Sokak fejében összemosódnak ezek az ünnepek, pedig nagyon is külön lehet őket választani, ám igaz, hogy mindhárom a halottakhoz, szentekhez, szellemekhez, boszorkányokhoz kapcsolódik. Október 31. a töklámpásos Halloween napja, november elsején van Mindenszentek, egy nappal később pedig Halottak Napja.
Nyomás, vissza a sírba!
Nálunk rendszerint csend, szomorúság és a „temetőjárat” kíséri a Halottak Napját. A gyertya, mécses is kötelező elem, ugyanis - a népi hiedelmek szerint - a „véletlenül kiszabadult lelkek” a világosban újra visszatalálnak saját sírjukba (és nem kísértenek tovább). A sírok megtisztításával pedig arról gondoskodunk - ugyancsak a babona szerint -, hogy ott is maradjanak. Sokáig úgy tartották, hogy ezen a napon a halottak hazalátogatnak, ezért régebben kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, sőt, egyes vidékeken a temetőben a sírokra is helyeztek belőle. Megint máshol az volt a szokás, hogy november másodikára virradó éjjel a halottak hazalátogatnak, ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
Tök jó buli
Van, ahol a halottakra emlékezés nem egy szomorú „ünnep”, hanem egy hatalmas buli. A Fülöp-szigeteken például ősi hagyomány, hogy a halott hozzátartozói lakomákkal, táncokkal emlékeznek az elhunytakra, nem is akárhol: a temetőben vagy amellett. Vagy ott van például a Halloween, október 31-én: a boszorkányok, a kísértetek és az egyéb szellemek jeles napja.
Több hagyomány - például a keresztény Mindenszentek - keveredéséből alakul ki ez az ünnep, és mára szinte mindenhol elterjedt. Legfontosabb jelképe a töklámpás és persze a Halloween-parti, amely az év egyik legnagyobb beöltözős bulija fekete ruhás boszorkányokkal, varázslókkal, véres szájú vámpírokkal, zombikkal, fehér lepedős szellemekkel. A rémisztő jelmezek nem öncélúak, nagyon is van szerepük, és tulajdonképpen ez a Halloween lényege: elűzni a rossz szellemeket, negatív gondolatokat és a szomorúságot.
Ünneplés családi körben
Van olyan kultúrkör, ahol nem is ünnepelnek, mert hivatalosan nincs is Halottak Napja. A muszlimok inkább családi körben emlékeznek meg eltávozott szerettükről, ám ez nem kötődik egy konkrét időponthoz. A haláleset után 24 órán belül eltemetik a halottat (fehér lepedőbe csavarva, fejjel Mekka felé), és ezt követően három napig tart a rokonlátogatás, amikor a hozzátartozók, ismerősök leróják a kegyeletüket - hozzá kell tenni, hogy ez nem egyfajta halotti tor, nincs ugyanis evészet. A jajveszékelés sem jellemző, ahogy a fekete viselet sem, sőt, feketében gyászolni tilos. Legközelebb 40 nap múlva jön össze a család emlékezni, majd kijelölnek egy adott napot, és innentől kezdve ez lesz az elhunyt „saját” napja, amikor a szűk rokonság megemlékezik róla.
Tajvanon viszont van Halottak Napja (április 4). Ekkor a családok együtt kimennek a sírhoz, letakarítják, ételt és friss gyümölcsöt „adnak” az ősöknek, imádkoznak hozzájuk, füstölőt gyújtanak, és szellempénzt égetnek. Aztán a család - szintén: együtt - eszik, és ott most nem egy hétköznapi ebédet kell elképzelni, hanem nagy vendégséget, hiszen összejött a família. A család szerepe itt is kiemelkedő tehát: a halottat egyébként eleve a saját házának földszintjén ravatalozzák fel hét napra - ennyi ideig jöhetnek a rokonok, barátok látogatni. Ilyenkor egy sátrat állítanak az utcára a bejárattal szemben, nagy fotóval (az elhunytról) és virágokkal. Úgy tartják, hogy a lélek ekkor még a testben marad, ezért ugyanúgy beszélnek a halotthoz, mintha köztük volna.
Együtt buliznak a halottakkal a mexikóiak
Ráadásul nem is egy, hanem több napon át, a buli neve: Los Dias de Muertos. Általában október 28-án kezdődik, és ilyenkor szinte minden mexikói együtt ünnepel, igaz, ez nem egy nagy fesztivált jelent, hanem több kis közösség mulatozását. Az ünnep ugyanúgy a halottakról szól (a csontváz, mint szimbólum mindent ellep ilyenkor), csak kicsit más elgondolásban, mint például nálunk: lényege, hogy a mexikóiak „visszahívják” halottaikat és együtt buliznak velük annak minden járulékos elemével: ínycsiklandó ételekkel, alkohollal, hangos zenével, tánccal, tűzijátékkal és rengeteg ajándékkal. Egyébként az élők is meglepik egymást, a gyerekek általában névre szóló cukorkoponyákat kapnak.
Gondolkozzunk el saját életünkön!
Sokan álságosnak tartják a Halottak Napját, és azt mondják: nekik nem kell külön alkalom ahhoz, hogy emlékezzenek. Csehák Hajnalka pszichológus viszont azt mondja, a Halottak Napja csak annyira álságos, mint például a Karácsony. - A halál tabu téma manapság, lehetőleg nem beszélünk róla, és ha meghal valaki a környezetünkben, igyekszünk erősek maradni, nem is merünk sokáig gyászolni, hiszen helyt kell állni az élet más területein: a családban, a munkahelyen. A Halottak napja, mint közösségi tevékenység azért fontos, mert ha más nem, legalább megállásra késztet minket ebben a rohanó világban. Senkinek nem árt kicsit elgondolkozni a saját életén!
Sokaknak bűntudatot okoz és nem értik, hogyan lehetnek képesek szeretkezni a gyászidőszakban, sőt még élvezni is – pszichológus szakértőnk szeretteink haláláról és a feldolgozás, elengedés folyamatáról. | Szex és gyász, avagy élet a halál után
Segíthet, ha el tudtunk búcsúzni szerettünktől, ha meg tudtuk köszönni, hogy volt nekünk, hogy hálásak vagyunk az eltöltött időért és örömökért – a hirtelen halál azonban más. | Miattam halt meg!
