A pszichológusok ezrével végzik a különböző kísérleteiket, amióta csak beszélhetünk erről a tudományról. Van köztük sok érdekes, és vannak olyanok, amik világhírre tettek szert. Ezek a kísérletek fontos kérdésekre keresték a választ, és alapjaiban változtatták meg azt, amit az emberről és az emberi lélekről gondolunk. Rávilágítottak az emberi gyarlóságra, kiderítették, hogy miért tehettek normális emberek a körülmények hatására abnormális dolgokat, vagy olyan egyetemes kérdésekhez vittek közelebb, hogy mi mozgatja például az anya-gyerek kapcsolatot.
hirdetés
Eltelhetett akár ötven-nyolcvan év is a kísérlet óta, még mindig beszélünk róluk, tanítják az iskolákban őket, filmekben kerülnek elő. A legtöbbről valószínűleg már szinte mindenki hallott. De mennyire tudod igazából, hogy mik is ezek a kísérletek?
hirdetés
Most tesztelheted tudásod, a leghíresebb kísérletek közül hat szerepel a kvízben. Ismered őket?
Indulhat a kvíz
6 kérdéses játék
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: Nem véletlenül kapta ez a kísérlet a konformitás-kísérlet nevet. A kutatók számára is megdöbbentő módon az emberek fele égbekiáltóan rossz válaszokra is azt mondta, hogy az a helyes, ha a körülöttük lévő többi ember egybehangzóan a rossz válaszra szavazott.
Eddig /1
találat - ez %
1. kérdés
Solomon Asch 1951-ben arra volt kíváncsi, hogy az emberek mennyire döntenek a saját legjobb belátásuk szerint, és mennyire befolyásolja őket más emberek véleménye. Az volt a feltételezése, hogy azokban az esetekben, ha nem biztosak egy döntésükben, másokra hallgatnak, míg ha biztosak abban, hogy mi a jó döntés, akkor magukra hagyatkoznak. És mi jött ki?
Igen, sajnos az emberek fele nem hitt a saját szemének és legjobb belátásának, hanem a csoport véleményét szajkózta. Az indokok: nem akart kilógni a csoportból, megkérdőjelezte sajátmagát (biztos nekik van igazuk, még ha én másképp is látom), sokan pedig tagadták, hogy nem jó választ adtak, azt mondták, hogy biztosak benne, hogy jól válaszoltak.
Pontosan ez. Minél inkább biztosak voltak a saját válaszukban, annál inkább figyelmen kívül hagyták mások véleményét. És fordítva: annál jobban támaszkodtak mások véleményére, minél kevésbé tudták ők maguk a helyes választ.
Nem véletlenül kapta ez a kísérlet a konformitás-kísérlet nevet. A kutatók számára is megdöbbentő módon az emberek fele égbekiáltóan rossz válaszokra is azt mondta, hogy az a helyes, ha a körülöttük lévő többi ember egybehangzóan a rossz válaszra szavazott.
Az emberek 80%-a nem hagyta magát befolyásolni mások véleményétől, és kitartott a nyilvánvaló helyes válasz mellett, ha a csoport tagjai mást is mondtak.
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: Feltételes reflex
Eddig /2
találat - ez %
2. kérdés
Ki ne hallott volna Pavlov kutyájáról, még az 1890-es évekből. Pavlov úgy etette a kutyát, hogy minden alkalommal, amikor felszolgálta az ételt, egy csengő is megszólalt. A kutyának, ha meglátta a finomságokat, megkezdődött a nyálelválasztása. Egy idő után, ha nem volt kaja, csak a csengő szólalt meg, a kutyának akkor is elkezdett folyni a nyála. Hogyan nevezzük a csengőszóra nyáladzás jelenségét?
A módszer a klasszikus kondicionálás (az operáns kondicionálásban az állatnak tennie is kell valamit, itt meg ő passzív, csak kiváltódik nála a nyáladzó reflex.) Az ételre adott reakció a feltétlen reflex, mert ez eleve „kódolva van”, a csengőre adott pedig a feltételes reflex – mert az a feltétele a nyálfolyásnak, hogy a csengő és az étel társítva legyenek.
Operáns kondicionálás
Feltétlen reflex
Feltételes reflex
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: Mert bár módszertanilag és etikailag számos ponton megkérdőjelezhető, nem volt még egy olyan kísérlet, ami ennyire összetetten mutatta volna be, hogy a körülmények mely összetevői vezetnek az egymással való kegyetlenkedéshez. Mindenki, a kísérlet tervezője számára is váratlan és előre elképzelhetetlen volt a hatás, amit a kísérlet tett a résztvevőkre, beleértve magát, Zimbardót is, és számos, ebből levont következtetés azóta is helytálló, és iránymutatást ad.
