Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mivel tudnak többet a keleti mozgásformák a nyugati sportoknál? Anthony Court tajcsioktatóval beszélgettünk.
A minap volt szerencsém beszélgetni egy elismert tajcsi oktatóval, Anthony Courttal, aki többek között arról mesélt, hogy a távol-keleti módszerek (mint például a tajcsi, a csikung, a jóga és az indiai jóga) miben különböznek a modern erőnléti edzésektől. „A testmozgásnak élvezetnek kellene lennie, nem pedig kényszernek vagy stresszforrásnak. Sokan divathóbortból fognak bele valami új sportba és nem is értik igazán, mit miért csinálnak, hogy mely mozdulat milyen izomcsoportot mozgat meg, testük és szellemük egyáltalán nincs összhangban. Míg a nyugati világ gyakorlatai általánosságban véve lineárisak, azaz az erő és a mozgás iránya a fel és le, illetve a ki és be, addig a távol-keleti gyakorlatok körkörösek, spirálisak és az ízületek tömörítése helyett azok megnyitásán van a hangsúly” – magyarázza Anthony Court.
Az elme, a test és az energia harmóniája
„A nyugati edzésformák sokszor a külső megjelenésre és a fittségre összpontosítanak, az egyes testrészeket külön-külön dolgoztatják meg és a szív- és érrendszer egészségére helyezik a hangsúlyt. Ezzel szemben a belső gyakorlatok végzése teljes emberi potenciált jelent, az egész test megmozgatásán, az energia folyamatos áramlásán alapul és a szív, az idegrendszer, valamint a belső elválasztású mirigyek egyensúlyát igyekszik kialakítani. Ennek a természetes összhangnak köszönhető a magas átlagéletkor azoknál, akik a keleti tanításokat helyesen a gyakorlatba ültetik” – mondja az oktató.
Amikor lerobban a járgány
„Ha a sport valóban olyan jó és egészséges dolog, akkor miért van szükség sportkórházakra? A válasz egyszerű: figyelmetlenségből, helytelen mozdulatok erőltetéséből és tudatlanságból adódó sérülések miatt. A testmozgás nyugati formái a testet fizikai és mentális részre osztják, míg a keleti bölcsek szerint a test, az elme, és az energia nem határolódik el egymástól. Egy ismert hasonlat szerint az autó jelképezi az emberi testet. Ebben az értelemben a nyugati típusú sportok az autó külső megjelenésére és a motorra (szív- és érrendszer) összpontosítanak és figyelmen kívül hagyják az elektromos szerkezetet. Márpedig akármilyen jól néz ki az az autó, és akármilyen jó a motorja, ha az elektromos vezetékek meghibásodnak, akkor a gépezet soha nem fog megfelelően működni” – figyelmeztet Anthony Court.
„A keleti kultúra a teljes testre, a helyes légzésre, a jin (összehúzódás, nyugodt állapot) és a jang (terjeszkedés, dinamikus feszültség), ezáltal a csi (energia) testen belüli és testkörüli áramlására helyezi a hangsúlyt. Egy kínai mondás szerint a fizikai erő korlátozott, ám az energia végtelen. A külső erő kifejtésén és fejlesztésén alapuló sportok eszköze a logika, a cél pedig a testmozgás: ha például fokozatosan nehezebb súlyokat emelgetünk, akkor egyre erősebbek leszünk. Ez kezdetben igaz, de a test egyensúlya egy idő után eltolódik, ami megbetegedésekhez és stresszhez vezet. Ezért fontos, hogy megtanuljunk relaxálni, csillapítani elménket. A keleti országok erre a bizonyos csire támaszkodnak; a cél a belső energia, a test és az elme fejlesztése és a természet megfigyeléséből indulnak ki, amit a nyugati kultúra kellő ismeretek, érdeklődés hiányában vagy épp zavaros információknak köszönhetően nem ért, ezért inkább elhatárolódik tőle" – tette hozzá.
Minden kezdet nehéz
„Az évek során lehetőségem volt együtt dolgozni fitneszoktatókkal és testépítőkkel, akiket meghívtam egy-egy tajcsi órámra. A feladat az volt, hogy a helyes légzésre figyelve és a kezeket a fej fölött tartva maradjanak az ún. csikung állóhelyzetben, amíg csak tudnak. Mivel nem voltak hozzászokva a belső energiát igénybe vevő megmérettetéshez, illetve a végtagjaikban levő izmok kötöttsége, feszültsége miatt karjuk fél perc után remegni kezdett, elfáradtak, még mielőtt a lazítás állapotába jutottak volna. Miután feladták, csodálkozva figyelték az óra többi résztvevőjét, akik további 20-30 percig maradtak ebben a pozitúrában – köztük egy több mint hetvenéves hölgy. A modern tudományok és technológia világában az ember figyelmen kívül hagyja természetes képességeit, holott a korlátlan lehetőségek mindenkinek rendelkezésére állnak” – állítja Anthony Court.
A póz
„Álló helyzetekben oszlassuk el testünk súlyát talpunk egész területén vagy a sarokrészen. Soha ne vigyük a súlyt előre, mert az felboríthatja az energia szabad áramlását! A csikung állást mindenkinek gyakorolnia kellene, hiszen az immunrendszerre, a fizikai állóképességre és az elme lecsendesítésére is jótékony hatással van. A szabályos, hosszan tartó, feszültségmentes és stabil testhelyzethez a lábfejeket egymással párhuzamosan tartva vállszélességű terpeszbe kell állni. A térdet enyhén hajlítsuk be úgy, hogy a térd függőleges vetülete ne érjen túl a lábujjak vonalán. A csípő enyhén előrebillen, kiegyenesítve ezzel az ágyéki gerincszakaszt. Állunkat kissé eresszük le, és képzeljük el, hogy a fejtetőn lévő pontnál fogva testünk fel van függesztve; így a gerinc kiegyenesedik és a csigolyák enyhén széthúzódnak. Szemünket tartsuk csukva vagy résnyire nyitva, ilyenkor a tekintet fókuszálatlan, távolba néző. Nyelvünket helyezzük a szájpadlásra; ez a tartás összeköti a test középvonalába futó két energiavezetéket, amelyen így folyamatos energiaáramlás indulhat meg" – magyarázza az oktató.
„A kínaiak a nyugati felfogás egyik legnagyobb hibájának tartják, hogy az embereket arra tanítja, húzzák be a hasukat és düllesszék ki a mellkasukat, mert így jól néznek ki. Ilyenkor azonban nem használjuk egyes izmainkat és korlátozzuk a tüdőkapacitásunkat. A tajcsi és más belső rendszerek ezzel szemben abból indulnak ki, hogy először el kell lazítani a mellkast és a vállakat annyira, hogy a levegő mélyebbre jusson a tüdőbe és teljesen meg tudja tölteni azt. A fordított légzés lényege, hogy belégzéskor behúzzuk a hasunkat, miközben a rekeszizom megemelkedik, kilégzéskor pedig kidomborítjuk a hasat, a rekeszizom ekkor lesüllyed" – teszi hozzá a szakember.
A belső módszer elsőre nem tűnik egyszerűnek, ám rendszeres gyakorlás során a részletekre figyelve bárki képes elsajátítani ezt a technikát. A test és a lélek meghálálja a törődést: különböző betegségekben (magas vérnyomás, keringési és emésztési problémák) szenvedőknél biztosítja a szervezet egyensúlyának helyreállítását, vitalitásnövelő hatása révén a tajcsi javítja az ember fizikai tulajdonságait (hajlékonyság, mozgáskoordináció, fizikai erő, fürgeség), miközben megnyugtatja az elmét.
