A szólásmondás először a 18. század végén bukkan fel írásos formában – írja O. Nagy Gábor nyelvész –, eredete azonban valószínűleg korábbra tehető, azokra az időkre, amikor a parasztházakban még nyílt tűzhelyeket, illetve olyan kemencéket használtak, melyek füstje nem távozott el a házból úgy, ahogyan az ma a kéményen keresztül történik. A régi parasztházakban ugyanis sem kürtő, sem kéményakna nem volt, a füst csak az ajtón, ablakon, vagy – ha nem volt padlás – a tetőnyílásokon keresztül távozhatott a szabadba.
Nem csoda, hogy rendkívül fontos volt a megfelelő, jól égő, nem túlságosan nyers tüzelő használata, ellenkező esetben ugyanis az éppen csak meggyulladó fa elviselhetetlen füsttel árasztotta el a házat, alkalmatlan volt fűzésre és nem nyújtott elegendő meleget – ha valaki szándékosan, pajkosságból vagy véletlen hanyagságból rossz fát tett a tűzre, rendkívül kellemetlenné tette családtagjai és a ház egyéb lakói számára az otthon töltött időt.
Érthető tehát, hogy a kifejezés idővel szólásmondássá vált, átvitt értelmet kapott, és eredeti jelentésétől megfosztva – különösen, miután a régi típusú kemencék kimentek a divatból – a rosszaság, csínytevés általános metaforájává vált a magyar köznyelvben.
Újraindult Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
