#ÉLETEM

Megvan, hogyan vethetnénk véget a jojózásnak!

2017. április 8., szombat 15:29

Elmagyarázzuk, mi köze van a bélflóránknak ahhoz, hogy valamennyi sikeres fogyókúrát a visszahízás követ.

Aki túl van már néhány fogyókúrán, annak valószínűleg nem kell ecsetelnünk, mi az a jojóhatás. A legszörnyűbb az egészben az, hogy egy súlyvesztést követően a nagy nehezen leadott kilóknál több is visszaszalad. Ráadásul a zsírszövet gyarapodásával a metabolikus szindróma (magas vérnyomás, magas vércukorszint, elégtelen koleszterin –és trigliceridszint, nagy csípőméret, zsírmáj) kialakulásának esélye is nő. És miközben a testi épségünkkel játszunk, a sorozatos kudarcélmények az önbizalmunkat is lerombolják, így előbb-utóbb szó szerint belebetegedhetünk ebbe az ördögi körbe. De akkor mégis mi a megoldás?

shutterstock 221693668

Erre a kérdésre a kutatók is már egy ideje keresik a választ. A jojózás egyik okáról korábban részletesen írtunk, ezért most összefoglaljuk a lényeget: A fogyókúra során elért eredmény megőrzésének nehézsége mögött egyrészt nem az akaraterő, hanem a tudatosság hiánya, másrészt biológiai okok állnak; egész pontosan a lelassult anyagcsere.

A metabolikus adaptáció azt jelenti, hogy a fogyás során a szervezet néhány hét alatt alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez és megpróbálja az anyagcsere energiaigényét csökkenteni, vagyis tartaléklángon üzemel, hogy fenntartsa az optimális állapotot. A normális étrend visszaállításával azonban nem jár párhuzamosan a lelassult anyagcsere felgyorsulása; szervezetünk szükségállapotot hirdet és az éhezés elkerülése érdekében a bevitt tápanyagok lebontása és energiaként történő felhasználása helyett elkezdi azok zsír formájában történő raktározását.

Ennek egyik oka a zsírsejtekben termelődő leptin, az étvágy és jóllakottság hosszú távú szabályozásáért felelős hormon szintjének visszaesése. A leptin az étvágy és jóllakottság-központnak információkat szolgáltat a zsírkészletekről, vagyis a test energiatartalékairól. Amint csökken a kalóriabevitel és összemennek a zsírsejtek, a leptin termelése is visszaesik. Minél kevesebb a zsírraktár, annál kevesebb leptin kering a vérben és minél kevesebb a leptin, annál nagyobb az étvágy. Követéses vizsgálatok szerint A nagy fogyás című tévéműsor szereplőinek vérében jelentős mértékben csökkent a leptin nevű éhséghormon szintje, és hat év elteltével is csak a verseny előtti állapot 60 százalékára állt vissza ez az érték.

Másrészt a koplalás során nemcsak a zsír-, de az izomszövetből is veszítünk (sőt az izomszövetet bontja le legkönnyebben a szervezetünk), ami csak rontja a helyzetet, hiszen izomsejtjeink felelnek a zsír bontásért akkor is, amikor nem mozgunk. Ezért olyan nehéz megtartani az elért súlyt – még akkor is, ha különösen nagy gondot fordítunk az egészséges táplálkozásra és a rendszeres mozgásra. Szervezetünk tehát ettől kezdve alapjáraton kevesebb kalóriát fog elégetni mint azoké, akik soha nem voltak túlsúlyosak és nem próbáltak még lefogyni. 

