Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi történik, ha a konyhai kezdő nagy fába vágja a fejszéjét? Harc a marcipánbevonattal.
Jó ötletnek tűnt répatortát készíteni, még jobbnak saját készítésű marcipánfigurát hozzá, de azt senki nem mondta, hogy a tortát egyszerűbb megcsinálni, mint a marcipánt előkészíteni és megformázni!
Maki Stevenson
Mindenkit megtanít főzni
Hamarosan következik egy gigantikus torta-összeállítás, addig is, könnyű hétvégi beharangozónak itt van Judit receptje, aki egy neves alkalom tiszteletére állt neki, és nem egyszerűen sütött egy répatortát, hanem "szűz kéz" létére egy igazi tortakölteményt gyártott.
A végeredmény kétségkívül gyönyörű, de egyrészt méregdrága, másrészt hétköznapi használatra egy kicsit túl macerás, rettenetesen hízlal, ráadásul ételszínezék van benne, amire nem vagyunk túl lelkesek. Ezért, ha ránk hallgattok, ezt a tortát hétköznapokra inkább egy lime-os, mascarponés bevonattal csináljátok meg. Kevésbé is hízlal, jobban kiegyensúlyozza az ízeket és sokkal gyorsabb is. Viszont biztosan nem lesz ennyire szép. És akkor átadjuk a szót Juditnak:
Előre szólok, aki még nem csinált ilyet, készüljön fel rá, hogy (elsőre) elmegy vele egy egész délután!
Mivel a házi készítésű dolgok általában olcsóbbak bolti társaiknál, meg voltam róla győződve, hogy ez most sem lesz másképp. Sajnos, nem lett igazam! Mivel kezdő vagyok, most kellett beszereznem minden alapanyagot és soha nem gondoltam volna, hogy a marcipán ennyire drága: 150 gramm 630 forint. Ez még nem annyira húzós, de legalább 450g kell egy ilyen tortához! Aztán a Dekor tollaknak is megkérik az árát, na meg a darált mogyoró sem kifejezetten olcsó. Összesen hétezer forint körül költöttem alapanyagokra úgy, hogy liszt, sütőpor, szódabikarbóna és vanilíás cukor volt a spájzban, és urizáltam is, mert reszelve vettem a répát. Jó hír viszont, hogy aki nem szeretne hozzá marcipánbevonatot, sokkal olcsóbban megússza az egészet, hiszen a többi hozzávaló nem különösebben extra.
Íme a világ legegyszerűbb répatortareceptje
Hozzávalók:
4 egész tojás,
1,5 bögre liszt (félfogós lisztet használtam),
0,5 bögre darált mogyoró,
1 bögre vaj/étolaj,
1 bögre cukor (lehet barna cukor vagy méz is, utóbbiból elég 3/4 bögre is),
2 csomag sütőpor,
2 csomag vaníliás cukor (ha nem házit használtok, kerüljétek a vanilincukrot, ha lehet)
1 teáskanál szódabikarbóna,
2 teáskanál fahéj,
1 csipet só,
20 dkg dió (durvára törve; elsőre rengetegnek tűnik a masszában, de a végeredmény tökéletes)
40 dkg reszelt sárgarépa (a zacskós, előre lereszelt sárgarépát használtam).
Javasolt máz:
10 dkg mascarpone
20 dkg tejszínes krémsajt (pl Philadelphia, drága, de tényleg tejszín van benne)
6 dkg átszitált porcukor
2 lime leve és héja
Elővettem egy nagy keverőtálat és a következőképpen tettem bele az összes hozzávalót:
A lisztet a mogyoróliszttel elkevertem, majd további lassú kevergetés mellett hozzáadtam a sütőport, a cukrot, a vaníliás cukrot, a szódabikarbónát, a fahéjat, a sót, a tojást, az olajat, a sárgarépát és végül a diót. Ennyire egyszerű! Amikor az összetevők egyenletesen eloszlottak, belehelyeztem a masszát egy tepsibe, majd a sütőbe. A 170 fokra előmelegített sütőben 55 perc alatt készült el.
Gondoltam, amíg a süti sül, simán elkészítem a marcipánfigurákat (szép kis álom volt!), és mivel még soha nem csináltam ilyesmit, naivan elkezdtem megszínezni a marcipánt. Odáig nem is volt baj, hogy a narancsszínt a piros és a sárga élelmiszer-színezék elegyéből kapom, az arányokat már annál nehezebb volt eltalálni. Ráadásul, ezzel semmiképpen sem érdemes közvetlenül a konyhapulton kísérletezni, mert úgy járhat mint én… mindent beszínezett, amit csak ért! A következő, zöld adagot már a csap fölött kevertem ki. Jó tudni, hogy amikor a marcipánba keveri az élelmiszer-színezéket, nagyon ragacsos lesz. Ilyenkor annyi porcukrot kell hozzáadni, amennyitől visszanyeri eredeti állagát.
Amint elkészültem a színezéssel, elkezdtem gyártani a kis répákat, ami sokkal egyszerűbb volt, mint amire számítottam. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy egy marcipán párt is megformázok. Hozzá kell tennem, hogy semmi kézügyességem nincs, tehát az is bátran próbálkozhat vele, aki még egy pálcikaembert sem tud lerajzolni!
Miután a torta kihűlt, jöhetett a marcipánbevonat. Mivel a figurákat könnyű volt elkészíteni, azt hittem a bevonóval sem lesz különösebb probléma. Tévedtem! Sodrófával nyújtottam, amire folyamatosan rátapadt a ragacsos marcipán. Természetesen meghintettem porcukorral, ahogyan a munkapultot is, ami egy darabig segített, aztán megint csak odaragadt mindenhova a fehér anyag. (Alapkonyha megjegyzés: sokan inkább kukoricakeményítőt használnak cukor helyett, kevésbé csomósodik)
Nagy nehezen végül kinyújtottam (tényleg az egyik legnehezebb dolog volt), és előkészítettem a torta bevonásához. Egy kis (jó folyós) sárgabaracklekvárral megkentem a marcipánt – ez azért fontos, hogy odatapadjon a tortához –, majd porcukros kézzel rásimogattam a süteményre. Végül rápakoltam a díszeket, és betettem a hűtőbe. Az eredmény várakozáson felüli lett!
Ha a mascarponés mázzal csináljátok, az összetevőket jó alaposan el kell keverni, és rákenni a tortára kívülről.
Mivel a répatortának is számtalan változata van, hamarosan következő tortás cikkünkben hozunk majd belőle bőven, hogy válogathassatok is a receptek közül.
Kommentek
Hozzászólások jöhetnek a facebookon, további Alapkonyha cikkek az Alapkonyha fejlére kattintva.
Alapkonyha wiki
A cikket Tuna Judit, a shopaholic blog szerzője írta.
Az Alapkonyha mentora a Makifood Főzőiskola. Következő órák: 05.19. Marmorstein péksége, 05.28. Segítség, Diabetes!!! 05.31. Ráhel asztala.
