Van azzal bármi gond, ha valaki a szabados szexuális életet pártolja a szigorú monogámia helyett? Steiner Kristóf megmondja. Ahogyan azt is, mitől függ, hogy jó-e a szex.
Néhány nappal ezelőtt azt kérte e-mailben egy olvasónk, hogy beszéljünk a szexről – egészen pontosan a spirituális aspektusáról, és arról, hogy miért nem tanácsos (ha nem tanácsos) csak úgy akárkivel ágyba bújni. Rövid válaszomban – a hosszabb ezután következik – megírtam neki egy tanácsot, amit én is nemrég hallottam: „Csak azzal szeretkezz, aki lenni szeretnél.” Azaz ne fecséreljük az értékes szexuális energiáinkat olyanokra, akik nem érdemlik meg vagy akikkel csak azért szűrnénk össze a levet, mert unatkozunk vagy depressziósak vagyunk, esetleg mert épp ledöntöttünk egy Long Island Ice Tea-t. Az én olvasatomban azonban mindez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ember magára kapja az erényövet, és legözelebb csakis a fehér lovon érkező herceggel szexel, vele is csak esküvő után. Elmondom, miért.
A szerelmes szexmániás
Adott egy ember, aki majd' minden nap valaki mással bújik ágyba. Hogy férfi vagy nő, az jelen esetben nem számít – lényeg, hogy élvezi, és hiszi, hogy érti is a szexet. Számára az intim együttlét nem trófeagyűjtés, nem pótcselekvés, és végképp nem egyfajta módszer arra, hogy menőzhessen a haverok, barátok előtt azzal, ő bizony bárkit megkaphat. Azért szeretkezik, mert impulzív lélek, és rengeteg emberrel találkozik, akik megmozdítanak benne valamit – ő pedig közelebb akar kerülni hozzájuk, meg akar tapasztalni velük egy elemi, esszenciális, szuperintenzív élményt, és persze nem utolsósorban gyönyört akar adni. No meg persze kapni is, de nem kimondottan ez motiválja. A szex során mindig ösztönösen odafigyel a partnerére, és természetesen mindig betartja a biztonságos szex szabályait. A szexparnereinek nem ígéri a párkapcsolat lehetőségét, de az aktus során olyan szorosan kapcsolódik hozzájuk, olyan szeretettel, gyengédséggel fedezi fel a másik testét, hogy szinte ki meri jelenteni: ő mindenkibe beleszeret kicsit, akivel szeretkezett. Nem árt senkinek, nem veszélyeztet senkit, nem tett semmi rosszat – csak ellene ment a társadalmi elvárásoknak, és aktuális életszakaszában szabados szexuális életet él.
Mit mond erre az emberre a társadalom? A barátai szerint kompenzálni akar valamit. A családja szerint szégyent hoz a famíliára, és egyébként is, ideje lenne megállapodnia. Korábbi partnerei közül néhányan – látván, hogy nem bennük találta meg a nagy őt, és továbbra is kalandor hírében áll – elítélik, esetleg ribancnak, szoknyapecérnek tartják. Mindegy, hogy emberünk milyen tisztesen végzi a munkáját, mennyire egészségesen él, mekkora filantróp, a társadalom jelentős része számára ő csak egyfajta lelki, pszichológiai selejt, aki „talán majd egy napon megjavul”. Ez pedig akkor, és csakis akkor történik meg a tömeg szemében, ha feladja a csapongó életmódot és kompromisszumot köt egy monogám kapcsolatban.
Szenvedélymentes, de legalább monogám
Adott egy másik ember. Ő csakis egy emberrel szeretkezik, mert ő személy szerint ebben hisz. A partnerével évtizedek óta egy párt alkotnak, és bár a szex már nem a régi, azért még össze-összebújnak negyedórás rutin együttlétekre. Emberünk mindezt nem bánja: sosem volt igazán kibékülve az egész szex dologgal, nem érti, miért kell óriási ügyet csinálni belőle, elvégre ha el akar élvezni, maszturbálhat is. Évekkel ezelőtt a partnere azt javasolta: pezsdítsék fel kicsit a szexuális életüket, vonjanak be egy harmadik felet egy kis mókára. Ő mereven elzárkózott ez elől, ideológiai okokra hivatkozva. A valóságban azonban inkább csak tartott attól, hogy szenvedne a féltékenységtől, ha valaki mással látná a társát. Nem szeret a szexről beszélni, a gyerekeinek csak a legfontosabbakat mondta el, a többit majd úgyis megtanulják maguktól, nem igaz?
Ő az, akit a társadalom bármikor a keblére ölel. A prototípus, aki monogám kapcsolatban él, viszonylag kevés az önbizalma, és nem túl súlyos, de azért igenis létező gondjai vannak a saját szexualitásával – mondhatni az átlag polgár. Szülei büszkék rá, gyerekei nem szégyenkeznek miatta az iskolában, barátai pedig szeretik, mert mindig tudnak neki tanácsokat osztogatni, ő pedig hálás ezért. Ha pedig holnapután kitalálná, hogy ő bizony szexuális szabad(os)ságra vágyik, a környezete egy emberként nevezné őrültnek.
A jó szex vajon mi?
A sarkított jellemrajzokkal arra szeretnék rámutatni, milyen furcsa értékrendek szerint élünk. Egyfelől meggyőződésünk, hogy minden kétséget kizáróan a legjobb látásmód az, ahogyan mi látjuk a világot, másrészt totálisan ignoráljuk az egyén szabadságát és jogát arra, hogy úgy szeressen, ahogy neki jó. Vallási dogmákra hivatkozva – amiket annyiféleképpen értelmezhetünk, ahányan vagyunk –, társadalmi normákat emlegetve – amik korántsem egyetemesek, sokkal inkább a mi aktuális kultúránk lenyomata – próbáljuk meggyőzni az embereket: a szexuális szabadosság rossz dolog. Pedig nem maga a szabad szex rossz, hanem az egymásra való odafigyelés hiánya, ez a kettő pedig gyakran kéz a kézben jár. Ha az elsőként emlegetett szexmániás embertípus elveszíti magát a mindennapos partnercserékben, ha csak a saját kielégülésére hajt, ha képtelen meglenni szex nélkül akár csak egyetlen napra, akkor gond van. Ugyanígy: ha kettes prototípus a házasságában és a monogámiában képes megtalálni mindazt a megosztással és befogadással járó örömöt, amit a szex nyújt, ha a testiség jelenléte a kapcsolatban arról is gondoskodik, hogy mindkét fél értékesnek, különlegesnek, szeretnivalónak érezze magát, akkor minden csodálatos. A jó szex tehát nem a sok vagy kevés, vagy sokakkal, esetleg kevesekkel folytatott szex, hanem a tudatos szex.
A párkapcsolatok velejárója a kisajátítás
„Fontos az, hogy a szex ne kába éjszakákon, alkohol- vagy drogmámorban történő felelőtlen aktus legyen, már csak azért is, mert ebben a helyzetben sokkal nagyobb az esély a nemi úton terjedő betegségek továbbadására" – mondja Tóth-Horváth Gábor pszichológus, aki úgy véli, az ún. erkölcsi romlás nem feltétlenül jár együtt a szabados szexuális élettel. Sőt, korántsem biztos, hogy jól sül el, ha beleerőltetünk egy, a szexualitásról lazábban gondolkodó felet egy klasszikus monogám kapcsolatba. „A párkapcsolatok velejárója a kisajátítás, ezért nagyon ritka, hogy valaki képes tolerálni a társa kicsapongásait. Ha azonban két olyan ember találkozik, akiknek az értékrendjébe kevésbé konvencionális kalandok is simán beleférnek, akkor áldásom rájuk. Mindaddig, amíg nem ártunk senkinek, se magunknak, se a szexuális partnerünknek, sem fiziológiai sem mentális téren, addig tessék élvezni a szexet, tanulni, megtanulni önmagunk és mások élvezetének fokozását" – magyarázta a szakértő.
Írjon nekünk!
Úgy érzi, további tanácsokra lenne szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó, aki munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban szintén szívesen válaszol. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.