Eddigi magyarázatok az anyagcsere lassulására

  • Az evolúciós hipotézis szerint sok százezer éven át őseinknek rendszeres időközönként az alultápláltsággal kellett küzdeniük, ezért genetikailag kódolva van bennünk a plusz kalóriák zsírként való tárolása.
  • De nem minden kutató ért egyet az úgynevezett „takarékos gén” magyarázattal. John Speakman szerint a modern társadalomban nem mindenki kövér. „Ha a takarékos allélek egy erős szelektív előnyt biztosítanak az éhínség túlélésére, és az éhínség ilyen hosszú időn át elkísérte az emberiséget, akkor ezek az allélek elterjedtek volna a föld egész lakossága körében, és mindannyiunkban meglenne a takarékos gén, vagyis ma mindenki túlsúlyos lenne. De nem így van. Még a leginkább elhízott társadalmak bizonyos hányada is kimondottan vékony, az Egyesült Államokban például húsz százalék ez az arány. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan sikerült ennyi embernek mégis elkerülni a takarékos allélek öröklését?” – írja  2013-ban publikált tanulmányában
  • „A zsír tárolására való genetikai hajlam meglehetősen bonyolult jelenség, ami rendszeresen változó környezetet, a környezet és bizonyos gének kölcsönhatását, illetve a gén és gén közötti interakciókat foglalja magába" – állítja Michael Rosenbaum, a Columbia Egyetem kutatója. A pontos működési folyamat ugyan még mindig rejtély, egy nemrégiben végzett kutatásban azonban a szakértők újabb összefüggéseket fedeztek fel:

Mi köze van a bélflóránknak a jojózáshoz?

A világhírű Weizman Intézet kutatói egérkísérletek során kimutatták, hogy a mikrobiomnak meglepően nagy szerepe van a sikeres fogyókúrát követő visszahízásban (is). Azt találták, hogy egy súlygyarapodást, majd súlyvesztés után a kísérleti egerek szervezete – a bélflóra kivételével - visszaállt a normális állapotba. Vagyis kívül soványak lettek, ám a mikrobiomuk nem alkalmazkodott ehhez a változáshoz. "Körülbelül hat hónappal a súlyvesztést követően a korábban elhízott egereknél abnormális elhízott bélflórát figyeltek meg; mintha a mikrobiomuk emlékezett volna korábbi túlsúlyukra - írja a Science Daily

Az elhízásért felelős mikrobiom összetétele

A kutatók először széles spektrumú antibiotikumokkal “kiirtották” a kísérleti állatok belében élő mikrobákat, amitől megszűnt a fogyást követő nagymértékű súlygyarapodás. Egy másik kísérletben pedig korábban már elhízott egerek bélflóráját csíramentesen nevelt (saját bélflórával nem rendelkező) egerek szervezetébe ültették, aminek köszönhetően ezeknek az állatoknak a súlygyarapodása erőteljesebb és gyorsabb volt a magas kalóriatartalmú étrend alatt. Ezzel szemben azok a csíramentes egerek, amelyek szervezetébe egészséges és átlagos testalkatú – korábban nem elhízott – egerek mikrobiomját ültették be, az extrém mértékű táplálkozástól is csak csekély mértékben kezdtek el hízni.

A szakértők ezután két olyan flavonoidot (a növényvilágban elterjedt gyógyhatású vegyületcsoport) azonosítottak, amelyek befolyásolták a súlyvesztésért és gyarapodásért felelős mikrobióták állapotát. Kiderült, hogy az apigenin és a naringenin szintje gyorsan, valamint jelentős mértékben csökkent azoknak az állatoknak a szervezetében, amelyek korábban már elhíztak – szemben azokkal az egerekkel, amelyek soha nem voltak túlsúlyosak.

A magyarázat szerint normális körülmények között ezek a flavonoidok hozzájárulnak az energiafelhasználáshoz, a molekulák csökkent mennyisége viszont megakadályozza a zsírszövet energiafelszabadítását. Ennek következtében a fogyókúrát követő magas kalóriatartalmú étrend alatt a zsírsejtek nagyobb és gyorsabb mértékben halmozódnak fel.

Meg lehet állítani a visszahízást

A megfigyelések alapján a kutatók olyan transzplantációkat is elvégeztek, amik a súlyvesztésen átment egerek „memóriájából kitörölték” a korábbi túlsúlyos állapotot. Az eredmények szerint azután sem történt extrém mértékű elhízás, hogy az alanyok ismét magas kalóriatartalmú étrenden éltek. Majd miután növelték szervezetükben a flavonoidok szintjét, az egerek energiafelhasználása is visszaállt a normális szintre, így a magas tápértékű étrend alatt sem tapasztaltak gyors súlygyarapodást.

shutterstock 387513634

„Az elhízás népbetegség; a föld felnőtt lakosságának felét érinti és olyan komoly – életveszélyt is jelentő – komplikációhoz vezethet, mint a szívelégtelenség vagy a cukorbetegség. Ha bebizonyosodik, hogy ez az eljárás – vagy egy hasonló megoldás – az emberekre is alkalmazható, az nagy előrelépés lesz az elhízás megelőzésében és visszaszorításában” - írják a tanulmány szerzői.

