri méltó büntetését. Ebben az is benne van, hogy szeretnénk minél részletesebben megérteni a megérthetetlent. Hogyan működik egy gyilkos elméje? Miért lesz valakiből gyilkos, hogyan tudja elkövetni ezeket a szörnyűségeket, és mégis hogyan tud elszámolni önmagával? Ezeknek a válaszoknak a keresése pedig növeli biztonságérzetünket.
Az ösztönök biztonságosan a felszínre törhetnek
Mindannyiunkban vannak agresszív, pusztításra törekvő ösztönök, azonban a társadalmi szabályok, az együttélés sikeressége érdekében képesek vagyunk ezen ösztönök gátlására. A sokszor agresszivitást bemutató brutális jelenetek által megélhetjük a bennünk rejlő ősi ösztönöket, miközben könnyít a lelkiismeretünkön az, hogy nem mi követtük el ezeket a bűnöket. Ezeknek a vizuális történeteknek a nézése lehetőséget nyújt számunkra empatizálni az áldozatokkal, ami megnyugvást jelenthet számunkra abban, hogy mások vagyunk, mint a képernyőn látható gyilkosok.
Igény a narratívára
Történetszövő agyunk természetes igénye a részletek egésszé alakítása. Éppen ezért a kanapédetektívkedés, a szálak felgöngyölítése, a részletek helyrerakása és az egész ügy narratívába helyezése elégedettséggel tölti el gondolkodó-problémamegoldó agyunkat. A sorozatkészítők pedig tisztában vannak az élmény agyunkra gyakorolt érzelmi hatásaival. Próbálják úgy felépíteni a részeket, hogy minél több részletet megismerve egyre inkább bevonódjunk a történetbe. A végéig eljutva pedig, amikor kiderül a gyilkos kiléte, a katarzis következtében adrenalinbomba robbanjon bennünk. Mindezt jutalomként éli át az agyunk, ezzel is megerősítve bennünk azt, hogy legközelebb is ezekhez a sorozatokhoz forduljunk.
Érdemes-e minden napot bűnügyekkel felpezsdíteni?
Teljesen rendben van, ha kedveljük a bűnügyi sorozatokat, hiszen ettől nem leszünk rossz vagy furcsa emberek, azonban érdemes odafigyelnünk a mennyiség és a minőség egyensúlyára. A detektívregények, majd Columbo és Miss Marple térnyerése csak a kezdet volt, ahol durva vizuális tartalom nélkül is átélhettük a nyomozás élményét. Azonban a tartalommal elárasztott XXI. századi ember ingerküszöbe számára ez már nem elég. A szörnyűségek és az egyre explicitebb vizuális tartalmak elkezdtek az előtérbe kerülni, amiknek sokkal erősebb hatása lehet ránk, mint az elmúlt korok detektívtörténeteinek. Így sok esetben érdemes tudatosan megválasztanunk, hogy a nap mely szakaszában, milyen mennyiségben és mennyire sokkoló tartalmakkal árasztjuk el magunkat. Rövid távon a fentebb említett pozitív hatások segíthetnek minket, azonban hosszú távon könnyedén kialakulhat szorongás és alvászavar is, ha nem kellő tudatossággal fordulunk a témához.
A cikk szerzőjéről
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
