A serdülők öngyilkossága valódi veszély. Mit tehet a szülő?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Sok szülőben kelt riadalmat a kék bálna őrület. Akár igaz, akár nem - azt mindenképp érdemes tudni egy szülőnek, hogy hogyan vegye észre, ha gyereke negatív spirálba került, és mit tegyen, ha azt gyanítja, hogy öngyilkosságot fontolgat.

Felnyöszörög a rekedt kis hangocska, melynek gazdája még magzatmáztól ragacsosan kapálózik, és az ember elveszti a hatalmát a saját élete felett.  Történhet bármi, szerelmek jöhetnek-mehetnek, állások elnyerődhetnek, utazások megvalósulhatnak, maratonok lefutódhatnak – mégis, annak a cseperedő kis lénynek a boldogsága nélkül nehéz lesz ezentúl önfeledt elégedettséget érezni. Valakinél előbb jön el a pillanat, valakinél később. Lehet, hogy más és más váltja ki, de talán minden szülő megérzi egyszer: nincs az az erő, amivel ne szállna szembe a gyerekéért. És nincs annál szörnyűbb tragédia, mint ha nincs eszköze a harcra, ha nem tud mit tenni.

Nem véletlen, hogy horrort élnek át a szülők, ha fiatalok, ha a gyerekeink öngyilkosságával szembesíti őket az élet – akár csak a hírekben. De olyan nehéz pontosan tudni, hogy hogyan kell jól bánni a tinédzserekkel! Még a legkevésbé veszélyben lévő kamaszok is fájdalmas és megfejthetetlen rejtélyek a szüleik számára. Érzelmi turbulencia, fáradtság, lustaság, konfliktusok, érthetetlen támadások, bizalmatlanság, szemtelenség és bántások – hogy csak néhányat említsünk a serdülőkor kapcsolati mintázatai közül. Nehezen elviselhető és kezelhető dolgok. Szülő legyen a talpán, aki tudja, mikor tesz jót a gyerekével: ha faggatja, vagy ha békén hagyja; ha átnézi a cuccait, vagy ha be sem teszi a lábát a szobájába; ha felveszi a kesztyűt, és meghúzza a határokat, vagy ha nem megy bele a vitákba. 

A helyzet az, hogy a gyerekeknek, ifjú felnőtteknek sem könnyű ez az időszak. Az embert összevissza támadják a hormonok. A testére rá sem ismer. Érzelmei váltakoznak és szélsőségesek. Szüleitől távolodna, de meg is akar felelni nekik. A kortársainak is meg akar felelni. A kinézett szerelmének is meg akar felelni. De közben leszarja. Vagy mégsem. Ő a világon a legfontosabb. Vagy kit érdekel. A tanároknak nem akar megfelelni. De mégis. Minek is? Világhírű tudós lesz vagy színésznő. Semmi se lesz belőle, csak egy lúzer alkoholista. Senki sem fogja szeretni. Most sem szereti senki. Nem is értik meg. Vagy mégis??? Sokan, sok serdülő, annyira erősen éli át a negatív érzelmeket, a kínt, a reménytelenséget, hogy úgy érzik nem viselhető tovább a szenvedés.

Van, hogy a szülő mindent megtesz, és mégsem tud segíteni. Ilyenkor nincs magyarázat.

Az Egyesült Államok statisztikái szerint a 14-19 évesek körében a harmadik vezető halálok az öngyilkosság. Ha megnézzük, hogy öngyilkossággal próbálkozó, de végül szerencsésen életben maradt fiatalok hogyan indokolják tettüket, akkor általában elviselhetetlen fájdalommal, reménytelenséggel és tehetetlenséggel magyarázzák. Sokszor érzik azt, hogy a helyzetükre egyszerűen nincs megoldás, és hogy ők maguk képtelenek arra, hogy uralják az életüket. Azt gondolják, hogy az általuk megélt rettenetes helyzeten nem lehet változtatni, és nincs kiút, csak a halál. Többen visszautasítva, nem-szeretve, megalázva és kirekesztve érzik magukat, vagy feldolgozhatatlannak vélt veszteséget élnek át. Sokan attól rettegnek, hogy szeretteik csalódni fognak bennük, nem ütik meg azt a mércét, amit kellene. Vagy azt hiszik, hogy szüleiknek, családjuknak könnyebb lesz az élet nélkülük. A szexuális orientáció és a szexualitás ereje már önmagában is riasztó lehet, pláne ha a társadalom mindenféle stigmát kreál. Mutat-e például oksági kapcsolatot, hogy azokban az államokban, ahol bevezették a melegházasságot, csökkent a serdülőkori öngyilkosságok száma?

Mit tehetnek a szülők, vagy a barátok?

Nehéz ilyen cikkeket írni, mert csak általánosságokat lehet beletenni, amik az adott konkrét helyzetben nem biztos, hogy elégnek tűnnek. Mégis igyekszem leírni néhány olyan jellemzőt, viselkedésmódot, amire érdemes emlékezni egy kamasszal élve.