Baktériumfertőzések és gyulladásos bélbetegségek miatt végzett emberi székletátültetésekről már lehetett hallani, de arra még várnunk kell, hogy kiderüljön, az elhízásért és a sovány testtömeg megtartásáért felelős bélbaktériumokat is lehet-e biztonsággal “cserélgetni” az emberi szervezetben. De addig is egy jó tanács:

Egyél több petrezselymet és grépfrútot!

Az apigenin és a naringenin nevű flavonoidok nagymértékű lebomlása részben megmagyarázza azt az igazságtalan jelenséget, hogy miért égetnek el kevesebb kalóriát azok, akik túlesnek egy fogyókúrán - szemben a hasonló testalkatú és súlyú emberekkel, akik viszont soha nem fogyókúráztak. Erről a két flavonoidról korábban már kiderült, hogy segítenek az elhízás megelőzésében. Ha tehát szeretnéd növelni szervezetedben a zsíroxidáció, vagyis az energiafelhasználás mértékét, fogyassz minél több grépfrútot - ami bővelkedik naringerinben -, főzéshez pedig használj minél több petrezselymet és zellert, ezek ugyanis a legjobb apigeninforrások.

Ha pedig kíváncsi vagy, általánosságban az étrendünk hogyan befolyásolja bélflóránk működését, íme, egy érdekes oktatóvideó arról, miért olyan fontos a rostokban gazdag ételek rendszeres fogyasztása és a feldolgozott élelmiszerek kerülése. 

A rostok éltetik a bélflórát

  • Baktériumok, gombák és vírusok billióiból álló bélflóránknak különböző funkciói vannak: a bélbaktériumok fontos tápanyagokat termelnek, szabályozzák az immunrendszer működését, megvédenek a kórokozóktól, illetve lebontják a vastagbélbe kerülő meg nem emésztett szénhidrátokat és fehérjéket.
  • Egészségünk alapfeltétele a változatos, sokféle baktériumot tartalmazó bélflóra, amit többek között környezeti hatások, a gyógyszerhasználat vagy az étrendünk befolyásol. A gyümölcsök, zöldségek, magvak, hüvelyesek és teljes kiőrlésű gabonák mind élelmi rostokban gazdag ételek, amik bélflóránk elsődleges üzemanyagaként szolgálnak. A rostok lebontása során ugyanis a bélbaktériumok rövid láncú zsírsavakat állítanak elő, amik táplálják a bélbarriert és fontos szerepet játszanak a gyulladások megelőzésében (ezáltal pedig a daganatos megbetegedések kockázatának csökkentésében), mivel elpusztítják a parazita baktériumokat, vírusokat és gombákat - legalábbis akadályozzák azok munkáját.
  • Egy, a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányban a kutatók afrikai népek magas rosttartalmú étrendjét néhány hétre lecserélték a nyugati társadalmak egészségtelen étrendjére (gyorsételek, feldolgozott, zsírban és szénhidrátban gazdag ételek). Az eredmények szerint elég volt két hét ahhoz, hogy a magas zsír- és alacsony rosttartalmú ételeket fogyasztó alanyok vastagbelében megnövekedjen a gyulladások mértéke, ugyanakkor csökkenjen egy jótékony molekula, az úgynevezett butánsav mennyisége. Ez egy rövid láncú zsírsav, ami csökkenti a vastagbélrák kockázatát. Mindemellett a kutatók Amerikában - és nyugati étrenden - élő afrikai emberekkel rostban gazdag ételeket etettek, aminek hatására az alanyok bélflórája sokkal változatosabb és működőképesebb lett. 
  • Amikor nem fogyasztunk elegendő rostot, bélbaktériumaink kevesebb üzemanyaghoz jutnak és sokszor “éhen halnak”. Ennek következtében a bélflóra veszít diverzitásából, sőt, némelyik “éhező” baktérium károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját.
  • A gyümölcsök, a zöldségek (minél nyersebb, annál jobb), a vörösbor, a tea, a kávé, az étcsokoládé és a fermentált ételek (savanyúság, tempeh, natúr joghurt) fogyasztásával fenntarthatjuk bélflóránk egészségét, míg a zsírban gazdag élelmiszerek - mint a tej vagy a szénsavas üdítők - ennek ellenkezőjét váltják ki.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta