A nagy kerek fejtől, a hatalmas szemtől és a puha bőrtől azonnal elérzékenyülünk. És ösztönösen gondozni akarjuk.
Mennyire édes már? De tényleg. Az embernek rögtön kedve támad ölelgetni, szeretgetni, vigyázni rá. De miért? Mi olyan cuki benne? Mi váltja ki belőlünk automatikusan ezt a gondoskodási ösztönt? Az ASAP science biológusai megmondják.
Mitchell Moffit és Gregory Brown az ASAP science alapítói klassz videókat készítenek. Tőlük tudjuk például, hogy miért ragadós az ásítás, hogy lehet-e genetikailag módosítani az IQ-t és azt is, hogy miért szeretik a férfiak a focit. Legújabb videójukban pedig arra keresik a választ, hogy vajon miért olyan ellenállhatatlanul cukik a kisgyerekek.
Az etológiai vizsgálatokból úgy tűnik, legközelebbi rokonaink között egyedül vagyunk a cukiságra való fogékonysággal, ami evolúciós szempontból persze egyáltalán nem meglepő. A mi kölykeink ugyanis magatehetetlenül jönnek a világra, hosszú ideig tartó fáradhatatlan gondozás kell ahhoz, hogy képesek legyenek az önálló mozgásra, evésre. Ahhoz pedig, hogy megkapják a megfelelő gondoskodást, kell egy ösztönösen aktiválódó, genetikailag belénk írt forgatókönyv, ami kiváltja a gyerek túléléséhez elengedhetetlen viselkedést. Ezt a forgatókönyvet pedig a sírás és mosolygás mellett éppen a gyerek fizikai megjelenése hozza működésbe.
A pszichológiai kutatásokból kiderült, hogy a nagy kerek fej, a hatalmas szemek, a kiálló pofazacskók, a magas homlok, a kerek test és a puha bőr az, amitől azonnal elérzékenyülünk. Annyira rá vagyunk kattanva ezekre a vonásokra, hogy akkor is vonzónak és szeretni valónak találjuk ezeket, ha nem is gyereken, hanem kutyákon, macskákon vagy akár autókon jönnek szembe. A cukiságvonások látványára meghatározott agyterület lép működésbe, az, amelyik akkor is aktiválódik, ha jutalomra várunk, ha élvezünk valamit vagy éppen megvédenénk valakit. Ismerős?
