Tüdős Klára

Tüdős Klára, a két világháború közötti időszak legalább olyan nagy hatású divattervezője volt, mint később Rotschild Klára. Míg az utóbbi a párizsi haute couture világát idézte meg divatkreációiban, addig Tüdős Klára a magyaros öltözködés nagyasszonya volt. Miniszterfeleség, az Operaház jelmeztervezője, tulajdonosa a híres Pántlika Szalonnak, ahol népies ihletésű modelljeit árulták, egyben igazi embermentő a vészkorszak idején. Utóbbi tevékenységéért 2001-ben megkapta a Yad Vashem Intézet a Világ Igaza kitüntetést.

Elbűvölték a népi motívumok

A jómódú debreceni református családból származó Tüdős Klárát a debreceni református felsőbb leányiskola növendékeként ismerhetjük. Később országgyűlési képviselő ügyvéd édesapja, Tüdős János svájci magánintézetbe küldi lányát tanulni, ahonnan Hollandiába és Angliába vezetett az útja.

Klára 1915-től Budapesten az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd beiratkozott az ELTE néprajz szakára, ahol a híres néprajzkutató, Györffy István tanítványa volt. Különös vonzalmat érzett a népi kultúra, különösen a népviseletek iránt, amelyeknek a motívumait és szabásmintáit később beépítette ruhaterveibe is. Divattervező munkássága olyan sikeresnek bizonyult, hogy a keresztény jómódú úrinők hivatalos divattervezője lett. Eközben népi táncot tanult és tanított, és jótékonysági rendezvényeken lépett fel, ahol megmutatta tánctudását is.

Az Operaháztól a Pántlikáig

1925-ben került a budapesti Operaházhoz, ahol a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője lett. Az ő nevéhez fűződik Kodály Zoltán Háry János című operájának ősbemutatójához készült jelmezek elkészítése 1926-ban. 1937-ben a Belvárosban a Kristóf téren divatszalont nyitott Pántlika néven, ahol a népi motívumokra épített a ruhatervezéseiben, és ezzel divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Rendszeresen járta a falvakat, részt vett a falukutató mozgalomban. Elsősorban az erdélyi népviseletek és motívumok világa nyűgözte le. 11 évig vezette az Opera női szabóságát és kosztümtárát. A korszak meghatározó folyóiratainak állandó szereplője volt, ruhái a Színházi Élet és a Film Színház Irodalom oldalain gyakran megjelentek.

Klára első férje Szunyogh Rudolf debreceni huszárfőhadnagy volt, de a házasság nem volt tartós: bár abban az időben a válás nagyon ritka dolognak számított, ő elvált első férjétől, akitől egyébként egy lánya született. Ő később Ausztráliában telepedett le.

Rendszeresen rendezett ruhabemutatókat a ruhakollekcióiból, amit a jómódó úrihölgyek előszeretettel látogattak. Divatbemutatóit a Margitszigeten, a Piccadilly étteremben rendezte meg, ahol stílusosan Magyari Imre cigányprímás és zenekara muzsikált. Manökenjei pedig az Operaház balerinái voltak. Ellátogatott hozzá Elsa Schiaparelli olasz divattervező, Coco Chanel nagy riválisa és Louis Cartier, a híres francia órás is, akinek az egyik legszebb magyar úrinő, Almásy Jacqueline grófnő volt a felesége.

Méretre, de mértékkel

Tüdős Klára divattervezői munkásságának köszönhetően az 1940-es évek egyik legbefolyásosabb közéleti személyisége lett. A legismertebb magyar filmcsillagok, mint például Szeleczky Zita, a szalonjában ruházkodtak, de szívesen rendeltek ruhát tőle a Horthy-család nőtagjai is. Tüdős Klára amikor ruhákat tervezett, a következő általa hozott szabály mentén dolgozott: „Egy ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindhárom egyszerre.”

