Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rossz hírünk van, az ünnepek során törvényszerűen fellopakodó néhány kilóról nem csak az tehet, hogy többet eszünk. De akkor miért is hízunk ilyenkor?
Először azzal akartam kezdeni ezt a posztot, hogy Oravecz Coelhónál is nagyobb közhelyeket leszek kénytelen írni, mert karácsonyi fogyás-hízás témában mi mást lehet. Aztán rájöttem, hogy van itt még néhány gyöngyszem, lehet még hinteni néhány fel nem használt infót, ami talán az ünnepeket megelőző és követő hétköznapokon is felhasználóbarát lesz.
Az internet széleskörű elterjedése óta létezik ez a december-januári fórumtopik kontinuum, melynek első szegmense az angyalkás-üveggömbös díszítéssel felturbózott receptek cseréje, majd erre szorosan ráépülve jön a januári “úristen, öt kilót híztam az anyám bejgliétől” című második fázis. Ha valaki idén szeretne kilépni ebből a “kutya a farkát kergeti” körből, és némileg nonkonform módon tölteni a következő másfél hónapot, az vizsgálja meg a témát néhány alapkérdésre lebontva.
- De miért is hízunk az ünnepi szezonban?
- Tehetünk-e valamit ellene?
- Hasznos-e a böjt?
- Hogyan tartsam meg az újévi fogadalmam?
Az első kérdéshez nézzük meg, mi történik a szervezettel az ünnepi habzsi-dőzsi idején. A válasz egyértelműnek tűnik: több kaja, több pia, több édesség, egyenlő plusz négy kiló. A kutatások szerint azonban ez sem ennyire egyszerű, az ünnepek alatti hízás multifaktoriális, nem lehet pusztán a bevitt kalóriatöbblettel magyarázni. Ráadásul túldimenzionáljuk a hízás mértékét, valójában a statisztikák szerint az átlagos hízás mindössze negyed-fél kiló, ami egyénenként persze nagyon eltérő lehet.
Egy háromnapos családi körbelátogatás után természetesen mutathat a mérleg 3 kiló többletet, de ennek nagy része vízmegkötés. A megemelkedett szénhidrátbevitel hatására a sejtek az átlagosnál jobban telítődnek vízzel, ezért feszül a nadrág, de ez a felesleg képes pont olyan gyorsan távozni, amilyen gyorsan jött. Gondoljunk a drasztikus szénhidrátcsökkentő diétákra: ott is ez a folyamat zajlik, csak ellenkező irányban. Éppen ezért, amennyire óvatosan kell ünnepelni a hirtelen, gyors fogyást, annyira felesleges pánikolni 3-4 kiló extra miatt.
A lényeg a zsírtöbblet, erre vonatkozik a fent említett fél kilós hízás. Első hallásra úgy tűnik, hogy emiatt aztán felesleges is a kérdéssel tovább foglalkozni, de mint az ismeretlen nigériai távoli rokontól örökölt egymillió dollár esetében, itt is élnünk kell a gyanúperrel, hogy ha valami túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor...
Egy 2006-os amerikai tanulmány szerint minél nagyobb súlyfelesleggel fut neki valaki az évadnak, annál nagyobb lesz a gyarapodás is. Rosszabb esélyekkel indulnak tehát azok, akik már a hétköznapokon is a szükségesnél több kalóriát fogyasztanak. A szervezet egy bizonyos mértékig képes védekezni a hirtelen túlevés ellen, a hipotalamuszban található kontrollcenter módosítja a kalóriabevitelre adott normál reakciót az adott helyzethez. Az elhízott embereknél azonban ez a központ alulműködik, és nem képes megfelelő mértékű hormonális választ indukálni.
Ennél is aggasztóbb az a tény, hogy ez a karácsonykor beszerzett fél kiló zsírocska velünk marad a következő hullapelyhesig. Amikor is hozzáadunk még egy felest. És a következő évben is. Természetesen év közben is vannak súlyingadozások, de úgy tűnik, hogy ez az ünnepi szezonban beszerzett feles nagyjából korrelál az évek során bekövetkező terebélyesedés rátájával. A dolog attól sunyi, hogy ugye senki nem rohan 1-2 kiló gyarapodás után ruhatárat cserélni, így évek is eltelhetnek, mire rájövünk, hogy már egyetlen ruhánkba sem férünk bele.
