A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat – mondta Abraham Lincoln. Míg otthon, a konyhaasztalnál csak ingatjuk a fejünket, hogy ezek mind született bűnözők-e, vagy csak az idők során váltak cinikus, törtető önimádókká, akik nem ismerik fel a saját hibáikat, addig a pszichológusok a laboratóriumaikban foglalkoztak a kérdéssel: vajon a hatalom tényleg érzéketlenné és korrupttá tesz?
Évtizedek hatalommal kapcsolatos kutatásait foglalta össze Brian Resnick, melyek különböző szempontból mutatják meg, hogyan változik az emberek valóságészlelése, belső érzelemvilága és döntéseinek mozgatórugója, ha hatalmat kapnak. A legtöbb most idézendő kutatásban nem olyanok szerepeltek, akiknek valóban nagy hatalma van. Hétköznapi emberek voltak, akikkel a pszichológusok valahogyan (borzasztó egyszerű módokon) elérték, hogy nagyobb hatalmúnak érezzék magukat, azt higgyék, hogy az erő velük van. Már így is, a kísérletek fél-egy órájában, megmutatkoztak a viselkedésükben azok a változások, melyektől kinyílik a bicska az átlagember zsebében, ha valódi hatalommal bíró emberek néha nehezen menthető ténykedéseivel szembesül. Az első változás, ami már az észlelés terén megmutatkozik, egészen abszurd.
A hatalommal bírók kisebbnek látnak másokat
Konkrétan, fizikailag alacsonyabbnak érzékelik a többi embert, mint akiknek nincs hatalmuk, vagy mint amilyenek azok valójában. Szoktuk azt emlegetni, hogy az igazán megveszekedett, hatalmi mámorukban tobzódó despoták alacsony emberek, Napóleontól Ceaușescuig, és a sor tetszőlegesen folytatható. Ez lehet, hogy így van, de a szabály alól ők a kivételek. Általában az emberek a nagyobb magassághoz nagyobb hatalmat társítanak. Egy kutatás szerint, ha pusztán a testmagasság alapján nézzük meg a fizetéseket, az átlagnál magasabbak majd ezer dollárral többet keresnek egy évben. Ennek valami ősemberségünk előtti időkre visszanyúló, biológiailag kódolt oka lehet. Azon nyomban működik fordítva is: az alacsony magassághoz kisebb hatalmat társítunk, és akik pedig úgy érzik, náluk van a hatalom, elkezdenek kisebbnek látni másokat.
A pöffeszkedés is oda-vissza működik
Kevés hatalmon lévő embert látsz görnyedt háttal, magát összehúzva állni. Van a hatalomérzetnek póza, például a kihúzott hát, magasba emelt, széttett karok – melyet a sportolók mutatnak a győzelmük esetén. Jelentése kábé: én vagyok az isten. Ha a pszichológusok ilyen pózban tartják az alanyaikat, már ezzel önmagában elérik, hogy azok nagyobb hatalmúnak, erősebbnek, győztesnek érezzék magukat. Ez még vak sportolóknál is működik. Még sosem láttak ilyen pózt, mégis megcsinálják, amikor győznek.
„A hatalom nem korrumpál, hanem felszabadít”
Ezt Joe Magee hatalomkutató mondja. Míg nem vagy fölényben, addig általában másokkal kell együttműködnöd, csomóféle elvárásnak és szabálynak megfelelni. Amint hatalomra kerülsz, ezek a korlátok szertefoszlanak, és kiélheted valódi éned, valódi vágyaid, anélkül hogy különösebben megérintődnél attól, hogy mások mit gondolnak. Ez a hatás sokféleképpen megjelenik a viselkedésben. Például:
Kevésbé veszik figyelembe mások szempontjait
Az ezt kimutató kísérlet ismét fájón egyszerű, és elemi szinten mutatja meg a hatalomérzet hatását. Megint elérték, hogy egyes kísérleti személyek hatalmasabbnak gondolják magukat a többieknél, majd arra kérték őket, hogy rajzoljanak egy E-betűt a homlokukra. Ezt ugye két irányban lehet kivitelezni, vagy úgy, hogy az E őneki, amikor a tükörben nézi, álljon jó irányba; vagy úgy, hogy neki fordítva legyen, de a többieknek, akik ránéznek, jó oldalra mutasson. Akik a hatalmi csoportba kerültek, azok inkább úgy rajzolták, hogy nekik maguknak legyen jó az irány, míg akiknél nem indukáltak hatalomérzetet, azok inkább a többiek szempontját vették figyelembe.
