Generációk nőttek fel felelőtlen, rasszista poénkodáson,ami masszív gyűlölethullámmá nőtt. De mit kezd az ember egy fajgyűlölő családtaggal?
A szeretetteljes családi kapcsolat a világ egyik legnagyobb értéke. És mint semmilyen nagy értéket, ezt sem adják ingyen: sok családban már az is időszakos „szakító ok”, hogy a gyerek nem akar egyetemre menni, és ismerek olyat, akivel fél évig nem beszélt az édesapja, mert a lánya csináltatott egy tetoválást. Miközben sokan vallásos emberként az elfogadásról, és szeretetről beszélnek, a hétköznapi életben valahogy nehezebben megy megérteni, hogy az emberek sokfélék. Családok mentek tönkre politikai vitákban, két kezemen nem tudom megszámolni, hány olyan meleg srácot ismerek, akit a szülei át akartak „nevelni” heteroszexuális férfivá, ami pedig a zsidó kérdést illeti, egyenesen tragikus a helyzet. Az efféle családi konfliktusokat kezelni, ugyanakkor ápolni a kapcsolatot komoly meló, de nem reménytelen.
Jól csak a szívével lát(na) az ember
Amikor héberül a gerincemre varrattam a Kis herceg klasszikus mottóját: „Jól csak a szívével lát az ember”, két közeli(nek hitt) barátom egyenesen idiótáknak és rasszistának nevezett – oda se neki, hogy a muzulmán vallást jelképező holdsarló tetoválásom is van. A többezer éves múlttal bíró arámi írásjelek tömegmilliók számára egyet jelentenek a gázai palesztinok szenvedéseivel. Az antiszemita támadások világszerte egyre gyakori esetek, és Európában sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy az izraeliek jelentős hányada egyenlő jogokban hisz minden ember számára, vagy hogy többmillió muzulmán él itt aki tudatosan nem palesztinnak, hanem izraelinek vallja magát - mert itt született és úgy érzi, ide tartozik.
Az emberek képtelenek felfogni, hogy egyéneket nem lehet egy kalap alá venni, akármilyen vallás, rassz, vagy gondolkodásmód képviselői. Annyira mókásnak találom, hogy önmagukat tudományosan gondolkodó, racionális, értelmiségi emberek hangoztattják, hogy nem hisznek a horoszkópban, mert „hogy lehetne minden oroszlán hasonló”, vagy „miért lenne közös jellemzője a vízöntőknek?” – ugyanakkor sokan meggyőződéssel állítják, hogy egy zsidó márpedig zsugori, egy cigány lop, a melegek pedig mind pedofilok és AIDS-esek. Mi ebben a logika?
Öri hari, vagy kompromisszum?
Személyes környezetemben háromféle megoldással találkoztam. Az első, és nyilvánvalóan legideálisabb, ha sikerül egy lélektől-lélekig beszélgetéssel ejutnunk odáig, hogy nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy szeressük egymást. A második, türelembajnok megoldás abban bízni, hogy az összetűzések utáni elhidegülések annyira megrázzák a gyűlölködő családtagot, hogy rájön: ha nem veszi rá magát, hogy elfogadóbb, kedvesebb és nyitottabb legyen, elveszíthet valakit, aki fontos neki. A harmadik pedig valójában félmegoldás – mert a konfliktus megmarad, még ha nem is mérgezi intenzíven a mindennapokat. Ez pedig nem más, mint agyban és lélekben eljutni arra a pontra, hogy valaki akit szeretünk egyszerűen soha nem fog megváltozni. Ismerek egy arab srácot, aki tizehnat évesen bejelentette a szüleinek, hogy meleg. Elkergették, majd mikor egy évvel később visszament békülni, az apja úgy megverte részegen, hogy a srác két hétig volt kómában. Ennek nyilván senki ne tegye ki magát. Ez a barátom ma már felköltözött a fővárosba, egy vegán étteremben konyhafőnök, és három éve alkot egy párt egy jeruzsálemi zsidó fiúval – akinek a szülei szintén minden fronton küszködnek a gyerekük elfogadásával.
Változni tudni kell
Én amikor homofób, zsidógyűlölő, Izrael-ellenes emberrel találkozom, általában csak arra kérem, hogy maradjon higgadt. Beszélgessünk – akár vitatkozzunk is értelmesen, egymás szavait mérlegelve. Ha azonban az én álláspontomat egyszerűen „hazugságnak” nevezi a vita partner, a beszélgetés nem tud tovább menni – hiszen ő az én meggyőződésem létezését is kizárta. Egy jó beszélgetés végére – legyen szó Izraelről, homoszexualitásról, vagy akár állatjogi kérdésekről – általában a legextrémebben gondolkodó embereknek is elindul valami a fejében... vagy a szívében. És ahogy egy anti-vegánt sem szent beszédekkel traktálok, hanem finom falatokkal kínálok, a mássághoz, a zsidósághoz, a buddhizmushoz is csak akkor tudok közelebb hozzni embereket, ha látják, hogy szép, fontos értékektől vezértelt, felelősségteljes életet igyekszünk élni, mint bárki más. Nem pedig begyakorolt sorokat ismételgetek önmagam igazolására. Ahogy minden embercsoportokban – heteroszexuálisok, keresztények, muzulmánok, és így tovább –, közöttünk is vannak korlátoltabban és szabadabban gondolkodó emberek. A változás és változtatás képessége viszont – hála Istennek, HaShemnek, Allahnak, a Fénynek, az univerzumnak, lehet választani! – mindannyiunkban ott van. Ha akarjuk, ha nem.
A türelem néha bizony nem terem semmit
Tóth-Horváth Gábor pszichológus szerint a kirekesztő magatartásminták mögött a legtöbb esetben tudatlanság, sztereotípiák húzódnak meg. "Ha van türelme ezeket eloszlatni, ha fogékony az illető családtag, ha képes tanulni, akkor, de csak akkor bármilyen érzékeny témát szóbahozhatunk. Jó taktika a homofób, antiszemita, fajgyűlölő, vagy csak rasszista vicceket durrogató családtag előtt rávilágítani: ha sosem tudta volna meg valakiről, hogy egy általa megvetett szubkultúrához tartozik, továbbra is ugyanúgy szeretné. Semmi nem változott." Gábor szerint az sem tragédia, ha egyszerűen belenyugszunk, hogy a botrány elkerülése végett egy-egy közeli, makacs családtag előtt egyszerűen nem nyílunk meg minden témában. "Ha nem tudja kezelni, akkor bármilyen szomorúan hangzik, az ön házi feladata mérlegelni, elviseli olyannak, amilyen, vagy egyszerűen távol tartja magát tőle a békesség érdekében."