A többet eszem nem az egyetlen ok
De térjünk vissza a hízást kiváltó okokhoz, ugyanis a “többet eszem” önmagában nem adekvát válasz. Stressz, emberek, stressz. Itt most kihagynám a Jézus nem mondta, hogy plázában öljétek egymást a szülinapján típusú közhelyeket, már csak azért is, mert szerintem azt sem mondta, hogy a nevében hülye közhelyeket posztolgassanak a fészbukon. Maradjunk abban, hogy az ünnepi évad akkor is stresszes lehet, ha az ajándékvásárlást képesek vagyunk feszültség nélkül a lehetőségeinkhez igazítani, letudjuk az egészet októberben, ráadásul a neten. Ekkor még mindig megmarad a logisztika, ki menjen kihez melyik napon, dátumkonfliktusok, kocsival vagy vonattal, anyám nem érti meg, hogy csecsemővel nem utazunk, ha Elemér bácsi megint disznó vicceket mond, én esküszöm, hogy hozzávágom a sütis herendit. Korán kelni, mert ebédre már itt lesznek, és későn feküdni, mert na még egy pohárkával indulás előtt, hatodszorra.
A krónikus stressz a szimpatikus idegpályák alulműködéséhez vezet, melynek következtében a jóllakottság jelzését később észleljük. Természetesen a szervezet megpróbálja ezt ellensúlyozni, így aztán agyunk olyan tevékenységeket sugall, melyek a jutalomközpont felé csatolnak vissza.
Helló dopamin, helló eufória
Így lesz a hosszú és fárasztó nap utáni egy pohár borból kettő, az egy Raffaellóból egy egész doboz. A kialvatlanság ezekre még rádob egy lapáttal, kutatások szerint a 8 óránál kevesebb alvás megemelkedett ghrelin- (a gyomorban kiválasztott éhségjelző hormon) és inzulinszinthez vezet, miközben a telítettséget jelző leptin szintje csökken.
A lényeg tehát, hogy a több fronton intézett támadásra a szervezet többfrontos ellentámadással fog fellépni, és ezek együttes hatása meglehetősen negatív lehet.
Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy teljesen felesleges a ló túlsó oldalára esni, és foggal-körömmel ragaszkodni a drákói szigorral felépített étrendhez. Bár ez lényegesen kevesebb embert érintő probléma, azért hallottam már olyan elvetemült egyénről, aki kis lábaskájában lötyögtetett káposztalevessel állított be vendégségbe. Igaz, hogy őket könnyen iktathatjuk az inszignifikáns szélsőség kategóriába, az azonban sokkal elterjedtebb, hogy a hétköznapokon többé-kevésbé fegyelmezetten étkező emberek is lelkiismeretfurdalnak egy kis kilengés miatt. Nekik üzenném, hogy teljesen felesleges. Némi önkontroll ugyan sosem árt, de ha valaki végigeszi a hatfogásos kínálatot évente háromszor, abból kábé annyi problémája lesz, mint évi három cukros-szénsavas üdítőtől.
Inkább azoknak van szüksége több önfegyelemre, akiknek kiterjedt családja, hatalmas baráti köre van, vagy netán egyik céges buliból a másikba kénytelenek zuhanni ilyenkor. Nekik érdemes megfontolni a következő néhány tippet:
Alkohollimit
Az alkohollal nem csak az a probléma, hogy viszonylag magas a kalória/gramm tartalma, tartós vízvisszatartáshoz vezet, és gátolja a zsírbontás folyamatát. Mindezek mellett önkontrollvesztéssel kombinált éhségrohamhoz vezet.
Válasszunk minőségi desszerteket
Ha már édesség, akkor próbáljunk a kevésbé cukros felé nyúlni. Gyümölcsös-vékonytésztás sütik, túrós-joghurtos desszertpoharak, minőségi fekete csokicsodák előnyben.
Vigyünk, készítsünk saját készítésű alacsony kalóriás ételeket is
Ez természetesen azokra az összejövetelekre vonatkozik, ahová mindenki visz valamiféle ételt.
Vendéglátóként is készítsünk könnyebb ételeket is. Nem kell kihagyni a tradicionális, nehezebb ételeket sem, de ha már úgyis többfélét készítünk, legyen köztük alacsony kalóriás is. Ehhez majd receptötleteket is fogunk írni később.
Sok séta
Ráérünk, nem? Haza lehet sétálni a nagymamától, leszállhatunk 3 megállóval korábban.
Szervezzünk valamit az üres napokra, ami nem fetrengés
Amikor nem jön senki, és mi sem megyünk sehova, legszívesebben egész nap csak horizontális tevékenységet folytatnánk. Miközben az agyunk folyamatosan suttogja, hogy van még a tegnapi pitéből és a nagyi által csomagolt hurka-kolbászból. A fa alatt meg ott a kollégáktól kapott belga trüffel. Menjünk inkább moziba, uszodába, bowlingozni, játszóházba. Ajánljuk fel segítségünk valamelyik karitatív szervezetnél, ha más nem jut eszünkbe.
Történetünk következő fejezetében pedig arról lesz majd szó, mit tegyünk utána, ha előtte mégsem jön össze.
