Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az általánosságban "gonosz szem"-nek nevezett néphiedelem a Közel-keleten, Dél-Ázsiában és Európa mediterrán térségében fordult elő a leggyakrabban. Ezekről a területekről terjedt aztán át például az észak-európai kelta területekre, később pedig a különböző nemzetiségű bevándorlókon keresztül Amerikába. Az előzőektől teljesen függetlenül megtalálható például a fülöp-szigeteki hiedelemvilágban is.
A gonosz szem-hiedelem lényege, hogy a tehetős, szerencsés, szép, vagy egyéb jó tulajdonságokkal rendelkező emberek irigységet váltanak ki másokból, és ez az irigység okoz balszerencsét. Egy más változat szerint léteznek olyan emberek, akik gonosz, mágikus tekintetükkel átkot tudnak bocsátani áldozataikra. Mégis az elterjedtebb változat az, hogy az irigy ember akaratán kívül átkozza meg az embert. A magyar "szemmel verés" kifejezés is erre a szemmel való átkozásra utal.
A gonosz szem elhárítására általában különböző szimbólumokat, és e szimbólumokat viselő amuletteket használnak. A festett, rajzolt, vagy amulettként hordott szimbólumokból többféle van, alapkinézetük és "működésük" mégis hasonló: elhárítják a gonosz szemet vagy visszaverik azt az átkozóra.
Ilyen szimbólum a legfőképpen Törökországban elterjedt (de ma már többek között hazánkban is kapható), koncentrikus kék körökre épülő nazar. (Azért is lehetnek kékek a görög és török amulettek, mert az Égei-tenger környékén, ahol ritkábbak a világos szemű emberek, a kék szemű emberekhez kötötték a gonosz szemet, így értelemszerűen a kék amulettek verik vissza az átkot.)
Na de, ki volt Fatima?
A másik általánosan elterjedt, gonosz szem elleni szimbólum a Fatima keze, egy közel-keleti eredetű, talizmánként és általános védelmező jelképként használt szimbólum, amelyet több ókori kultúrában is megtalálunk, és máig számos helyen használatos. A Marokkóban élő szefárd zsidók körében szokás például Chamsa-jelet festeni a ház ajtajára, vagy amulett formájában felhelyezni a ház védelmére.
A jelkép eredeti arab neve "Hamsa" (jelentése: "ötszörös"), héberül "Chamsa", "Hamesh" vagy "Chamesh" (jelentése: "öt"). A szimbólum másik héber neve Miriam keze (Miriam Mózes és Áron testvére volt). A nyugati kultúrában a leggyakrabban használt Fatima keze elnevezés utalás Fatima Zahra-ra, aki az iszlám vallás központi alakjának, Mohamed prófétának a lánya volt. Fatima a szunnita és a siita muszlimok körében is fontos személy, a szunnita muszlimok szerint példamutató muszlim nő volt, a siitáknál pedig az erényes nő példaképének nevezik őt - felekezetükben a paradicsomi nők vezetője is Fatima.
A gonosz szellem ellen
Az elmúlt években a közel-keleti konfliktusok békés megoldását sürgető békeaktivisták elevenítették fel a szimbólumot, mint a zsidó és iszlám hagyományban egyaránt megtalálható jelképet, emlékeztetve a két vallás közös pontjaira.
Az iszlám előtt a szimbólumot az ókori rómaiak által punoknak nevezett főníciaiak vallásában is megtaláljuk, ott Tanit istennő egyik szimbóluma volt. Tanit Karthágó városának védőszentje és a szintén ott tisztelt Ba'al Hammon isten hitvese volt, többen a szintén a közel-keleti térségben tisztelt Astarte/Ishtar istennőhöz kötik.
Azokon a területeken, ahol a Fatima keze talizmánként használatos (a muszlimok körében például nem, hiszen a Korán tiltja a talizmánok használatát), ott vagy általános védelmi szimbólunként (a "védelmező kéz", "Isten keze" stb. értelmezésekben), vagy konkrétan a gonosz szem ellen hordják ékszerként, festik ajtókra, vagy járművekre.