Eddig /3
találat - ez %
3. kérdés
Legyünk túl a durvákon! Milgramhoz hasonlóan az emberi lélek legsötétebb bugyrába akart betekinteni a mostanában Magyarországon is sokat vendégeskedő Philip Zimbardo a stanfordi börtönkísérlettel. Önkéntes és erőszakellenes egyetemisták voltak a kísérlet alanyai, akiket random osztottak be börtönőr, vagy fogvatartott szerepbe. A körülmények kihozták a résztvevőkből a gonoszt, a „fogvatartottakat” az egyenruha, az autonómiájuk megsértése, pl. az, hogy nem volt nevük, csak egy számuk, megfosztotta az emberi méltóságuktól, engedelmes robotokká váltak ás pszichés zavaraik lettek. Közben a „börtönőröket” a korlátlan hatalom érzete és a körülmények végletesen kegyetlen viselkedésekre sarkallták. A kísérlet a tervezett két hét helyett hat napig tartott, Zimbardo maga szakította meg, mert annyira elfajultak a dolgok. Értelemszerűen többet nem ismételték meg. Miért soroljuk mégis, ezt a be sem fejezett kísérletet a leghíresebbek közé?
A Stanfordi börtönkísérlet a tudományos kutatás rengeteg szabályát szegte meg, mégis meghatározó a gondolkodásunkban. Talán ez inspirálta a legtöbb filmet, írtak belőle regényt, a BBC-n sorozat volt róla, sőt még Stanford Prison Experiment nevű együttes is van.
Mert bár módszertanilag és etikailag számos ponton megkérdőjelezhető, nem volt még egy olyan kísérlet, ami ennyire összetetten mutatta volna be, hogy a körülmények mely összetevői vezetnek az egymással való kegyetlenkedéshez. Mindenki, a kísérlet tervezője számára is váratlan és előre elképzelhetetlen volt a hatás, amit a kísérlet tett a résztvevőkre, beleértve magát, Zimbardót is, és számos, ebből levont következtetés azóta is helytálló, és iránymutatást ad.
Mert nagy hatással volt arra, hogy hogyan gondolkodunk a büntetés-végrehajtásról, és azóta egészen másképp gondolkodunk a börtön- vagy halálbüntetésről, mint korábban.
Mert cáfolhatatlan tudományos bizonyítékát adta annak, hogy a gonoszság bárkiből kihozható.
hirdetés
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: Az, hogy emberek a körülmények hatására (a tekintélynek való engedelmesség, a helyzetnek való megfelelési vágy) képesek nagy fájdalmat, sőt akár halálos sérülést okozni számukra idegen embereknek úgy, hogy közben pontosan tudják, mit tesznek, rémesen érzik magukat tőle, és mégis megteszik.
Eddig /4
találat - ez %
4. kérdés
Kezdjük egy igazi nagy durranással: a Milgram kísérlet. A második világháború után sokakat foglalkoztatott, hogy normálisnak tűnő emberek hogyan voltak képesek pszichopatákhoz illő brutális kegyetlenségekre. Egy bizonyos szempontból erre adott választ Stanley Milgram 1963-ban publikált kísérletében. De mi is derült ki a kísérletből?
Milgram engedelmességi kísérletét tanulási helyzetnek álcázta, ahol a kísérletben résztvevőket arra kérte a kísérletvezető, hogy áramütéssel büntessék a „tanulót” (valójában ő egy beépített ember volt), ha rossz választ ad. A feszültséget minden rossz válasz után növelni kellett. Jelölve volt a skálán, hogy „erős áramütés”, majd „halálos áramütés”. A „tanuló” az egyre erősebb áramütésekre nyögött, fájdalmában kiáltott, könyörgött, hogy hagyják abba, majd végleg elhallgatott. A kísérleti személyek 63%-a azonban mégis megnyomta a „halálos áramütés” gombot is. A legtöbb résztvevő – aki elment a végéig – teljesen kiborult, rettenetesen érezték magukat, felfokozott stresszben voltak, többeket kezelni kellett utána; de mégis elmentek a végsőkig. Ma már az etikai normák szerint nem lehetne ilyen kísérletet csinálni, és többen vitatják azt is, hogy tudatalatt nem voltak-e tisztában a résztvevők azzal, hogy színjátékot látnak. Ezzel együtt Milgram kísérlete az egyik legnagyobb hatású pszichológiai kísérlet a mai napig.
