Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kutatók megfejtették az ADHD öröklődése mögött rejlő okokat. Van, amikor a szülőknek köszönhető a betegség.
Bár egyre több esetben diagnosztizálnak – akár felnőttkorban is – ADHD-t, a tudomány sokáig nem értette a neurológiai probléma mögött húzódó okokat. Azt sem tudtuk, milyen gének hibája állhat a probléma mögött.
Egy új tanulmány eredményei azt sugallják, hogy az öröklött ADHD-s esetek felében egyetlen génvariáció a felelős a betegség jelenlétéért, és nem több gén mutációja, mint ahogy eddig sejtették.
Az esetek jelentős részében szülőről gyermekre száll
A figyelemzavaros hiperaktivitás sokféleképpen megnyilvánulhat az érintetteknél, vannak, akik inkább a figyelemzavarban, míg másokat a túlmozgásokban érintettek inkább. A viselkedésbeli különbségek ellenére az okok egy közös gyökérre vezethetőek vissza, ami nem más, mint egy eltérően működő gén.
Az ADHD-re specifikus genetikai mechanizmusok azonosítása nagy kihívás – nyilatkozta a kutatást vezető harvardi pszichológus, Anne Arnett a ScienceAlertnek.
A kutatók egy jelentős csoportja szerint több gén is érintett a nem tipikus neurológiai működés kialakulásában, azonban soha nem szolgáltak meggyőző magyarázattal arra, miként képes mindez öröklődni. Azok a tanulmányok, melyek azt vizsgálták, miként adják át utódiaknak az érintettek a figyelemzavaros hiperaktivitásra való hajlamot, mindössze az esetek 30 százalékában mutattak ki egyértelmű genetikai örökletességet. Most azonban, amikor a családi viselkedési mintákat vették alapul, mintegy 80 százalékban mutattak ki egyezést a szülők és gyermekeik között.
Arnett és munkatársaik 77 amerikai ADHD-s gyermeket és szüleiket vizsgálták meg kutatásaik során, a család teljes genomját feltérképezve. Meglepő eredményre jutottak.
„Eredményeink megkérdőjelezik azt a korábbi konszenzusos vélekedést, miszerint az ADHD szigorúan többgénes rendellenesség, és azt sugallják, hogy egyetlen génváltozat felelős az ADHD mögött álló genomi architektúra kialakulásához” – magyarázták.
Beindul a dominóhatás
Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a DNS-ünkben kódolt tulajdonságainkat a környezeti körülmények is befolyásolják. Ezek nem magát a DNS-t változtatják meg, hanem annak működését – ilyenek lehetnek egyes orvosságok, gyógyszerek, stressz, az elfogyasztott ételek, a velünk érintkező vegyi anyagok és a minket körülvevő környezet is.
A DNS-metiláció tehát tulajdonképpen azt jelenti, hogy a DNS-hez egy plusz metilcsoport kapcsolódik. És amikor egy gén metilált lesz, akkor tartósan úgy is marad, ami a génkifejeződés elnyomásához vezet.
Korábbról már ismert, hogy például az allergiára való hajlam, a hipermobilitás, az IBS, és egyéb emésztőrendszeri problémák is hasonlóképp alakulhatnak ki. A kutatók szerint az ADHD öröklődése esetén egy apró eltérés befolyásolja a viselkedési jellemzők széles skáláját, éppen ezért nem egységes szindrómáról van szó, ami arra is magyarázatként szolgálhat, hogy egyes környezeti tényezők miként járulnak hozzá az agyfejlődés ismert különbségeihez, illetve miként képesek súlyosbítani a neurodivergens tüneteket.
Az ADHD az autizmus egy formája?
Hasonló mintázatot figyeltek meg az autizmus-spektrumzavar kialakulása mögött is. Mindkét esetben egy idegrendszeri fejlődési állapotról van szó, amelyek között eddig ismeretlen kapcsolat volt. Az esetek 70 százalékában az ADHD és az autizmus ugyanazon családon belül jelenik ugyanis meg. A sok eltérés mellett rendkívül sok hasonlóság is felfedezhető az autista és a hiperaktív emberek viselkedési mintái között, éppen ezért a fenti tanulmány fényében a szakértők azt javasolják, hogy az autizmus-spektrumzavar részekéntismerjék el az ADHD-t is.
