Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olvasónk férje két évtized közös élet és az utóbbi években csak vegetáló házasságuk után közölte: válnak. Ilyenkor mi van?
Néhány hónappal ezelőtt kaptunk egy levelet a Dívány tanácsadó sorozatának e-mail címére, amiben egy működésképtelen házasságban fuldokló nő azt kérdezte: megmenthető-e a kapcsolata. A minden gyengédségtől és az együttérzéstől mentes történetet olvasva egyértelműnek tűnt: bármilyen fájdalmas, ki kell jelentenem, hogy néha bizony a válás a legjobb megoldás.
Ám most, hogy újabb hasonló levelet kaptunk, úgy éreztem: habár én is éltem meg viharos időszakokat, csekély harminckét és fél évemmel nem tanácsolhatom csípőből évtizedek óta közös életen osztozó olvasóknak, hogy menjenek szét, mert az jó lesz nekik. Így a terapeuta mellett megkérdeztem két, hozzám közel álló barátot, ők hogyan vélekednek. Egyikük, aki történetesen az édesapám, ma már áldja a sorsot, amiért eddigi házasságai zátonyra futottak, másikuk pedig egy válási kísérlet után döntött úgy, hogy új alapokra helyezi a házasságát. Egy év intenzív lélekbúvárkodás után érezte: a kapcsolat megmenekült. De kezdjük az elején.
Már egy hónapja kommunikálni sem tudunk
„Huszonegy éve élünk házasságban, egy gyermekünk van, aki már szinte felnőtt. Párom rendőr, én gondoznő vagyok. Az utóbbi 3-4 évben a megfeszített munka szinte teljesen rányomja bélyegét a kapcsolatunkra. Voltunk párterapián, ahol tanultunk okos dolgokat, de ez csak addig tartott, amíg ott voltunk a terapeutánál. Párom érzéketlenné vált, szinte mint egy gépezet, úgy működik, nagyjából egy hónapja már kommunikálni sem tudunk, ezt a látványos, életbe való belefáradást pedig már nagyon nehezen tudom tolerálni. A minap közölte: válunk. Most döntést kéne hozom, de nem vagyok biztos, hogy ez az egyetlen dolog, ami megoldaná a mi helyzetünket. Nem érzem magam felkészülve arra, hogy elengedjem ezt a kapcsolatot, de ez az élethelyzet szintén nem jó. Megoldást keresek, de nem találok."
Akik elváltak
„Köszönet nekik ezért, hogy voltak, és azért is, hogy nincsenek” – ez édesapám, Steiner Gyula ars poeticája a volt feleségekről. Három váláson van túl, ma ismét boldog kapcsolatban él, és vallja, hogy mindhárom exnő – köztük az édesanyám is – igazi jótevői, hiszen a szakítás nélkül sosem léphetett volna egy következő szintre sem egyénileg, sem a párkapcsolataiban. „Sokszor észre sem vesszük, hogy egy kapcsolaton nincs mit elengedni, mert az már elengedett minket. Ugyanakkor minden változás magában hordozza az új lehetőséget. Nem folytatódik tovább az élve haldoklás” – mesélte, amikor megmutattam neki az olvasónk levelét. Édesapám szerint az ember sajnos rutinból él – az meg nem élet. Félünk a változástól, pedig az az élet rendje, ezért a legjobb hagyni, hogy a dolgok a maguk medrében follyanak. Az erőszakos küzdelem a változás ellen megöli az embert. „Amikor egy elöregedett struktúrájú kapcsolat szétsesik, először azt sem tudja az ember, ki vagyok én, és ki a másik – összekeveredtünk. Nekem viszket a nyakam, de a másik vakarózik. Ráadásul ilyenkor bejön a képbe a félelem: meg tudok-e felelni valaha valakinek. Nőként, férfiként, szexuális téren. Milyen a testem, elég szép vagyok-e... mi lesz velem?! Márpedig ha valaki ilyen bizonytalan, az biztos jele annak, hogy ideje dolgoznia önmagán” – véli a tapasztalabb Steiner.
Nekem tízéves gyerekként kellett elfogadnom a szüleim döntését: külön utakon mennek tovább. Ebből fakadóan már akkor megértettem, ha valaki menni akar, az menjen – mindenkinek saját felelőssége, hogy rendberakja az életét. „Még közös kisgyerek esetében is – ahol nyilvánvalóan fontos dolgozni a kapcsolat rendbentartásán – csak egy ideig ‘kötelező a munka'. Ha nem megy, jobb továbbmenni, mert mindenkinek így jó“ – mondja az édesapám, aki szerint rengeteg nőből kivész az önbizalom egy ócska kapcsolat miatt, ahol nem volt szex, nem volt szerelem, nem volt tisztelet. „Egy ponton összekapták magukat és felálltak – többen lakás és pénz nélkül. Szépen lassan kibontakozott egy új élet, és helyrebillent az önbecsülés is. A magánytól persze mindenki tart, de egy bizonyos: az élő halálért egy kapcsolatban maradni sokkal félelmetesebb.”
