Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mindenki boldog akar lenni. Az önsegítő könyvek évek óta töretlen népszerűségnek örvendenek, hiszen a boldogság már nem csak az elit kiváltsága. Nagyjából 50 évvel ezelőtt Warner Wilson pszichológus még azt vallotta, hogy az ember kevésbé lesz boldog, ha tanulatlan és szegény, sőt a boldog embert fiatalnak, egészségesnek, jól képzettnek, extrovertáltnak és optimistának írta le. De mi kell ehhez ma?
Vannak társadalmi értékek, amiket hajlamosak vagyunk a boldogsággal egyenlővé tenni. Ilyen például a házasság, a jól fizető munkahely vagy a megfelelő fizikai állapot. Sőt, vannak emberek, akik szerint a rendszeres meditáció, a pozitív gondolkodás egyenes út a boldogsághoz. Arra, hogy van-e tuti recept az ideális állapot elérésére, a The Conversation kereste a választ.
Nincs egyetemes megoldás
Az élet minden területén törekszünk a boldogságra. Azt hallgatjuk, hogy jobb szülő, munkaerő válik belőlünk általa, sőt az életünk összességében jobb lesz. Nem csoda ezek után, ha mindenki ezt az idilli állapotot keresi, függetlenül a körülményektől. De mi van akkor, ha éppen a boldogság utáni kényszeres kajtatás tesz minket boldogtalanná?
Nincs olyan módszer, ami mindenki számára meghozza a várt eredményt. Az emberek alapvetően különböző dolgokat értékelnek az életben, az anyagi javaktól kezdve az intellektuális fejlődésig bármi boldoggá tehet minket. Éppen ezért, a legtöbb boldogságkutatás olyan kvantitatív módszereket alkalmaz, amelyek a legtöbb ember esetében alkalmazhatóak.
Természetes, ha néha szomorú vagy dühös vagy
Eredetileg a boldogság tanulmányozására szentelt tudományág a jóllét és a pozitív érzelmek maximalizálásával, valamint a negatív érzelmek minimalizálásával foglalkozott. Ez a megközelítés azonban egyre kevésbé alkalmazható.
Manapság egyre több kutató tud azonosulni az ókori filozófus, Arisztotelész jó életről alkotott nézetével. Arisztotelész azzal érvelt, hogy a boldogság nemcsak a pozitív érzésekről, hanem arról is szól, hogy miként tudjuk értékelni a jobb érzéseket. Szerinte ugyanis a boldogság magában foglalja a különböző érzések megtapasztalását is.
Ez alapján tehát a boldogság nem kizárólag öröm, hanem egyfajta elkötelezettség is a céljaink iránt. Időnként teljesen helyénvaló, ha szomorúak, dühösek vagy csalódottak vagyunk, ugyanúgy, ahogy lehetünk optimisták és reménnyel teliek, hogy a dolgok jóra fognak fordulni. A boldogság mellett fontos az is, hogy értelme legyen mindannak, amin keresztülmegyünk. Élvezhetjük az életet különösebb célok nélkül is, de akár úgy is elérhetjük a céljainkat, hogy közben mindez nem okoz számunkra örömet. De vajon melyik a hosszú távú boldogság kulcsa?
Mindenkinek más
Az öröm átélése és a célok elérése nagyban függnek attól, hogy milyen a kultúránk, a személyiségünk, vagy milyen értékrendet képviselünk. Van, aki abban teljesedik ki, hogy egy stabil családot hoz létre, majd ebben a környezetben neveli a gyerekeit, másnak viszont az jelenti a földöntúli boldogságot, ha világot láthat és tapasztalatokat szerezhet – gyerekekkel vagy azok nélkül.
Az eddigi kutatások eredményei szerint a különböző személyiségű emberek egymástól eltérő módon tapasztalják meg a boldogság érzését. Például az extrovertáltak számára általában nagyobb örömet okoz a boldogság hedonista megközelítése, míg másoknak a pillanatnyi öröm átélése egyáltalán nem, valamilyen cél kitűzése és elérése azonban annál inkább hozzájárul a boldog élethez.
Azok az emberek, akik nyitottak a tapasztalatszerzésre, vagyis szívesen próbálnak ki új és/vagy nem szokványos dolgokat, nagyobb eséllyel érzik magukat boldognak. Az ilyen emberek esetében az időnként felmerülő negatív érzelmek egyáltalán nem csökkentik a boldogság mértékét, sőt más embereknél kevésbé tartanak attól, hogy „túl boldognak” látszanának, ez pedig szintén segíti a boldogság kiteljesedését. Ilyen esetekben az is nagymértékben hozzájárul a boldogsághoz, hogy az ember jellemzően kevésbé akar megfelelni a társadalom által felállított normáknak.
Idővel a személyiségünk is változik, hajlamosak vagyunk érzelmileg stabilabbá, lelkiismeretesebbé válni, ahogy öregszünk. Ez azt is jelenti, hogy a boldogsághoz való hozzáállásunk is változik. Egy tanulmány szerint, amely azt vizsgálta, hogy miként vélekedünk a boldogságról és a személyiségünk fejlődéséről, az emberek másképp definiálják a boldogságot attól függően, hogy éppen milyen életszakaszban vannak.
A korai fejlődés szakaszaiban a boldogságunk elsősorban a társadalmi normáktól függ, a lényeg, hogy a környezetünk szeressen és elfogadjon. Ahogy egyre több mindent tapasztalunk meg a világból, elkezdünk különbséget tenni a saját és más emberek érzelmei között, hiszen ezáltal tudjuk elérni a saját céljainkat. Az idő múlásával átértékelődik bennünk, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak az életben. Például fontosabbá válik az, hogy kivel töltjük a szabadidőnket, mint az, hogy mi a program. Idővel nem biztos, hogy megéri elmenni Disneylandbe, csak azért, mert mindenki más is volt már ott. A kutatók szerint minél érettebbek vagyunk, annál rugalmasabban kezeljük a jóllétünket, ezáltal pedig több lehetőséget teremtünk a boldogságra.
Nem érdemes másokra hallgatni!
Az tehát teljesen valószínűtlen, hogy a szakemberek ki fognak találni egy univerzális szabályt arra, hogy mitől lesznek boldogok az emberek. Vannak, akik esetében még az az örök érvényűnek hitt bölcsesség is megkérdőjeleződik, hogy a pénz nem boldogít. Friss kutatások eredményei szerint mindez csupán attól függ, hogy mire költjük el a pénzünket, és hogy a megvásárolt termék vagy szolgáltatás mennyire passzol a személyiségünkhöz.
Legközelebb, amikor egy kedves ismerős megpróbál meggyőzni arról, hogy mi mindent érdemes megtenni a boldog élet érdekében, ne ess pánikba. Ahányan vagyunk, annyiféle út vezet a boldogsághoz, nem kell semmilyen univerzális képlet szerint élnünk ahhoz, hogy elégedettek lehessünk az élettel. Ezt pedig érdemes szem előtt tartani, hiszen sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a boldogsággal kapcsolatos szociális elvárásoknak való megfelelés miatt válunk boldogtalanná. A boldogság kulcsa tehát, hogy megismerjük önmagunkat, és képesek legyünk a saját értékrendünk szerint élni – függetlenül attól, hogy mások mit mondanak.
