A spájz vagy a kamra sokunk számára időtlen biztonsági tartalékot jelent, tele van olyan tartós alapanyagokkal, amelyekről azt hisszük, örökké elállnak. A valóság azonban jóval árnyaltabb ennél.
Bár számos szárazáru hónapokig vagy akár évekig is eláll, minőségük és ízük jóval hamarabb romlani kezd, mint gondolnánk.
A kamra kincsei átnézést igényelnének
A konyhai rutin könnyen ránevel, hogy csak a hűtő tartalmát figyeljük rendszeresen, pedig a kamrában lévő alapanyagok is igénylik a rendszeres ellenőrzést.

A gabonafélék például gyorsan avasodhatnak, hiszen természetes olajaik érzékenyek a melegre és a nedvességre egyaránt. A fűszerek sem örökéletűek: két-három év után elveszítik karakterüket, így hiába szórjuk a kurkumát vagy a paprikát a levesbe, már nem fognak úgy ízesít, mint régen.
Hasonló a helyzet a sütőporral vagy a szódabikarbónával, idővel csökken lazító erejüket, így a sütemények laposak maradhatnak.
A rágcsálnivalók, mint a diófélék és a gabonapelyhek, szintén érzékenyek. A dióban lévő olaj gyorsan megavasodik, a müzlik pedig pár hónap után megpuhulnak. A teafilterek és kávék sem tartják meg örökké aromájukat, a friss, illatos végeredmény idővel jelentősen halványul.
A sör szobahőmérsékleten tárolva néhány hónap alatt kellemetlen mellékízeket vehet fel, az olívaolaj pedig fél év után sokat veszít frissességéből.
A tartós élelmiszer sem örökkévaló
Még a legtartósabbnak hitt élelmiszerek sem állnak el örökké: a barnacukor kiszárad, a fokhagyma kicsírázik, míg a barna rizsben lévő olaj megavasodik. A konzervek ugyan sokáig valóban biztonságosan fogyaszthatók, de hosszú tárolásuk fémes mellékízt eredményezhet.
A kamra tehát nem kincsesláda, inkább olyan készlet, amelyet rendszeresen cserélni kell. Egy-egy gyors átnézés nemcsak a minőség fenntartásában segít, de helyet is felszabadít. A „majd jó lesz valamire” típusú szemlélet nem célravezető.
Vannak olyan élelmiszerek is, amelyek könnyebben tönkremennek a kamrában, ezekről itt írtunk.
























