Ismered a világ leghíresebb pszichológiai kísérleteit?

Igen, sajnos az emberek fele nem hitt a saját szemének és legjobb belátásának, hanem a csoport véleményét szajkózta. Az indokok: nem akart kilógni a csoportból, megkérdőjelezte sajátmagát (biztos nekik van igazuk, még ha én másképp is látom), sokan pedig tagadták, hogy nem jó választ adtak, azt mondták, hogy biztosak benne, hogy jól válaszoltak.

Festinger és Carlsmith mutatta be, hogy az emberek hogyan hazudnak maguknak azért, hogy ne tűnjenek hülyének önmaguk előtt. Egy unalmas dolgot kellett megcsinálniuk a kísérletben, majd arra kérték őket, győzzék meg az utánuk jövő kint várakozót, hogy jó lesz, izgalmas dologban fog résztvenni. Valakinek 1 dollárt fizettek ezért, valakinek 20-at. Aki 20 dollárt kapott, az utána bevallotta, hogy unalmas volt, és ő pénzért hazudott az utána következőnek. Aki viszont csak 1 dollárt kapott, az utólag is azt állította, hogy izgalmas volt a feladat. Az 1 dollár kevés volt ahhoz, hogy hazudjon érte, és ez disszonanciát okozott. El kellett hinnie, hogy valóban izgalmas volt a feladat, nem hazudott egy ilyen nevetséges összegért.

Milgram engedelmességi kísérletét tanulási helyzetnek álcázta, ahol a kísérletben résztvevőket arra kérte a kísérletvezető, hogy áramütéssel büntessék a „tanulót” (valójában ő egy beépített ember volt), ha rossz választ ad. A feszültséget minden rossz válasz után növelni kellett. Jelölve volt a skálán, hogy „erős áramütés”, majd „halálos áramütés”. A „tanuló” az egyre erősebb áramütésekre nyögött, fájdalmában kiáltott, könyörgött, hogy hagyják abba, majd végleg elhallgatott. A kísérleti személyek 63%-a azonban mégis megnyomta a „halálos áramütés” gombot is. A legtöbb résztvevő – aki elment a végéig – teljesen kiborult, rettenetesen érezték magukat, felfokozott stresszben voltak, többeket kezelni kellett utána; de mégis elmentek a végsőkig. Ma már az etikai normák szerint nem lehetne ilyen kísérletet csinálni, és többen vitatják azt is, hogy tudatalatt nem voltak-e tisztában a résztvevők azzal, hogy színjátékot látnak. Ezzel együtt Milgram kísérlete az egyik legnagyobb hatású pszichológiai kísérlet a mai napig.

Az újszülött rézusz majmokat elválasztották anyjuktól, és egy drótból készült, illetve egy puha szőrrel borított mű pótmamát kaptak. A drótanyához hozzá volt erősítve egy cumisüveg, finom tejjel, a szőranya nem adott táplálékot. Mégis a kismajmok sokkal több időt csüngtek a szőranyán – a drótanyával alig foglalkoztak – és azok a majmok, akiknek szőr pótmamájuk volt egészségesebb felnőtt majmok lettek, mint a drótanyások. A kísérletből nőtt ki a kötődéselmélet, és gondoljuk ma, hogy a szülői melegség, a testi kapcsolat, a csecsemő érzelmi szükségleteinek kielégítése fontosabb, mint csak a fiziológiás szükségletekkel törődni.

A módszer a klasszikus kondicionálás (az operáns kondicionálásban az állatnak tennie is kell valamit, itt meg ő passzív, csak kiváltódik nála a nyáladzó reflex.) Az ételre adott reakció a feltétlen reflex, mert ez eleve „kódolva van”, a csengőre adott pedig a feltételes reflex – mert az a feltétele a nyálfolyásnak, hogy a csengő és az étel társítva legyenek.