Határozott döntéshozók
Számos előnye van annak, ha hatalmad van, többek között az, hogy számodra kedvezően alakulnak a körülmények. Egy kísérletben azok, akik hatalmat éreztek, sokkal előbb rászóltak a velük egy helyiségben várakozó, idegesítően viselkedő alakra, mint azok, akiket nem tettek a kísérletvezetők hatalmi pozícióba. Jóval gyorsabban és egyszerűbben hoznak döntést, mint egy átlagember. Kevesebbet vesznek észre abból, hogy mennyi akadály áll a döntésük megvalósításának útjában. Absztraktabban gondolkodnak, inkább a nagy egészt és a célt nézik, mint a piszlicsáré problémákat, amiket a döntés más embereknek okoz, vagy amik a megvalósítást nehezítik. Csináld meg, nem érdekelnek a részletek meg a nyavalygások, találd meg a módját!
Képmutatókká válnak
Joris Lammers azt vizsgálta, hogyan függ össze a hatalomérzet a morális döntésekkel . Először véleményt kérdezett, kik mennyire látják magukat becsületesnek. A hatalmi érzetben lévő alanyaik azt mondták, ők bizony kevesebbet csalnak, mint mások. Sosem tennék, bezzeg a többiek! Sajnos ezután a pszichológusok lehetőséget teremtettek nekik a csalásra, és éppen az ellenkezője lett a valóság. A hatalmi pozícióban lévők előbb, és inkább csaltak, mint a többi résztvevő.
Úgy érzik, nekik több jár
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Az előző kísérlet szerzői azzal magyarázzák a fenti jelenséget, hogy akik hatalmon vannak, nemcsak azért veszik el szemrebbenés nélkül, amire szükségük van, mert büntetlenül megtehetik, hanem azért is mert valahol, tudat alatt feljogosítva érzik magukat a javakra. A pszichológiai kísérletben például azt gondolják, hogy több jár az ő kísérlettel töltött idejükért, mint másoknak. Ezt is meg lehet fordítani, az alacsony hatalmi pozícióban lévő emberek, nemcsak azért nem tesznek meg bármit a saját érdekükben, mert félnek a következményektől, hanem nem is érzik úgy, hogy az járna nekik.
Nem rossz ember az, akinek hatalma van
Pamela Smith hatalomkutató azért óva inti a „kisembereket” attól, hogy azt higgyék, mindenki, akinek hatalma van, érzéketlen, rideg és nem törődik másokkal. Ő azt találta, hogy az adott ember eredeti értékrendje erősödik meg, amint több hatalomhoz jut. Azok, akik szociálisan érzékenyek, mások érdekeire odafigyelők voltak, megőrizték és kiteljesítették ezt a tulajdonságukat, ahogy hatalmuk lett. Az énközpontú, saját érdekükkel törődő embereket tette csak még önzőbbé a hatalom.
Van tehát egy csomó olyan dolog a hatalomban, ami torzítja az addigi észlelést és gondolkodásmódot. Sok ezek közül szükségszerű is, például a gyors döntések meghozatala. Jó, érzékeny emberek kezében a hatalom pedig sok jót hozhat az egész csoport számára. Mindenesetre nem árt tisztában lennie ezekkel a hatásokkal annak, aki valamiért magasabb pozícióba kerül.
