Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elkeserítő képet fest a Kiskunság elmúlt 14 évének fényképes dokumentációja. Az egykor víz alatt lévő, mocsaras, lápos területeken ma a szárazság és a por az úr, a terület nem is annyira lassan sivataggá válik.
A Facebookon közzétett fényképsorozat vészjósló felvételek segítségével mutatja be, mekkora problémát jelent akár pár év távlatából is a sivatagosodás Magyarországon. A Pest és Bács-Kiskun vármegye területére kiterjedő Kiskunság kiszáradását Molnár Ábel Péter, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének munkatársa, környezetgazdálkodási agrármérnök fényképein keresztül követhetjük nyomon.
A szakember márciusban készített képeket közölt, de nem csak idén lőtt fényképeket a területen, hanem már 2011-ben is. Az elmúlt 14 év alatt azonban a környék képe megváltozott. Amint posztjában megfogalmazta, „várjuk az esőt, a sok esőt."
Sivataggá válhat a magyar táj egy része
Arról, hogy az egyre kevesebb csapadék és belvíz nyomán félsivatagossá, sivatagossá válhatnak egyes hazai vidékek, már korábban is írtunk. A Homokhátságot például már az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) tavalyi jelentésében is félsivatagként említették, és a helyzet ahhoz képest is romlott a Kiskunságban. Míg tíz éve még víz alatt voltak a területek, tavaly már csak foltokban borította úgynevezett kisvíztér ugyanazokat a részeket, ma csontszárazak.
„Most konkrétan nincsenek vízállások. A tavaszi melegben vizet kereső gőték, békák, teknősök több száz méteres környezetben sem találnak víztesteket…“
— hangsúlyozza Molnár Ábel Péter, további képeken mutatva, hogy az egykor vízzel borított turjánokon most éppen porzik a száradó tőzeg. A Szappan-széki szikes tó is kiszáradt, elveszítve a rá jellemző sósságot és a vizet egyaránt.
A Kondor-tavon a hetvenes években még csónakázni lehetett, utoljára 2011-ben telt meg, ma pedig csak a száraz pusztaság látható a helyén. Ha valaki nem tudja, hogy egykor nagy víztömeg volt itt, még a tómedret sem fogja felismerni.
Amikor az UNESCO 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította a Kiskunságot, még az állt az összefoglalójukban, hogy itt mélyebb vízbeszivárgási területek találhatók, melyek a lecsapolások ellenére vízben gazdag területek. Ideális élőhelyül szolgálnak számos veszélyeztetett vagy ritka növény- és állatfaj számára. A természetes növényzet igen változatos képet mutatott a láprétektől, zsombékosoktól a sztyeppei területeken át a szikes pusztákig. Mára ennek nyoma sem maradt a legtöbb területen.
