Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jól tudjuk, hogy az elhúzódó aszályok, a nagy meleg és a heves esőzések mekkora kárt tudnak okozni a termőföldekben, de ha ez nem lenne elég, az extrém mértékű szén-dioxid-kibocsátásnak köszönhetően a gabonanövények tápanyagtartalma is csökkenni fog. Az előrejelzések szerint a vas-, a cink- és a fehérjehiány veszélye elsősorban a gazdaságilag elmaradottabb országokat fenyegeti.
“Tizenöt évvel ezelőtt még nem is gondoltuk volna, hogy a túlzott szén-dioxid-kibocsátás az elsődleges élelemforrásaink minőségét is rontani fogja” - állítja Samuel S. Myers, a Harvard Egyetem kutatója. Az Environmental Health Perspectives című szaklapban nemrég megjelent tanulmányában a szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy ha továbbra is ilyen mértékben szennyezzük a környezetünket, akkor a jövőben számíthatunk még ehhez hasonló meglepetésekre.
A Föld lakosságának 76 százaléka növényekből fedezi a napi fehérjeszükségletét, a számítások szerint azonban 2050-ig 18 országban több mint öt százalékkal csökkenhet a gabonafélékből elérhető étkezési fehérje aránya. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a megnövekedett szén-dioxid hatására a növények több keményítőt állítanak elő – a fehérjék és más tápanyagok rovására -, az eddigi kísérletek azonban nem támasztják alá ezt a teóriát.
A Global Carbon Project tavaly közzétett becslései szerint ugyan az elmúlt években alig változott a szén-dioxid-kibocsátás mértéke, ez még mindig évente 36 milliárd tonnányi szén-dioxid kibocsátását jelenti, vagyis korántsem vagyunk biztonságban.
Myers és munkatársai a fehérjehiány mértékének kiszámításához olyan kísérleteket gyűjtöttek össze, melyekben a növényeket magas szén-dioxid-koncentráció hatásának tették ki. Ezenkívül figyelembe vették az ENSZ globális táplálkozásról szóló adatait és az egyes országok közötti jövedelemegyenlőtlenségeket is. Az eredmények alapján a fehérjeszint az árpában, a búzában, a rizsben és a burgonyában 6-14 százalékkal csökkenhet a következő három évtizedben. Mindez pedig azt jelenti, hogy további 150 millió ember szenvedhet majd fehérjehiányban - ami többek között izomvesztéshez, gyengeséghez, alacsony születési súlyhoz és fejlődési rendellenességekhez vezethet -, illetve tovább romolhat annak a több százmillió embernek az állapota, akiknél eddig is problémát jelentett a fehérjében szegény étrend.
A légszennyezés azonban a gabonanövények fehérjetartalma mellett azok ásványianyag-szintjére is hatással van. Egy másik tanulmányban kimutatták, hogy a magas szén-dioxidszint miatt négy százalékkal eshet az említett növények vastartalma, ami azért is aggasztó, mert a vörösvérsejtek termeléséhez szükséges összetevő többek között vérszegénységhez, fejlődési elmaradottsághoz vagy akár anyai és csecsemőhalálozáshoz is vezethet.
De ez még nem minden, a fokozott szén-dioxid-kibocsátás ugyanis a cinkhiányt is előidézheti, aminek szintén olyan súlyos következményei lehetnek, mint a fertőző betegségek okozta gyermekhalálozás, de szerepet játszhat a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák és a diabétesz kialakulásában is. A becslések szerint az alacsonyabb cinktartalom miatt a jövőben 200 millió ember egészsége kerülhet veszélybe.
“Eredményeink a globális egyenlőtlenség problémájára is rávilágítanak”
- állítja Myers aki szerint a fejlett országok mértéktelen szén-dioxid-kibocsátásának az elmaradottabb országok lakossága issza meg a levét: mivel a szegényebb népek eleve kevésbé változatos étrenden élnek, ha a napi betevő falat még minőségileg is romlik, az komoly veszélyt jelenthet az egészségükre.
A legújabb vizsgálatok szerint a szubszaharai Afrikában már most milliók szenvednek fehérjehiányban, és lassan hasonló lesz a helyzet néhány dél-ázsiai országban, ahol a rizs és a búza jelenti az emberek számára a napi fehérjebevitel nagy részét. Az Indiában élők az étrendjükben lévő fehérje több mint öt százalékát elveszíthetik, ami miatt további 53 millió embernél alakulhat ki fehérjehiány.
A szakember elismerte, hogy a tanulmányok eredményei megnehezíthetik az éghajlattal foglalkozó aktivisták és tudósok munkáját, akik arra próbálják rávenni az embereket, hogy fogyasszanak minél több növényi eredetű ételt a szénlábnyom csökkentése, valamint a marhatenyésztés során kibocsátott szén-dioxid ellensúlyozása érdekében.
“A tehetősebb országokban jelenleg nincs hiány húsban, sőt Észak-Amerikában mérsékelni kellene a vörös húsok fogyasztását. Az alacsonyabb jövedelmű országokban azonban szükség lenne a vasban, fehérjében és cinkben gazdag állati eredetű ételek biztosítására. A táplálkozási ajánlásoknak tehát figyelembe kell venniük, hogy melyik népcsoportról van szó” - magyarázza Myers.
Egy vizsgálat szerint bátran kiválthatjuk a marhahúst több bab, borsó vagy lencse fogyasztásával (a hüvelyes növényeket ugyanis kevésbé érinti a túlzott szén-dioxid-kibocsátás hatása, mint a gabonaféléket), és ezzel nemcsak a szénlábnyomot, de a daganatos betegségek kockázatát is csökkenthetjük: a Harvard Egyetem kutatói – a mediterrán diétát tesztelve - 12 százalékkal alacsonyabbnak találták a rák kialakulásának valószínűségét azoknál az alanyoknál, akik kevesebb vörös húst és több babot, borsót vagy lencsét fogyasztottak.
Egyre többen iktatják be az étrendjükbe az ízeltlábúakat is, és ez esetben nem egy újabb hóbortról van szó. A tücsök nagy előnye hogy magasabb a fehérjetartalma, mint valamennyi állati eredetű fehérjeforrásnak, ráadásul ki lehet szárítani és megőrölni, az így születő lisztből pedig sokféle étel készíthető - környezetbarátabb módon. Az ENSZ egy újabb jelentése szerint, ha a Földön mindenkinek az elsődleges tápláléka az ízeltlábúakból származna, akkor a ma állattenyésztésre használt földek 30 százaléka felszabadulna, az élelmiszeripar által termelt káros gázok kibocsátása 18 százalékkal csökkenne és az élelmiszerárak is sokkal kedvezőbbek lennének."
“A legjobb megközelítés az, ha figyelemmel kísérjük a veszélyeztetett populációk tápanyag-ellátottságát és sokszínű étrend biztosítására törekszünk. Természetesen ez eddig sem zajlott másként, ám még mindig több mint egymilliárd ember szenved tápanyaghiányban, ami azt jelenti, hogy nem elég analizálni, hanem cselekedni kell” - fűzte hozzá Myers.
A szakemberek szerint a változatosabb étrend támogatása mellett megoldást jelenthet a globális problémára az alapvető termények tápanyagtartalmának mesterséges feljavítása is, vagy az olyan növények kitenyésztése, amikre kevésbé hat a magas szén-dioxidszint.