Az, hogy az emberek felmentik magukat a „parancsra tettem” formulával, és bemagyarázzák maguknak, hogy nem is tettek semmi rosszat, hiszen az adott esetben az volt a legfontosabb, hogy a hazájukat szolgálják.
Az, hogy ha az emberek valakit ellenségnek tekintenek, akkor képesek őszinte gyűlöletet érezni.
Az, hogy emberek a körülmények hatására (a tekintélynek való engedelmesség, a helyzetnek való megfelelési vágy) képesek nagy fájdalmat, sőt akár halálos sérülést okozni számukra idegen embereknek úgy, hogy közben pontosan tudják, mit tesznek, rémesen érzik magukat tőle, és mégis megteszik.
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: A szoros testi kontaktuson keresztül kifejezett szeretet fontosabb a gyerekek érzelmi fejlődése, pszichés egészsége szempontjából, mint a testi szükségleteik azonnali kielégítése.
Eddig /5
találat - ez %
5. kérdés
Harlow szőranya kísérletét kicsike rézusz majmokkal végezte a hatvanas években. A kísérletnek és a belőle táplálkozó kutatásoknak meghatározó szerepe volt abban, amit ma a gyerekek korai társas fejlődéséről és a kötődésről gondolunk. Mi volt a tanulság Harlow kísérletében?
Az újszülött rézusz majmokat elválasztották anyjuktól, és egy drótból készült, illetve egy puha szőrrel borított mű pótmamát kaptak. A drótanyához hozzá volt erősítve egy cumisüveg, finom tejjel, a szőranya nem adott táplálékot. Mégis a kismajmok sokkal több időt csüngtek a szőranyán – a drótanyával alig foglalkoztak – és azok a majmok, akiknek szőr pótmamájuk volt egészségesebb felnőtt majmok lettek, mint a drótanyások. A kísérletből nőtt ki a kötődéselmélet, és gondoljuk ma, hogy a szülői melegség, a testi kapcsolat, a csecsemő érzelmi szükségleteinek kielégítése fontosabb, mint csak a fiziológiás szükségletekkel törődni.
A kicsinyek fejlődése szempontjából legfontosabb a korlátlan táplálék elérhetősége, ezért is gyakorolja egyre több kismama az igény szerinti szoptatást.
A szoros testi kontaktuson keresztül kifejezett szeretet fontosabb a gyerekek érzelmi fejlődése, pszichés egészsége szempontjából, mint a testi szükségleteik azonnali kielégítése.
A szőrös anyákat jobban kedvelik a csemeték, legyen szó állatról vagy emberről, mint a szőrteleneket.
A válasz helyes!
Ez most nem jött össze.
A helyes válasz: Kognitív disszonancia redukció
Eddig /6
találat - ez %
6. kérdés
1957. óta kísérletből is tudjuk, hogy ha egymással ellentétes tudattartalmak: hitek, attitűdök, vagy viselkedések vannak egyszerre a tudatunkban, az roppant kellemetlen érzést okoz. Ezt a rossz érzést azzal csökkentjük, hogy a két ellentétes gondolat közül az egyiket kizárjuk a tudatunkból, vagy legalább azt mondjuk rá, hogy az nem számít. Hogy hívjuk ezt?
Festinger és Carlsmith mutatta be, hogy az emberek hogyan hazudnak maguknak azért, hogy ne tűnjenek hülyének önmaguk előtt. Egy unalmas dolgot kellett megcsinálniuk a kísérletben, majd arra kérték őket, győzzék meg az utánuk jövő kint várakozót, hogy jó lesz, izgalmas dologban fog résztvenni. Valakinek 1 dollárt fizettek ezért, valakinek 20-at. Aki 20 dollárt kapott, az utána bevallotta, hogy unalmas volt, és ő pénzért hazudott az utána következőnek. Aki viszont csak 1 dollárt kapott, az utólag is azt állította, hogy izgalmas volt a feladat. Az 1 dollár kevés volt ahhoz, hogy hazudjon érte, és ez disszonanciát okozott. El kellett hinnie, hogy valóban izgalmas volt a feladat, nem hazudott egy ilyen nevetséges összegért.
Kognitív disszonancia redukció
Attribúció
Sztereotípia
/
találat - ez %
Összes kvíz
hirdetés
