Valószínűleg csak a nyelv által közvetített jelektől szabadul meg így, de az is lehetséges, hogy csendet kér ilyenkor az agy.
Több magyarázat is létezik a meglepően gyakori jelenségre. A legvalószínűbb az, hogy a szánkban végbemenő kisebb-nagyobb történésekről folyamatosan tudósító nyelvtől egyszerűen csak szeretne egy rövid időre megszabadulni az agyunk, de a SciSHow szerint az is lehetséges, hogy egy kommunikációval kapcsolatos evolúciós „nyom” a kulcsa mindennek.
„Most kussolj egy kicsit?!”
Az első magyarázat azért tűnik a legesélyesebb megoldásnak, mert a nyelv által az agy felé továbbított jelek ugyanabban a régióban kerülnek feldolgozásra, amely a koncentrációt vagy a különböző mozgások összehangolását igénylő feladatok esetén is aktív. A nyelvünk kiöltésével, vagy annak az ajkak közé szorításával reagáló agy tehát csendet kér ilyenkor, hogy koncentrálhasson. Például erre:
Vagy csak bénázunk?
Lehet persze véletlenszerű is a gyerekek körében gyakoribb mozdulat: még nem tanulták meg megfelelően kezelni a testrészeiket, ezért egy teljesen irreleváns pillanatban is megmozdul a nyelvük.
Evolúciós maradvány
Más kutatók szerint a jelenség az emberi beszéd kialakulásával, és az azt megelőző kommunikációs formákkal lehet összefüggésben. A hangok használata előtt ugyanis valószínűleg arc- és kézmozdulatok segítségével tudattuk másokkal, mit is akarunk tőlük. A kézmozdulatokért és a beszédért mellesleg az agy ugyanazon régiója, a Broca terület a felelős.
Egy kutatócsoport szerint ez lehet az oka annak, hogy a nyelvvel, illetve a kommunikációval kapcsolatos feladatokat végrehajtó gyerekek gyakran kidugják a nyelvüket. A kutatás során az volt a gyerekek feladata, hogy kopogjanak, ha a kutatók ráütöttek az asztalra, és ráüssenek az asztalra, ha a kutatók kopogtak. A kopogással kommunikáló gyerekek pedig a nyelvüket is gyakran kidugták, ami könnyen lehet annak a jele, hogy a nyelvükkel is megpróbáltak ilyenkor „társalogni”.
