Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A hétvégi lustálkodás csak hazavágja a bioritmusunkat, amihez a fényeknek és a testhőmérsékletnek is köze van.
Ha ide kattintott, akkor biztosan ön is egyetért azzal, hogy az egyik legjobb dolog a szabadnapokban vagy a hétvégékben, hogy addig alhatunk, ameddig csak jólesik. Bár nem mindenki szereti húzni a lóbőrt, a tudósok szerint ráadásul nem is egészséges. Ha kíváncsi rá, miért van ez így, és mi is áll a hétvégi lustálkodás hátterében, hajtson tovább!
Ciklusok, fények és a testhő
Szervezetünk természetes ritmusa szerint nappal, amikor testhőmérsékletünk magas, akkor éberek vagyunk, míg éjszaka, amikor alacsonyabb a testhőmérsékletünk, alszunk. Így alkalmazkodunk a nappali fény és az éjszakai sötétség váltakozásához, valamint a hőmérsékletingadozáshoz. Ebben a modern világban azonban a mesterséges fényeknek köszönhetően a mi kezünkben van az irányítás – írja Derk-Jan Dijk alvásszakértő, a Surrey-i Egyetem Alváskutató Központjának vezetője a The Conversation oldalon.
„A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek, akik számára a mesterséges fényforrást a tűzgyújtás jelenti, néhány órával napnyugta után mennek aludni és hajnalban ébrednek. Ám amíg egy tábortűz által kibocsátott csekély fény nem befolyásolja belső óránkat, addig az a rengeteg mesterséges megvilágítás, amiben mi élünk, megakadályozza a nyugodt és könnyű alvásért felelős melatonin hormon szintézisét” – magyarázza a szakértő.
Az 1960-as években Jürgen Aschoff és Rutger Wever kronobiológusok önként jelentkezőket vizsgáltak, akik vállalták, hogy négy héten át egy föld alatti bunkerben élnek. Semmiben nem szenvedtek hiányt azon kívül, hogy nem tudták, éppen hány óra, vagy egyáltalán milyen napszak lehet. A legtöbb kísérleti alany folyamatosan mesterséges fényhatásnak volt kitéve, de volt olyan része is a kísérletnek, ahol a résztvevők önkényesen kapcsolgathatták le-föl a villanyt, amikor aludni mentek, illetve ébredés után. A vizsgálat során ezeknek az önkénteseknek az alvási szokásai és testhőmérsékletük ritmusa valamennyivel későbbre tolódott, az esetek több mint 40 százalékában pedig az alvás ideje már nem volt többé szinkronban a testhőmérséklettel.
Ne az ébresztőórát okolja, amiért nyűgös!
Persze foghatjuk a külső tényezőkre is, mert a kora reggeli munka- és iskolakezdésnek is van köze a cirkadián ritmus felborulásához (nem csoda, hogy már a szigorú munkarend is beteggé tesz minket), de leginkább mégis magunkat hibáztathatjuk azért, hogy nyűgösen kelünk ki az ágyból, mert nem vagyunk hajlandóak alkalmazkodni a természet ciklusaihoz.
Amikor hétköznap sokáig fennmaradunk, majd másnap a munka miatt korán kell kelnünk, akkor valamilyen kütyü csipogására vagy a vekker csörgésére ébredünk, nem pedig azért, mert a szervezetünk készen áll a napindításra, vagyis egyfajta modern Ashoff-Wever-féle bunkerbe helyezzük magunkat. Ráadásul számunkra ez a természetes, hiszen miért is kapcsolnánk le a villanyt, a tévét és mindenféle fényforrást, hogy nyugovóra térhessünk, amikor nem is vagyunk álmosak? Ilyenkor inkább tovább dolgozunk, a barátokkal lógunk vagy otthon pihenünk. Ebből pedig az következik, hogy a belső óránk nincs szinkronban a fény és a sötétség természetes váltakozásával.
Mi a helyzet a hétvégi lustálkodással?
Hétvégenként, amikor a megszokott időben vagy akár annál is később kerülünk ágyba, és nem kell ébresztőt beállítanunk, akkor végre testünk saját jelzéseire hagyatkozhatunk és akkor ébredünk fel, amikor szervezetünk azt mondja, hogy kipihente magát. A munkanapokra és a szabadnapokra jellemző alvási szokások közötti eltérés pedig úgynevezett társasági jet laghez vezet.
Mások az igényeink
"Általánosságban elmondható, hogy az életkor előrehaladtával az alváshoz szükséges időtartam csökken, így amíg a kamaszok számára napi kilenc óra alvás az ideális, az ötven év felettiek 7-8 óra alvással is bőven beérik. Ezért tehát, még akkor is, amikor egy tizenéves és egy középkorú ember hétköznapi munkarendje és alvási szokásai megegyeznek, a felnőttek esetében a felhalmozódott alváshiány és a hétvégi kiadós alvás közötti különbség sokkal szembetűnőbb" - magyarázza Derk-Jan Dijk.
Ugyanakkor az azonos korúak alvási szokásai is eltérnek, a zavaró mesterséges fényektől eltekintve egyeseknek gyorsabban, másoknak lassabban jár a belső órája. Utóbbiak szeretik késleltetni hétköznap az alvást, hétvégén pedig jóval később kelnek. Persze az sem, mindegy, ki mennyire érzékeny az esti mesterséges megvilágításra.
Szóval?
Most, hogy már érti, mennyire eltávolodtunk testünk természetes szükségleteitől, ahelyett, hogy minden reggel legszívesebben falhoz vágná az ébresztőóráját, törekedjen inkább arra, hogy rászoktassa a szervezetét egy egyenletes és rendszeres alvásritmusra, mozogjon minél többet, táplálkozzon egészségesen, lehetőleg kerülje esténként a mesterséges fényforrásokat, és ügyeljen arra, hogy reggel ne vak sötétben indítsa a napot, mert akkor tovább fog tartani az ébredés.
