Sorozatunk saját babonáinkról kíván megemlékezni, az eredeti, Kárpát-medencei babonákról, amelyek kétségtelenül vannak annyira érdekesek, mint példáual a karibiak vagy az afrikaiak, mégis kezdenek feledésbe merülni. Nem akarjuk őket sem népszerűsíteni, sem cáfolni - beérjük annyival, hogy megemlékezünk róluk. Amíg még van miről.
Angolul: WoMen in Black. A boszorkánynak egész állatkertje van: kígyó-béka, fekete macska, ami rendjén is való, mert a vasorrú bába falusi életmódot folytat, természetközelit, környezettudatos, elférnek a kiskedvencek. De a rendesebb vámpírok is tartanak legalább pár denevért, férgeket a sírboltból, miegymást.
Hogy kik voltak a boszorkányok, az többé-kevésbé világos. Ártatlan nők, akiket a korabeli vallás- és gazdaságpolitikai érdekek miatt megsütögettek eleven parázson. Vagy vízbefojtották őket, az is jó, csak örökölni lehessen utánuk. Létezik ugyan egy angolszász elmélet, mely szerint valamiféle kelta jellegű ősi természetvallás - a Vicca - tanait őrző papnők is lehettek, de szegényeknek kivégzésük után már többé-kevésbé mindegy, mit is gondolunk felőlük. Igaz, a mai Afrikában még elevenen él a boszorkányhit: egyes ottani államokban még mostanság is többezer állampolgárt végeznek ki a sötét tudományok állítólagos mívelése okán.
Ami viszont kifejezetten a sajátunk, a Kárpát-medence terméke, az egész világ nekünk tulajdonítja, az a vámpír! Igaz, hogy már az ógörögök is regéltek vér- és lélekszívó lamiákról, és a Balkán regéi is ismerik a prikolicsot, de a vámpír, az bizony magyar. Illetve erdélyi, de legalábbis közös hagyomány a románsággal. Hosszú lenne a történelmi Vlad Tepes és Vlad Drakul tetteit részletezni, de tény, ami tény, nem ok nélkül keveredtek vérszívó hírébe. Ettől még román vajdák voltak - de tessék kipróbálni. Mutatkozzanak be egy semleges országban egy amerikainak és tegyék hozzá, Magyarországról jöttek. Az majd elgondolkodik és egyszer csak felcsillan a szeme: "Hungary! Transsylvania! Count Drakula!" Többszörösen kipróbált módszer. Bartókról már kevesebben hallottak...
