Sorozatunk saját babonáinkról kíván megemlékezni, az eredeti, Kárpát-medencei babonákról, amelyek kétségtelenül vannak annyira érdekesek, mint példáual a karibiak vagy az afrikaiak, mégis kezdenek feledésbe merülni. Nem akarjuk őket sem népszerűsíteni, sem cáfolni - beérjük annyival, hogy megemlékezünk róluk. Amíg még van miről.
Azzal nagyjából mindannyian tisztában vagyunk, miért is nem illik sörrel koccintani, miért tölti a házigazda az elsõ pohár bort a frissen bontott palackból saját magának vagy hogy a szõlõmosó pohárból nem isszuk ki a vizet. Viszont miért hoz balszerencsét, ha kiborul a sótartó?
Talán a középkori gazdaság miatt. Ugyanis a középkori királyok egyik legnagyobb hasznot hajtó jövedéki terméke - ami manapság a dohány vagy a szeszes italok - a só volt. Ez az ásvány királyi monopóliumnak számított, volt rá eset, hogy még katonák zsoldját is sóban fizették! Természetesen annyiba került, mint a súlya aranyban. Márpedig az arany és a gazdagság már a középkorban sem vetett fel minket. Ha valaki kiborította a sót, azt komoly bosszúság és több csapás is érte. A csapásokat legalábbis mogyorófavesszõvel tessék érteni. Azóta a só ugyan olcsóbb lett, de a hagyomány megmaradt - a balszerencse elhárításához kapjunk fel egy csipetnyi sót a kiömlöttbõl és hajítsuk át a bal vállunk felett. A házi békétlenséget így sem lehet elhárítani, fõleg ha az abroszra són kívül vörösbor is ömlött.
Az sem szerencsés gesztus, ha az étkezés végeztével a kést-villát egymásra keresztbe fektetve, nagy X alakjában helyezzük a tányérra, de ennek már pontosan tudjuk az okát. Ez a jel András vértanú keresztjére emlékeztet, akit a rómaiak X alakú fára feszítettek. Fantáziadús nép volt az a római. Szent Pétert fejjel lefelé, András vértanút emígy, Szent Sebestyént oszlopra feszítették, de le is nyilazták. Fogadjunk, hogy volt még egy pár ötletük. De tény, hogy erre asztal mellett nem illik emlékezni.
• Nők a sötétben (boszrokányok, vámpírok)
• Belzebub ölebe (a fekete macska)
• Babonás éjszakák (Luca-nap)