Első és legfontosabb, hogy ne legyintsünk, hogy á, csak hisztizik. Nincs semmi baja, csak figyelmet követel magának. Pláne ne akkor, ha mindenféle fizikai problémával, falcolással hívja fel magára a figyelmet. Egyetlen serdülőnek sem vágya, hogy sürgősségi osztályokon és ügyeleteken töltse az idejét. Ha olyasmiket csinál, amik ide juttatják, akkor valahogyan másképp kell figyelnünk rá, mint eddig.

Az önmagunkban való károkozás, jellemzően vagdosás, nem feltétlenül öngyilkossági jel. Sok serdülő azért vagdossa végtagjait, hogy jobban érezze magát. Mondják és érzik ők. És mit tegyen a szülő, ha azt látja, hogy kamasz gyermeke vagdossa magát? Ne essen pánikba, és keressen segítséget. A legtöbb önvagdosó tinédzser javulást érzékel a közérzetében, ha elfogadó környezetben megtanulja az érzelmi reguláció, a stresszkezelés technikáit, és mélyebb önismeretre tesz szert.

Figyelmeztető jelek

Nem feltétlenül jelent öngyilkossági szándékot a dolog megemlítése, de szólaljon meg a vészcsengő, ha a gyerek olyanokat mond, hogy nem leszek már az utatokban sokáig; vagy hogy bűnösnek és értéktelennek érzem magam. Fontos észrevenni, ha az addigi kedvenc elfoglaltságaiban már egyáltalán nem lel örömet – ha szeretett sportolni, vagy szerette a filmeket, és már nem érdekli egyik sem. Az is figyelmeztető jel, ha barátaitól, családtagjaitól visszahúzódik, verseket, dalokat ír a halálról, magányról, veszteségről. Kedvenc tárgyak elosztogatása barátoknak, testvéreknek szintén ijesztő jel lehet. Az evési és alvási szokások változása is adjon okot aggodalomra, az pedig végképp, ha azt tapasztaljuk, hogy nem tud tisztán és világosan gondolkodni.

Figyelem és elfogadás

A szülő legfontosabb teendője ilyenkor a jelenlét és a figyelem. Botorság az a mítosz, hogy az öngyilkosság emlegetése már önmagában megnöveli annak veszélyét. Nem így van. Ha arra gyanakszik a szülő, hogy a serdülő öngyilkosságon gondolkodik, akkor arra igenis rá kell kérdezni. Persze nem érzéketlenül, és szemrehányón, hanem azt jelezve, hogy szereti, és hogy nem tud olyat mondani, amitől kiborulna és eldobná az agyát. Ha azt látja, hogy tényleg nagyon odavan, akkor tapintatosan és konkrétan rá lehet kérdezni: Tudom, nehéz időket élsz át. Szoktad magad annyira rosszul érezni, hogy öngyilkosságon gondolkodsz? Ha a válasz igen, akkor hagyni kell, hogy kiventillálja magát. Panaszkodjon, keseregjen, mondjon el mindent, ami a lelkét nyomja – és ne kelljen azt éreznie, hogy bármilyen szempontból meg van ítélve vagy nincs elfogadva. Ez lehet nehéz, mert a szülő gondolhatja azt, hogy apróságok vannak felfújva, és majd meglátja a gyerek, hogy ezek mennyire nem fontosak – de abban a pillanatban a gyereke számára ezek a dolgok kibírhatatlanul gyötrők lehetnek. Ha úgy érzi a szülő, hogy a gyereke nem tud megnyílni felé, akkor keressenek közösen egy olyan semlegesebb valakit, akivel szívesebben beszél. Lehet ez tanár, iskolai tanácsadó, pszichológus, vagy egy rokon, barát is. Arról, hogyan lehet megállapítani, mennyire akut a veszély, itt olvasható egy összefoglaló.

Alapvető, hogy a serdülő ne maradjon egyedül a kilátástalannak érzett helyzetében. Az egyre növekvő izoláció a legrosszabb, ami történhet. A negatív gondolatok spirálja csak növekszik, a szeretetlenség érzése erősödik. Ilyenkor a szülő vegyen mély levegőt, és próbálja minimalizálni a konfliktusokat. Figyeljen, hallgasson és legyen jelen lehetőleg ítélkezés nélkül.

Professzionális segítség

Minden esetben, amikor a jelek aggasztóvá válnak, amikor a serdülő viselkedése drasztikusan megváltozik, érthetetlen és/vagy fájdalmas lesz, profi segítséget kell keresni – pszichológushoz, terapeutához kell fordulni. A szülő feladata nem csak a segítség megtalálása, hanem az arról való gondoskodás, hogy a gyerek el is jusson a szakemberhez. Ha egy nagyobb kiborulás után már éppen jobban van valaki, mire időpontot kapott, akkor is el kell menni. Ha a serdülő visszautasítja a pszichológus meglátogatását, akkor menjen el a szülő! Kérjen ő segítséget a szakembertől, hogy mit tegyen, hogyan viszonyuljon a helyzethez, és a bajban lévő gyerekéhez.

Ha krízishelyzetben van, hívja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét a 116-123 hívószámon, ami a nap huszonnégy órájában egész Magyarországról elérhető, és mobilról is ingyenesen hívható (www.sos505.hu), vagy a Kék Vonalat a 116-111-es számon , amely szintén az egész országból ingyenesen és anonim módon elérhető a segítségre szoruló gyerekek, fiatalok számára.