Nagy Károly megkoronázása – 800. december 25.
A kora középkor leghíresebb uralkodója, az Európa atyjának is nevezett I. (Nagy) Károly sikeresen egyesítette Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb részét, létrehozva a Frank Birodalmat, 800. december 25-én pedig Rómában, a karácsonyi misén III. Leó pápa „római császárrá” koronázta őt, felélesztve az akkor már több mint három évszázada nem használt imperátori titulust. Ugyan a Német-római Birodalom létrejöttére még százhatvan évet várni kellett, annak alapjait, miként a ma ismert középkori Európa alapjait is, a frank uralkodó hódításai és reformjai tették le.
Hódító Vilmost angol királlyá koronázzák – 1066. december 25.
Szintén karácsony napján lépett trónra Anglia első normann királya, I. (Hódító) Vilmos, akit a Westminster-apátságban koronáztak meg, két hónappal azután, hogy 1066 októberében a hastingsi csatában győzelmet aratott a szigetország feletti uralomra szintén igényt tartó III. Harald norvég király seregei felett. Vilmos 21 évig ült Anglia trónján, uralkodása alatt bevezette és megszilárdította az európai feudális rendszert az országban, és ő utasítására épült a londoni Tower központi erődje, a Fehér Torony is.
George Washington átkel a Delaware folyón – 1776. december 25–26.
1776 őszén, a brooklyni csatát követően úgy tűnt, az angolok győzelmével végződik az amerikai függetlenségi háború: a brit csapatok megszállták New York városát, és New Jersey-n keresztül egészen a Delaware folyóig kergették a felkelők seregét, amely az összeomlás szélén állt. George Washington tábornok mégsem adta fel a harcot, karácsonykor 2400 fős seregével átkelt a jeges folyón, és megsemmisítette az északi partot védő hesseni zsoldos alakulatokat, így sikeresen visszavonulhatott Philadelphiába, ahonnét januárban ellentámadást indított, és megfordította a háború menetét.
A genti békeszerződés aláírása – 1814. december 24.
A Brit Birodalom és az Amerikai Egyesült Államok a függetlenségi háború végét követően sem váltak jó barátokká: 1812-ben újabb fegyveres konfliktus tört ki a két ország között, miután James Madison amerikai elnök hadat üzent Brit Kanadának. A két éven át tartó háborúban gyakran változott a hadiszerencse, a kanadaiak például sikeresen elfoglalták és felgyújtották az amerikai Capitolium épületét, amely eseményt máig szívesen felemlegetik mindkét ország lakói, sokak szerint ez a konfliktus szülte meg a kanadai nemzeti összetartozás érzését. A harcoknak a belgiumi Gent városában megkötött békeszerződés vetett véget, melyről 1814 augusztusában kezdtek tárgyalni a felek, karácsonykor pedig aláírásukkal szentesítették az egyezményt.
Az Apollo–8 eléri a Holdat – 1968. december 24.
1968 karácsonyán az amerikaiak végre úgy érezhették, sikerülhet megverniük a Szovjetuniót az űr meghódításáért folytatott versenyben: a december 21-én fellőtt Apollo–8 űrhajó elsőként közelítette meg a Holdat, majd szenteste pályára állt az égitest körül, és tízórányi keringési időt töltött ott. A háromfős legénység, Frank Borman parancsnok, Jim Lowell parancsnokmodul-pilóta és William Anders holdkomppilóta elsőként láthatta saját szemével a Hold sötét oldalát, és teljes egészében a Földet, utóbbi élményt egy Anders által készített, híressé vált fénykép, a Földfelkelte is megörökítette.
Afganisztán szovjet megszállása – 1979. december 24–26.
Moszkva nagy reményeket fűzött az Afganisztánban 1978 tavaszán hatalomra került, Núr Mohammed Taraki vezette „népi demokratikus” kormányzathoz, amely a kezdetektől a Szovjetunióban látta legfőbb szövetségesét, a következő év szeptemberében azonban a jóval kevésbé megbízhatónak ítélt Hafizullah Amin került hatalomra a közel-keleti országban, amit a szovjet vezetés baljós előjelnek látott. Az afgán kormányt folyamatosan támadták a fanatikus mudzsahed felkelők, és fennállt a veszélye, hogy az Iránban végbement iszlám forradalom átterjedt Afganisztánra, destabilizálva a Szovjetunió közép-ázsiai tagköztársaságait – a Központi Bizottság ezért november végén a fegyveres beavatkozás mellett döntött.
A szovjetek szándékosan időzítették karácsonyra az afganisztáni bevonulást, hiszen ilyenkor a nyugati világ az ünneppel van elfoglalva, és kevésbé figyel oda a keleti eseményekre, a döntés azonban nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, az amerikaiak például a következő nyári moszkvai olimpia bojkottjára szólították fel a világ nemzeteit. A Kreml fejesei azt gondolták, gyorsan és könnyen sikert aratnak a közel-keleti országban, a véres háború azonban tíz évig húzódott hiábavalóan, hasonlóan az amerikaiak vietnámi beavatkozásához, a korábbiaknál is jobban destabilizálva a régiót.
A román diktátor halála – 1989. december 25.
A Román Kommunista Párt feje, Nicolae Ceaușescu 24 éven keresztül vezette országát teljhatalmú diktátorként, végül azonban rendszerével együtt csúfos véget ért: az 1989. december 15-én Temesváron kirobbant forradalom öt nap alatt elsöpörte a Ceaușescu-rezsimet, a korábban mindenható pártvezető és felesége, Elena helikopterrel próbált elmenekülni Bukarestből, a felkelők oldalára átállt hadsereg légi irányítása azonban meghiúsította a szökési kísérletet. A december 24-én felállított rögtönítélő bíróság másnap golyó általi halálra ítélte a Ceaușescu-házaspárt, az ítéletet a tárgyalás után azonnal végrehajtották, az erről készült felvételeket a román televízió is sugározta.
A Szovjetunió vége – 1991. december 25–26.
Az 1985-ben hatalomra került Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár szakított elődei politikájával, reformok sorozatával igyekezett demokratizálni országát, miközben a nyugati hatalmakkal is békésebb viszonyt alakított ki – a megváltozott politikai légkör hatására számos szovjet tagköztársaság nyilvánította ki igényét a függetlenné válásra, Gorbacsov viszont abban reménykedett, decentralizációval sikerülhet megőriznie a Szovjetunió egységét. 1991 augusztusában a gyors változásoktól megrettent keményvonalas kommunisták egy csoportja megpróbálta államcsínnyel leváltani Gorbacsovot – ugyan a puccskísérlet három nap alatt elbukott, de a központi szovjet vezetés hatalma végérvényesen meggyengült.
December elején az orosz, ukrán és belarusz tagköztársaságok vezetői egy félreeső vadászházban egyeztek meg a Szovjetunió felbomlásáról, december 25-én este pedig Gorbacsov a CNN kameráinak kereszttüzében aláírta lemondását, majd átnyújtotta a nukleáris kódokat tartalmazó aktatáskát a ceremóniától távol maradó orosz elnök, Borisz Jelcin megbízottjának. Másnap sor került a szovjet parlament utolsó ülésére, melyben feloszlatta önmagát, és december 31-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését.
