Néha fel sem tűnik, hogy Budapest víz mellett, körül terül el. Hajókázni maximum Visegrádra, akkor is csak turistákkal szokás, úszni pedig ugye egyáltalán nem lehet. Horgászni viszont igen (megkérdeztem, ehető), de nekem az extrém sport, lesétálni a partra pedig csak egy autósztrádán keresztül lehetséges. Aztán jön egy árvíz, és a lezárás után feléled a rakpart, andalgó szerelmespárok, pancsoló gyerekek, vigyorgó biciklisták lepik el. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de tény, hogy a Duna kevésbé része életünknek, illetve tudatunknak, mint ahogy az egy szebb világban illene.
Beszéljünk róla
Feltűnt ez már pár embernek, nem csak én merengek el ezen. Kobrizsa Ádám, a dunatéma projekt vezetője - meglepő fordulat: vízügyi mérnök - éppen ezt a folyót akarja népszerűsíteni, amúgy a MOME Line (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) színeiben. Innen a fiatal kreativitás, és lám, a Dunából is brand lehet. A nagyszerű ötlethez társult a WWF és a Coca Cola, így létre is jött a pofás, informatív és szimpatikus dunatema.eu, amely be kívánja indítani a Dunáról folyó társadalmi párbeszédet. Az oldal egy kincsesbánya: horgásztörténeti adalékok és filozófiai tematizálás mellett vízgazdálkodási és környezetvédelmi tudnivalók várják az érdeklődőket, igényes, könnyen kezelhető, szép kivitelben.
Kobrizsa szavaival élve egy hosszabb folyamat első szakaszáról van most szó. Egyelőre megfelelő a kommunikáció, évek múlva talán nagyobb léptékű változások is bekövetkezhetnek. A felmatricázott 2-es vilamost én kihagytam volna, szegény szinte alig tűnik ki az amúgy reklámmal borított társai közül, de biztos lát valaki benne értelmet. Szerintem adná magát, de az állam nem mozdult rá a projektre. Csak remélni tudom, hogy nem kerülte el figyelmüket a Dunában rejlő metaforakincs PR-értéke.
Rossz rendőr jó rendőr
A CC cég nevének hallatára nekem mindig ráng egyet a szemem, a sajtótájékoztatón bedöntöm a narancslevüket, és udvariasan hallgatom a kommunikációs igazgatót. Egyértelmű számukra, hogy a Dunába rakják a pénzük, hiszen ők is vizet használnak, nem is keveset. A WWF képviselője a konkrét élőhely-rehabilitációs projektek mellett a környezeti nevelés fontosságáról beszélt a nagyérdeműnek, és menten megpendítették a vízlábnyom fogalmát is szerényen. Nem kell Krisztusi magasságokba emelkednünk, hogy kapiskáljuk: egy adott termék előállításához szükséges vízmennyiségről beszéltek. Egy pohárban kapott tejeskávé esetében ez 200 litert is kitehet, így sokkol a WWF-es. Na igen, ilyeneket szeretek hallani, és csúnyán a kólásra nézek, de aztán eszembe jut az éppen legördített 2 decis üveges narancslevemet. Megnyugtató számomra a WWF-es hölgy, mintha pont azt mondaná: ők adják a pénzt, mi tudjuk, mire költsük el.
Pezsgés
Kiderült, júniusban rengeteg program, kiállítás és konferencia is szól a Duna mellett. Jelenleg 42 külföldi tervező inspiráltatja magát Pesten, az ő projektjeiket 10-én tekinthetjük meg az A 38-on. Egy személyes álmom is teljesülni látszik, ugyanis a STÉG kapcsán berendeznek egy parkosított lazuló intézményt, így a Dunán lehet majd árnyékban ringatózva backgammonozni. A bájos/bulis vonalat hivatott erősíteni az a most szombati kacsa-és gácsér bajnokság is, ahol ebben az elhanyagolt sportágban jeleskedhetnek a lelkes résztvevők, ráadásul nemzetközi mezőnyben, grillezés és tánc kíséretében. A programokról természetesen a honlapon és Facebookon keresztül is lehet értesülni, a Duna meg legyen veletek.