És akik együtt maradtak
Szabó Orsi izraeli-magyar blogger a szomszédom, időről időre összeülünk egy kávé felett megváltani a világot. Ő és a féje már 11 éve élnek együtt – és mint mindenkinél, náluk is voltak nehezebb és felhőtlenebb időszakok. „Az esküvőnk után két évvel szétmentünk, rengeteg hibát követtünk el, én nagyon rosszul viseltem, hogy a férjem éjjel-nappal dolgozik. A közös jövőnkért tette, de addigra én már nem láttam a közös jövőt, mert nem voltunk eleget együtt, és hiába volt pénzünk, a szebb tévé nem ölelgetett, és nem beszélgetett velem, így máshol kerestem boldogságot. Ez nem volt megoldás, bár a végére már akartam, hogy vége legyen valahogy, hogy változzon valami, és valahol fájdalmat is akartam okozni.”
A dráma rádásul épp karácsony környékén kulminált: Orsi férje mondta ki, hogy vége, és elköltözött. Barátnőm viszont a várakozásaival ellentétben élete legborzalmasabb időszakát élte át: minden nap sírt, nem tudott aludni, de nem volt más választása, mint talpra állni. „Amikor kicsit jobban lettem, elkezdtünk beszélgetni chaten, és hipp-hopp már nálam is volt újra. Nagyjából egy évig tartott, míg feldolgoztuk, és megbeszéltük, ki mit rontottunk el, kíméletlenül őszintén átrágtunk minden fájó dolgot – még azokat is, amik apróságoknak tűnnek. Azóta is úgy érzem, jót tett nekünk ez az időszak, most már rögtön tudom, ha baj van, ilyenkor pedig az estek többségében azonnal elmondom, hogy ez így nem jó.”
Orsi vallja, hogy az ember nem változik egyik percről a másikra, és néha még most hajlamos elmismásolni problémákat, hiába érzi a szíve mélyén, hogy szót érdemelnek. Ugyanakkor időről időre sort kerít nagy beszélgetésekre, hogy egyikükben se maradjon tüske. „A férjem a részem, és még ha néha nehéz is, és azt mondanám, elegem van, inkább megrázom magam, nagy levegő, és megnézem, mit tudunk tenni közösen, hogy jobb legyen, kitalálok közös programokat, amiből újra lendületet kapunk. Néha az is elég, hogy ő – mivel már végre megtanulta, hogy én bókkal üzemelek – haza jön, átölel, és szépeket sugdos fülembe.” A Macesz-blogger vallja: vannak napok, amikor ugyanolyan szerelmes, mint az elején, és van, amikor épp semmilyen az egész, de mindig csak akkor érzi magát igazán jól, ha a féje is vele van.
Szakításból újrakezdés
Erős Ila life és business coach, tréner és terapeuta szerint ha az egyik fél felad egy kapcsolatot, a másik nemigen tehet mást, mint hogy elfogadja: a közös jelen kifáradt. A szakember azt javasolja, kezdeményezzen egy beszélgetést, amiben nem az a cél, hogy megvédje, amit eddig csinált, vagy hogy megmentse a kapcsolatot – hiszen azon ebben a látszat-kapcsolat formában nincs mit megmenteni – hanem az, hogy megértsék mindketten, mi veszett el a viszonyból. Ha ezt sikerül megérteni, az akár egy következő kapcsolatban hasznos lehet. „Bár azt írja, hogy a párja érzéketlenné vált, nekem úgy tűnik, hogy ez kölcsönös: ön sem vette észre a kifáradás első jeleit: a megfeszített munka sokszor menekülés otthonról.” A terapeuta szerint ha valaki szerető, gondoskodó támogatásra vágyik, neki is kötelessége ugyanezt nyújtani – ebből a történetből viszont úgy fest, a férj egyszerűen feladta, hogy sikerüljön megteremteni ezt az egyensúlyt. „Megkérdezheti tőle, hogy mire van szüksége, mit tudna tenni ön a kapcsolat újraépítése érdekében, de ha úgy tűnik, hogy ehhez már túl késő, lehet, hogy jobb elengedni – amiből még később akár újrakezdés is lehet.”
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője, aki szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.
