Az ölelés nemcsak csodálatos érzés, de számos pozitív élettani hatása is van. Persze, nem mindegy, hogy kivel, hányszor és meddig csinálja.
Csodás érzés átölelni valaki olyat, akit igazán szeretünk. Érezzük a másik testét, a lélegzetvételét, az illatát, eltöröljük a fizikai távolságot, lebomlanak a közöttünk lévő határok. Ölelkezni meleg és megnyugtató, elsöpri a magány és a bizonytalanság érzését, és a szerelemtől a támogatáson át a féltésig és a sajnálatig olyan érzéseket tudunk kifejezni vele, amikre nincsenek szavaink. Legalábbis nincsenek olyan szavaink, amiket ki tudnánk mondani. De miért ilyen jó ölelkezni? És mi történik közben a testünkben?
Heló, oxitocin, viszlát, kortizol!
Evolúciós szempontból alapvetően fontos, hogy erős szociális kötelékeket alakítsunk ki és tartsunk fenn, vagyis ahhoz, hogy túléljünk, kell a szeretet, kellenek a barátok, kell a család, kell a közösség. A testi érintés, az ölelés épp ezeket a szociális kötelékeket húzza szorosabbra, összekovácsol embereket, stabilizálja a viszonyokat. Aminek pedig ilyen fontos szerepe van az életbenmaradásunkban, ahhoz az evolúció általában jó érzéseket társít, a jó érzések mögött pedig meghatározható változások történnek a testünkben is. Öleléskor például oxitocin termelődik.
Az oxitocin a szervezetünkben a kötődés, a bizalom, az odaadás kémiai alapja, a másikkal való szoros lelki kapcsolat háttere. Ettől leszünk nyugodtak, boldogok, ellazultak, ettől érezzük, hogy a helyén van a világ. Nem minden öleléstől termelődik azonban oxitocin. Egy átlagos ölelés ugyanis mindössze 3 másodpercig tart, míg az kötődést elősegítő hormon felszabadulásához legalább 20 másodpercnyi ölelésre van szükség. Meg persze nem mindegy az sem, hogy a felek hogyan is állnak ahhoz az öleléshez. Oxitocin ugyanis csak akkor termelődik, ha mindkét fél kölcsönösen vágyik az érintésre. Az idegenek erőszakos ölelgetésétől tehát senkinek nem lesz jobb. Sőt. Ha akaratunk ellenére csimpaszkodik ránk valaki, az inkább csak szorongást és kellemetlen érzelmeket generál.
Az ölelés persze nemcsak az oxitocintermeléstől jó, hanem attól is, hogy hatására csökken a szervezetünkben a kortizol, azaz a stresszhormon szintje. Innen jön az ölelés utáni nyugi, az ellazultság. Az oxitocinszint tehát nő, a kortizol csökken, közben az izmaink ellazulnak (akár egy jó masszázs után), a vérnyomás, a szívritmus pedig csökken.
Ahhoz pedig, hogy ezek az élettani hatások tartósan megmaradjanak, nagyjából napi 8 ölelésre van szükségünk. Napi 8 ölelés 20 másodpercen át. Hajrá!