Az 1940-es években a vidéki úrihölgyeknek úgy kedvezett, hogy Egyesült Magyar Tábor néven divatbemutatókat szervezett országszerte. 1933-tól a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságának létrejötte is a nevéhez fűződött, Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi titkárral egyetemben. A mozgalom pályázatokat hirdetett, ahol olyan ruhákat vártak, amelyek a magyaros, népi ihletésű formákat és díszítéseket ötvözték az akkori divattal, és az iskolákban a kézimunka-oktatás színvonalának emelését szorgalmazták. Bár Tüdős Klára mindvégig a jobboldali keresztény úri osztály hölgyeit célozta meg vevőkörének, a kor náci és antiszemita ideológiája egyáltalán nem hatott rá, sőt igazi pacifista volt és erősen Hitler-ellenes.

Egyszerre primadonna és kuli

Balettszövegkönyvet, színdarabot (Gyöngy-kaláris, Nílusi legenda) és saját forgatókönyvet is írt, sőt ez alapján filmet rendezett Fény és árnyék címmel, 1943-ban. Zsindely Ferenccel együtt sokat tett az erdélyi kultúráért, többek között erdélyi kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban 1938-ban.

Karrierjének második házassága vetett véget: második férje, Zsindely Ferenc közoktatásügyi államtitkár volt, később kereskedelmi és közlekedési miniszter lett. A Teleki-, majd később a Kállay-kormány bizalmi embere volt, így a politikai helyzet miatt Klára jobbnak látta, ha elhagyja az Operát. Ugyanezért hagyta ott később a Magyar Divatcsarnok (a későbbi Corvin Áruház) művészeti igazgatói tisztségét is.

A háború idején ugyanis Tüdős Klárát kérték fel a Corvin Áruház női osztályának művészeti vezetői tisztére, és ezzel szélesebb körben is tudta terjeszteni népi-magyaros ihletésű modelljeit. Konfekciógyártásra szánt ruháit mindvégig kézzel készítették, munkát adva parasztasszonyok százainak. A Tüdős-modellek kézműipari jellege mindvégig megmaradt. A hímző és szövő asszonyok állandó jelleggel bedolgoztak a Corvin Áruháznak. Erről az időszakról Tüdős Klára így írt visszaemlékezéseiben: „Furcsa élet volt ez. Reggel 7-9 között háziasszony, 9 és 2 között áruházi primadonna és kuli. 2 és 4 között az uram felesége a Sándor-palotában, 5 és 7 között társadalmi robot, este klakkban-frakkban Opera, követségi vacsorák, estélyek. Követ nem törtem sosem, de nem lehet sokkal nehezebb munka, mint ez.”

Nőszövetségi elnök, embermentő, házmester

A nemzetközi piacra Tüdős Klára a kapcsolatai ellenére sem tudott betörni, ennek egyik fő oka a kereskedelmet a határokon belülre szorító világháború volt. A szalonja működését mindenesetre igyekezett fenntartani, hiszen az ott alkalmazott vidéki falusi asszonyoknak ez volt az egyedüli bevételi forrása. 1944-ben, még utolsó aktív korszakában az Országos Református Nőszövetség elnöke lett és megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt.

Klára szociális érzékenysége már a háború előtt is ismert volt, a holokauszt idején pedig zsidó emberek sokaságát bújtatta és mentette meg svábhegyi villájukban, együttműködve a svéd misszióval. Darányi Kálmán volt miniszterelnök házában anya- és csecsemőotthont rendezett be a Bethesda Kórház ápolónőivel, diakonisszáival együtt. A második világháborút követően kitelepítették, férjével 11 évig Balatonlellén élt. Egy nyaraló házmestere volt egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig.

Tüdős Klára divattervezői munkássága a főúri és a paraszti viseletet ötvöző kreációkkal vált híressé, újításként pedig a ruhákhoz bizsukat is tervezett. Ruhái egyidőben alapdarabnak számítottak a keresztény magyar úri középosztály lányai, asszonyai körében. Sokoldalú nő volt, aki számos párhuzamos szerepet töltött be a háború előtti társasági életben, a háború és a vészkorszak idején pedig mélységes emberségről tett tanúbizonyságot, amelyet a Világ Igaza címmel ismertek el.