Ha a pár egyik – vagy mindkét – fele elégedetlen a kapcsolattal, rendszerint szakítanak. Vannak, akiknek sikerül békében különválni, fenntartva egy viszonylag jó kapcsolatot, míg mások hajlamosak korábbi partnerüket a lehető legrosszabb színben feltüntetni.
Szakításkor kénytelenek vagyunk a rossz emlékekre, partnerünk kevésbé jó tulajdonságaira, szokásaira koncentrálni. Ez egyfajta védekező mechanizmus, hiszen így könnyebb elengedni a másikat, kisebb veszteségnek éljük meg, hogy véget ért a kapcsolat. Ehhez persze nincs szükség arra, hogy az exeinkre kígyót-békát kiáltsunk, sokan azonban mégis így tesznek.
Figyelmeztető jelek
Volt egy másfél éves kapcsolatom, ahol sorra derült ki a párom exeiről, hogy mind őrültek, nem beszámíthatók és agresszívak. Függetlenül a körülményektől, attól, hogy a srác mit csinált vagy hogy mennyi ideig voltak együtt. Észrevehettem volna, hogy itt valami nincs rendben, de túl fiatal és tapasztalatlan voltam ehhez. Aztán volt egy férfi, akivel nagyjából háromszor randiztam. Az első találkozás alkalmával ebédelni mentünk, ő szinte levegővétel nélkül mesélte, hogy hogyan jött rá, hogy a felesége, az a hálátlan, hisztis nő megcsalja, és különben is, teljesen őrült, hogy eldob egy ennyi éve jól működő házasságot. Én pedig kitartóan hallgattam a levesem fölött.
Mindannyian tudjuk, hogy ezek nem egyedi esetek. Az, hogy az ember hogyan beszél a korábbi partnereiről, számtalan tényezőn alapszik: kiderül belőle, hogy az illető vállalja-e a felelősségét abban, hogy tönkrement a kapcsolat, tükrözi például a racionális gondolkodás képességét, az empátia és az együttérzés mértékét, valamint az is kiderül, mennyire fontos neki, hogy mit gondol róla a környezete. Az, hogy hogyan jellemezzük az exeinket, többet árul el rólunk, mint korábbi partnereinkről. Éppúgy, ahogy a kapcsolat fenntartásához, a szakításhoz is két ember kell. Mindannyian követünk el hibákat, nincs olyan szakítás, amelyikben csak az egyik fél játszott szerepet, miközben a másik minden tőle telhetőt megtett.
Fontos az objektivitás
Vannak azonban olyan esetek, amikor meglehetősen nehéz a korábbi partnerünkről korrekt jellemzést adni. Ilyenek például a bántalmazó kapcsolatok, hiszen semmilyen körülmény nem jogosítja fel az embert arra, hogy erőszakosan lépjen fel a párjával szemben. Őrültnek nevezni a korábbi partnerünket bár jogosnak tűnhet, de még ilyen esetben sem célravezető. Érdemes ilyenkor konkrét megfogalmazást adni.
Sok esetben figyelmeztető jel, hogy hogyan mesél valaki a korábbi partnereiről. Teljesen természetes, ha valaki őrültként kezd viselkedni, ha éveken át hazudtak neki, ezzel pedig megfosztják a saját igazságától, a szabadságához való jogától. A hazugság, hűtlenség, manipuláció hatására egy idő után ő maga is elkezd majd kételkedni abban, amit átél, amit érez vagy gondol, ez pedig érzelmi bizonytalansághoz, szorongáshoz vezet. Egy ilyen helyzetben az áldozat nem tehet mást: vagy elmenekül, vagy felveszi a harcot az erőszakkal szemben. És mivel az áldozat partnere nagy valószínűséggel nem fogja beismerni az akár évek óta húzódó hazudozást, manipulációt, az erre adott reakció miatt őrültnek fogja titulálni a másikat.
A korábbi partnerüket őrültként jellemző emberekkel a másik probléma az, hogy hajlamosak ezt a jelzőt olyan esetekben használni, amikor párjuk egyszerűen csak nem felelt meg az igényeiknek, stresszes, feszült vagy ideges volt. A kultúránk amúgy sincs túl jó kapcsolatban bizonyos érzelmekkel, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a harag és annak kifejezése rossz és elítélendő. Ezzel szemben az igazság viszont az, hogy a düh, a harag szükséges érzelem, hiszen figyelmeztet minket arra, ha olyan dolog történik velünk, amit elfogadhatatlannak tartunk. Probléma merülhet fel akkor is, ha ezzel az érzelemmel nem tanulunk meg együtt élni, nem tudjuk megfelelően kifejezni.
Később aztán kiderült, hogy a srác, akinek minden korábbi barátnője – idővel persze én is – ok nélkül őrült meg, sokszor nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is bántalmazta a partnereit. Természetesen nem minden esetben ilyen súlyos a helyzet, de tényleg érdemes odafigyelni arra, hogy hogyan beszél valaki a korábbi partnereiről. Akkor is, ha nem volt jó egy kapcsolat, lehet tisztelettel beszélni a másikról. Teljesen rendben van, ha beszélünk a korábbi kapcsolatainkról, elmeséljük, hogy mi az, amire vágyunk, és mi volt, ami problémát okozott. A lényeg, hogy tanuljunk a korábban elkövetett hibáinkból, hogy a következő kapcsolatunk stabilabb, erősebb lehessen.
